Egy új kezdeményezés születése: A Beporzók Napja

Miért érdemes megemlékeznünk a beporzókról? Mi mindent köszönhetünk nekik? Egy szelet almatorta mellett – ami beporzók nélkül el se készülhetett volna – fejtette ki a téma fontosságát Vásárhelyi Tamás, a Természettudományi Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa.

alt


Hogyan került Ön kapcsolatba a természettudománnyal és azon belül a beporzókkal?  

Még biztosan nem tudtam írni, amikor az első nagy rovarélményem volt. A Marczibányi téren cserebogarak rajzottak, és kértem otthon egy másfél literes befőttesüveget, amit dugig töltöttem velük. Az üveget nem fedtem le, így reggelre az egész lakás tele volt velük. Nem tudom megmagyarázni, de teljesen lenyűgöztek. Vagy már előtte is entomofil voltam, vagy ettől lettem az, azt nem tudom. Biológusnak tanultam és a Természettudományi Múzeumban írtam a szakdolgozatom, majd ott voltam kutató 20 évig egy gyűjteményben. Akkoriban kezdtem el foglalkozni környezeti neveléssel, közművelődéssel, kiállításkészítéssel, amiket még a mai napig űzök. Most, hogy nyugdíjas vagyok és egyben önkéntes is, visszatértem abba a gyűjteménybe, ahol rovarkutatóként szocializálódtam. Tehát a biológus karrierem mindig az ízeltlábúak, a rovarok és az ökológia körül forgott. 

Hogyan indult útjára ez a kezdeményezés? 

Tavaly ősszel megkeresett egy hallgató, Györfy Borbála, aki az ELTE Természettudományi Karán, tudománykommunikációt tanul és média szakirányon szakdolgozik, hogy szeretne szakdolgozatot írni a beporzókból egy tudományos kísérlet keretében. Erre az idő rövidsége miatt nem lett volna lehetőségünk, hiszen májusban kell leadni a szakdolgozatot, amikor még szinte ki se bújnak a bölcsőből a beporzók. Mivel ő média szakirányon tanul, arra jutottunk, hogy valamilyen kommunikációs témát kellene kidolgozni. Már évek óta tudvalevő, hogy óriási probléma van a beporzók, rovarok pusztulásával kapcsolatban, és erre szerettük volna felhívni a figyelmet. 

Miért éppen ezt a március 10-i időpontot jelölték ki? Mi volt ennek a koncepciója? 

Nem szerettük volna késői időpontra tenni. Sok szakmai kritika ért minket, hogy miért nem áprilisra, vagy májusra raktunk, amikor már mind ébren vannak és tevékenykednek. Mi úgy gondoltuk, hogy tulajdonképpen nincs mit tennünk egy ilyen napon a beporzókkal, viszont ha korán van, akkor fel lehet hívni arra a figyelmet, hogy a kerteket érdemes úgy kialakítani, olyan virágokat telepíteni, hogy a rovaroknak kedvező legyen. Ebben az időszakban érdemes rovarbölcsőket, rovartanyákat barkácsolni, építeni. Szóval ez a felkészülést szolgálja, amit a felhívásunkban is hangsúlyoztunk. A kezdeményezés ebben a jelenlegi formájában a lakosságot és a tudatosítást célozza. De természetesen jól tudjuk eközben, hogy a rovarok és a beporzók pusztulásáért felelős lehet a globális klímaváltozás, ami lakossági ügy is, de még inkább az emberiség ügye, valamint a nagyüzemi mezőgazdasági termelés, azon belül is a vegyszerhasználat, ami viszont már a szakmabeliek problémája. Kicsit le vagyunk maradva a nyugati országoktól – lehet, hogy azokon a területeken már korábban jelentkeztek a vegyszeres problémák, ezt nem tudom – de hamarabb kaptak észbe. Amerikában már egy évtizeddel Európa előtt, de az angolszász területeken is népszerűek a rovartanyák, a méhbölcsők, a rovarbarát kertek vagy kertsarkok. A nyugati országok hatalmas szakirodalommal rendelkeznek, és ezt igyekszünk most valahogyan mi is pótolni, gyűjteni, forrásokat közreadni a honlapon, illetve új tartalmakat is gyártunk a külföldi példák alapján és a saját élményeinkre, tapasztalatainkra támaszkodva. Ezeket a szempontokat is figyelembe véve döntöttünk úgy, hogy a március 10-e lenne a legideálisabb dátum, hiszen márciusban 15-én Nemzeti Ünnepünk van, március 20-án következik a Víz Világnapja, április 22-én pedig már jön a Föld Napja is, és ha lehetőség van rá, akkor nem akartunk senkivel ütközni. A Magyar Rovartani Társaság választmányát felkerestem, akik a kezdeményezést teljes mértékben támogatták, ha az időpontot többen is korainak vélték. Végül viszont sikerült megállapodnunk, ugyanis szakmailag egyfelől megkérdőjelezhető az időpont, de másfelől meg is támogatható. 

Akkor tulajdonképpen Önök egy olyan kezdeményezést szeretnének elindítani, ami a beporzók fontosságára hívja fel a figyelmet és cselekvésre hív. 

Az együttműködésnek nagyon sokféle formája lehet, a legszelídebbtől, hogy nem dobja ki a felhívásunkat, egészen odáig, hogy valaki épít, létrehoz valamit a beporzók érdekében. Ez akár megvalósulhat egy rendezvény keretében, ahol másokat informálhatnak, bemutatják, hogy hogyan is lehet ezeket a bölcsőket, rovarbarát kerteket létrehozni, vagy esetleg adományt gyűjthetnek azoknak, akik szeretnének tenni az ügy érdekében. Szóval ez egy elég széles spektrum. Sajnos nagyon későn nyílt meg a honlap, kicsit hamarabb lett elérhető a Facebook oldal, és ezáltal elég kevés információnk van arról, hogy kikhez is jutott el a hír. Mindenkire rá van bízva, hogy mit tud tenni, mindenki maga ötletelhet. A legjobb, amit bárki be tud építeni a programjába. Így például arra kérjük azokat, akik szimpatizálnak a beporzókkal, a rovarokkal, hogy ezen a napon vegyenek fel olyan ruhát, ami virágmintás, vagy viseljenek rovart ábrázoló ékszereket, tehát valahogyan jelezzék, hogy ennek az ügynek a támogatói. Vagy: nőnapra ne vágott virágot ajándékozzanak, hanem „cserepeset vagy csokit”. (A csokihoz is kellenek beporzók!)

Esetleg jelezték Önöknek iskolák vagy óvodák, hogy terveznek valami hasonló kezdeményezést? 

Naponta jönnek az új hírek. A XIII. kerületi Ady Endre Gimnáziumban már évek óta működik egy madárbarát kert, amelyet a helyi biológia tanárnő tart karban a tanulók és a szülők segítségével. A tanárnő kiírt egy felhívást az iskolában: aki hoz magával egy bögrét március 10-én, kap valamit, amit beporzók nélkül nem lehetne elkészíteni – gyümölcsteát mézzel. A XVII. kerületben egy iskolában a Rákosmente virágaival, rovarjaival ismerkednek. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület Baranya megyei csoportja erre a napra egy szakmai konferenciát szervez pedagógusok számára. Pakson ötletes beprozós játékot barkácsolnak a Hétszínvirág Óvodában, és így tovább.

Több felsőoktatási intézmény is jelezte, hogy programmal készülnek erre a napra. A szombathelyi kollégák még nem tudták pontosan meghatározni a programtervet, de biztosítottak róla, hogy valamivel készülni fognak, hiszen már a korábbi években is megemlékeztek a tavaszi időszakban a beporzókról. Kolozsváron, a Babes-Bolyai Egyetemen, Macalik Kunigunda biológus, 38 egyetemi hallgatóval egy nagyon komplex programot dolgozott ki. Levélváltásaink során remek ötletek merültek fel, amelyeket egy ilyen eseménybe be lehet ültetni. Itt igenis helye van az irodalomnak, gondoljunk csak Tamkó Sirató Károly Darázs-garázs című versére, vagy akár Arany János balladai szépségű A méh románca költeményére. És helye van a zenének is, Rimszkij Korszakov klasszikus A dongó című darabjának, vagy a könnyedebb Cseh Tamás A beporzó dalának, esetleg a bluesos Muddy Waters I’m a King Bee szólamainak. 

A Természettudományi Múzeumban milyen programmal készülnek erre a napra? 

Nekem evidens volt, hogy aznap szeretnék a Természettudományi Múzeumba valamilyen programot szervezni, vagy abban részt venni. Meglepően sokan csatlakoztak hozzánk, többek között önkéntesek, a Fiatalok Természetismereti Klubjától, amely a Magyar Biológiai Társaság mellett működő gimnazisták klubja, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettől is, hallgatóim is és természetesen múzeumi munkatársak is. Egy olyan programcsomagot állítottunk össze, ahol a tudományos megközelítés mellett a gyerekek és a laikus felnőttek is megismerkedhetnek a téma fontosságával. Aki hozzánk érkezik, a bejáratnál kapni fog egy fogpiszkálót, és egy tálból megkóstolhat egy gyümölcsöt, s ki kell találnia, hogy mivel van még ízesítve. Almát, körtét fogunk kirakni, amiket mézben és citromban forgatunk meg, hiszen a mézet, a citromot és a gyümölcsöket is a beporzóknak köszönhetjük. A látogatók egy feladatlap segítségével végig tudják járni az egész kiállítást, a válaszokat a különböző kiállítási részekben kaphatják meg. Készíteni fogunk méhbölcsőket, különféle módszerekkel; megismerhetik a flakon, a konzervdoboz és a papír egyféle újrahasznosítási eljárását, de emellett lehetőség lesz nádból és más természetes anyagokból is elkészíteni a rovartanyákat. Ezzel az a fő célom, hogy megmutassam, bármilyen anyagból készíthetünk a rovarok számára helyet. A kisebb gyerekek játéka lesz a méhtánc eljárása, és szintén ennek a korosztálynak készülünk egy virágporos játékkal is: filcgolyókat szórunk szét, amik a virágport imitálják majd, s versenyszerűen kell a gyerekeknek összegyűjteni a virágport a lábukon, mint ahogy a méhecskék is teszik ezt. Az önkéntesek kialakítanak majd egy kézműves sarkot, ahol lehet rajzolni, színezni valamint barkácsolni is. Évekkel ezelőtt rájöttem, hogy a legjobban játékok segítségével lehet illusztrálni bizonyos folyamatokat, éppen ezért viszek magammal több szemléltető eszközt is, amik a beporzókhoz köthetők. Ez nem csak a gyerekek számára lehet érdekes, hanem a felnőtteknek is.  A mikroszkópi vonalon lesz egy lepkész kolléga, aki a beporzó lepkék színes fajait fogja bemutatni, másutt virágport keresünk mikroszkóppal a rovarok testén, és reméljük dr. Medzihradszky Zsófia, az általános és közművelődési főigazgató-helyettes a polleneket ismerteti az érdeklődőkkel. Készül egy nagy méhbölcső fa, amelynek az alapja egy elágazó akácfa lesz, amelyre fel lesz aggatva többféle, különböző anyagokból készült méhbölcső. 

2013-ban elsőként nyerhette el a Múzeumpedagógiai Életműdíjat. Hogyan kezdődött múzeumpedagógusi karriere? 

Régóta próbálom a múzeumi oktatást népszerűsíteni. 1973-ban léptem be a múzeumba, és már akkoriban is tartottam TIT (tudományos ismeretterjesztő) előadásokat, valamint környezetvédelmi foglalkozásokat. Balogh János volt egyetemi tanárom többször is körbeutazta már a világot, és egy globálisan gondolkozó környezetvédő volt, többnyire tőle tanultam ezt a szemléletet. 20 évig dolgoztam a múzeumban közművelődési vezetőként, s akkor hivatalból is kellett programokat szerveznünk. Így sodródtam az ELTE-re is tudomány-kommunikációt oktatni, hiszen a múzeumi kommunikáció egyik speciális formája a tudomány interpretálásának. 

Miért tartja fontosnak magát a múzeumpedagógiát? 

Egy nagyon általános első válaszom az lenne erre, hogy sajnos Magyarországon a mai napig a múzeumi kiállításoknak egy nagy része úgy készül, hogy a kiállítás kurátora első helyen a szakmabelieket szólítja meg, tartja szem előtt. Egy ilyen szakmai jellegű kiállítást a múzeumpedagógus le tud fordítani az általános vagy középiskolás korosztály számára. Sajnos vannak, akik arra emlékeznek gyermekkorukból, hogy egy poros, unalmas múzeumban voltak. A múzeumpedagógiára és a múzeumandragógiára azért van szükség, hogy a kiállításokat érthetővé, élménnyé tegye bármely célcsoport számára. 

Ennél egy specifikusabb válaszom az lenne, hogy azért kell, mert a kiállítás szól valamiről, amelyet a kutató vagy a kutatók az adott témában kidolgoztak, de az ott található tárgyak még százféleképpen használhatók, értelmezhetők. Egy kreatív múzeumpedagógus, a kiállítás mentén haladva bemutathatja a mögöttes tartalmakat is. A Magyar Természettudományi Múzeumban a kiállítások témája lehet a jégkorszak, lehet az ásvány, lehet bármi, minden kollégámnak a fejében van, hogy a természettel, az ember és természet viszonyával baj van, illetve az is, hogy mennyire törékeny és sérülékeny az élővilág, éppen emiatt mindent próbálunk úgy interpretálni, hogy ez az üzenet átmenjen. Ezek olyan gondolatok, amiket nem lehet egyszerűen kiírni, de kidolgozott múzeumpedagógiai gyakorlatokkal közvetíteni lehet a közönség számára. Úgy gondolom, hogy a mi esetünkben a múzeumnak egy feladata, egy küldetése van, hogy minél több emberhez juttassuk el ezt az üzenetet. 

Visszatérve egy kicsit a Beporzók Napjára, amikor elindították ezt a kezdeményezést, cél volt az, hogy a közoktatáshoz is eljusson a felhívás? 

Úgy gondolom, hogy nem túl szerencsés az, ha egy-egy kiállítás, vagy egy-egy kezdeményezés mindenkinek szól, sokkal jobb megoldásnak tűnik, ha kiválasztunk egy célcsoportot. Ezzel a ténnyel tisztában is voltunk, mégis el szerettük volna érni azt, hogy ez a kezdeményezés a társadalom lehető legszélesebb spektrumába eljusson. Amikor elkezdtük a tervezést, több szakemberrel is felvettük a kapcsolatot, s a január 11-én elkészült felhívásunkat is igyekeztünk minél többfelé elküldeni. Ilyen módon sikerült eljuttatnunk a Földművelésügyi Miniszterhez, hiszen a mezőgazdasági termelés nagyban befolyásolja e nap fontosságát. Támogatólevelet kaptunk V. Németh Zsolttól, a környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkártól, de sajnos nem tudtunk eljutni a Nemzeti Parkokhoz. Támogatónkként feltüntethetjük a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontját, ami a leghitelesebb és legmagasabb rangú tudományos fórum lehet Magyarországon ebben a témában, valamint a Magyar Biológiai Társaságot és annak pedagógus csoportját is. Utóbbi társasággal kifejezetten azért vettük fel a kapcsolatot, hogy a tanárokhoz is eljusson a Beporzók Napjának felhívása. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesületet is felkerestük, amelynek szintén számtalan pedagógus tagja van, és ők már a felhívásba is bekerültek támogatóként. 

Így végigvezetve a gondolatot, azt kell mondanom, hogy igen, nagyon is tudatosan reméltük, hogy elérjük a közoktatást. Sajnos nem építettünk ki az elején egy nagyobb társaságot, szinte mindent ketten csináltunk Borival. Ha eljuthattunk volna a pedagógiai folyóiratokhoz, vagy a KLIK-hez, akkor biztosan szélesebb kört megszólíthattunk volna a közoktatás berkein belül is. 

Miért tartotta fontosnak, hogy a pedagógusokhoz is eljusson a kezdeményezés híre? 

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesületben és a Természettudományi Múzeumban is mindig kerestem a pedagógusokkal a kapcsolatot. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a környezeti nevelést az óvodapedagógusok nagyszerűen át tudják adni a gyerekeknek, nagyon sok játékot ismernek. Személy szerint én nem hiszek a katasztrófapedagógiában, nem gondolom, hogy a gyerekeket riogatni kellene a természeti, környezeti problémákkal, hiszen ebből adódhat az is, hogy baljós jövőképük lesz, vagy ami még rosszabb, hogy nem is lesz jövőképük. 

Még azt megemlíteném, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy Bori tartson egy tanórát, amelyhez egy jól kidolgozott óravázlatot készít. Negyedik osztályosoknál tartotta meg a foglalkozást. Ez nem frontális oktatási módszerrel valósult meg, itt próbáltuk ki először a mézbe, citromba forgatott gyümölcsök megkóstoltatását. Ezt követően, beszélgetés formájában megismerték a beporzó fajokat, és megtanulták, hogy ők, gyerekekként mi mindent tehetnek azért, hogy védjék ezeket a fontos élőlényeket. Közösen elkészítettek néhány méhbölcsőt, amit az iskolai kertben akaszthatnak fel egy fára. (Megjegyzés: Az óraterv már elérhető az alábbi linken: http://www.beporzoknapja.hu/?page_id=330

Mennyire voltak partnerek ebben a gyerekek?

Abszolút. Már az óra elején örömmel fogadták a gyümölcsfalatokat, és a kézműves foglalkozáson is aktívan részt vettek. Két nagyon különböző osztály volt, de mindkét helyen jól működött az oktatás. 

Mik a terveik a jövőben? 

Azt reméljük, hogy a dolog nem ér véget. Azt lehet látni, hogy már van médiavisszhangja a programnak, több rádióban és televíziós csatornán is volt lehetőségünk ismertetni ezt az új jeles napot. Felkeltette az érdeklődést, és azt tapasztaltuk, hogy meglepően sokan tisztában vannak a problémával. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesületnek minden évben van egy kitelepülése a kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválra, ahol már évek óta működik egy zöldudvar, itt több természetvédő és környezetvédő gyűlik össze, és idén az egyik fő témájuk a beporzók lesznek. A Rovartani Társaság áprilisi előadóülése is e témának van szentelve. Úgy gondolom, hogy ezt ébren kell tartani őszig, és jövőre egy kicsit korábban elkezdeni a kampányt a Facebookon és az egyéb kommunikációs csatornákon. 

A Beporzók Napjának hivatalos oldala: www.beporzoknapja.hu