„Élménysulikat szeretnénk megvalósítani” – interjú Révész Lászlóval

Révész Lászlóval, a Komplex Alapprogram szakmai vezetőjével többek között a kompetenciafejlesztés fontosságáról, a kooperatív módszerek szélesebb bevezetéséről és a Komplex Alapprogram koncepciójáról, eredményeiről, vállalásairól beszélgettünk.

alt


Ha röviden és közérthetően össze kellene foglalni, hogy miről szól a Komplex Alapprogram, akkor mit mondanál?

Ez egy alapvetően Európai Uniós finanszírozásból megvalósuló kiemelt projekt. A projektfelhívás tartalmazza azokat az elemeket, melyekhez mi kapcsoljuk a fejlesztést. Az egyik a végzettség nélküli iskolaelhagyás mérsékléséhez kapcsolódó prevenciós stratégiáknak a megvalósítása, mely nagyon fontos célunk. A kormánynak van egy vállalása, miszerint 2020-ig tíz százalék alá kívánja csökkenteni a végzettség nélkül iskolát elhagyók arányát, és ez a program is segít ezt a célt megvalósítani. A másik pedig egy módszertani fejlesztés, illetve a köznevelésben a módszertani kultúra, szervezeti kultúrának a fejlesztése egy adaptív szemléletű módszertanon keresztül, melynek célja, hogy a pedagógusok által alkalmazott módszerek közül azok kerüljenek előtérbe, amelyek indirektek, tanulóközpontúak, nyitottak, a tanulót aktívan foglalkoztatók. Ennek a központi eleme a differenciált szemléletű fejlesztés. 

Ez a tanítási stratégiája a programunknak, a Differenciált fejlesztés a heterogén tanulócsoportban (DFHT) hiszen minden egyes tanulócsoportban, osztályban nagyon sok féle tudással, attitűddel, elképzeléssel, családi háttérrel rendelkező tanuló van, és biztos, hogy ma már akkor tud hatékonyan működni a tanár, ha személyre szabott a módszer és személyre szabott a tartalom, amit egy gyereknek el kell sajátítania, vagy meg kell tanulnia.

A DFHT-re még később visszatérünk, de lépjünk még egyet vissza. Öt alprogramból áll a Komplex Alapprogram. Mi ez az öt pillér?

Talán akkor érdemes még eggyel visszább menni és elmondani azt, hogy van egy koncepciónk, ami a küldetésünket, a célokat, az alapelveket foglalja magába, ezek az alapelvek alapozzák meg a teljes programot, erre épül a DFHT, amelyről már beszéltünk egy-két szót, és ehhez kapcsolódnak az alprogramok is. Alprogramjaink: Művészetalapú alprogram, Testmozgásalapú alprogram, Logikaalapú alprogram, egy Digitális alapú alprogram és az Életgyakorlat-alapú alprogram.

alt


Talán érdemes megemlíteni azt is, hogy nem csak alprogramokban gondolkozunk, (melyek a délutáni időszakban önálló foglalkozások keretében valósulnak meg és a képesség- és készségfejlesztést szolgálják, mely egy nagyon fontos rész a köznevelésben, a tartalom és a tudás mellett, hogy a készségfejlesztésre is megfelelő hangsúly tevődjön), de a délelőtti időszakban az alsó tagozaton lévő nyolc, a felső tagozaton lévő tizenhat tantárgyhoz kapcsolódóan is készítettünk szakmai anyagokat, amelyekben a differenciált fejlesztés jelenik meg. Így komplex és így kerek a programunk.
 
Tehát délután a kompetencia fejlesztésen van a hangsúly, délelőtt pedig, ha jól tudom, akkor az eddigi órák menetének a 80%-ához nem nyúlnának hozzá, de a fennmaradó húsz százalékban a DFHT-re alapozva épülnek fel a foglalkozások. A tanárok rendelkezésére bocsátott anyagok konkrétan tantárgyakhoz kötődnek? Hogyan tud ebbe egy tanár bekapcsolódni?

Valóban így van, kis lépésekkel szeretnénk előre haladni, ezért van az, hogy az órák 20%-hoz készítettünk javaslatokat, szakmai anyagokat, kiadványokat.

A délelőtti időszak egy meghatározott rendszerben működik, mert a kerettanterv, helyi tanterv meghatározza, hogy milyen tantárgyakat milyen óraszámban tanítanak. Ott megjelenik a tartalom és mi ehhez tesszük hozzá a módszertant, azaz azt, hogy hogyan tanítsanak a tanárok. Minden egyes tantárgyhoz külön készítettünk tanári és tanítói kézikönyveket, amikben tanmenetek, tematikus tervek, óraterv illusztrációk vannak, feladatbankok, linkgyűjtemény, tankocka gyűjtemény van. Az óraterv-illusztrációk az első perctől kezdve az utolsó percig bemutatja a pedagógusnak, hogy hogyan javasoljuk mi alkalmazni ezt a programot. De azért azt megemlíteném, hogy ez egy keretrendszernek is felfogható, hiszen egyes elemei változtathatók. Nagyon sok jó gyakorlat van egy iskolában, ezek mind beemelhetők. Ez nem egy olyan jellegű óraterv, amit csak és kizárólag így-vagy úgy lehet tanítani, mi inkább csak javaslatokat fogalmazunk meg, hogy hogyan tanítsanak a tanárok, hiszen különbözőek a tanároknak a kompetenciái a tanítással kapcsolatban, különbözőek a lehetőségeik az iskolában, és ezért nem azt mondjuk, hogy egyetlen helyes út van, hanem azt, hogy több út van, és mi próbáluk alternatívákat biztosítani.

alt


Hogyan induljon el egy tanár, ha kedvet kap és szeretné alkalmazni ezt a módszertant? Az iskolának kell regisztrálnia a programra? Vagy egyénileg is elindulhat egy tanár ezen az úton? Mi ennek a módja?

Több csatornán szólítjuk meg az iskolákat és a pedagógusokat. Az első a tankerületi tájékoztató, ahova az intézményvezetők és a tankerületi vezetők jönnek el, és ott részleteiben bemutatjuk nekik a programot, hogy milyen újdonságaink vannak, milyen lehetőségei vannak az iskolának, és ezt követően tartunk egy kétnapos intézményvezetői felkészítést, ahol pontosan bemutatjuk a programnak a működését és az implementációját, hogy miként tudják ezt a gyakorlatban alkalmazni. Amikor úgy néz ki, hogy egy tantestület elkötelezett a programunk iránt és érdeklődik, akkor az iskolán belül, a tantestületnek szóló intézményi workshopokat is tartunk, ahol bemutató foglalkozásokat tartunk, részletesen bemutatjuk az alprogramjainkat, a szakmai anyagainkat és ezek alapján tudnak az iskolák csatlakozni, tehát önkéntes a csatlakozás az iskolák részéről. Ugyan akkor arra is lehetőség van, ha egy intézményből csak egy-egy tanár szeretne részt venni a képzéseinken.
 
Az iskolákban is támogatjátok a tanítási folyamatot? Hogyan méritek az eredményeket?

Az első időszak tapasztalata az, hogy rendkívül nagy az érdeklődés és több iskola jelentkezik a programra, mint ahogy azt vártuk. Most még a bevezetés időszakában vagyunk, tehát a fejlesztést zártuk le. Van egy egy tanéven keresztül megvalósuló pilot időszak, amikor megnézzük, hogy a területek, amiket lefejlesztettünk, hogyan működnek a gyakorlatban. Ezt egy interaktív fejlesztési időszaknak gondoljuk, mert nagyon sok visszajelzést szeretnénk kapni. Mérjük a gyerekeket és a tanárokat a bevezetés előtt, alatt és után is, hogy lássuk, milyen eredményessége, milyen hatékonysága van a Komplex Alapprogramnak. És kiemelném azt is, hogy nem csak a program előtt, hanem a program alatt is ott vagyunk az iskolákban, workshopokon keresztül, illetve van egy szakmai támogató rendszerünk, aminek két része van. Van egy jelenléti támogatás, amikor a mentoraink kimennek az iskolákba és helyi szinten megnézik az órákat, a programokat, hogy hogyan működnek, és segítik, fejlesztik a tanítási folyamatot, és van egy elektronikus része, amikor online keretek között, specifikusan tudnak majd kérdezni a pedagógusok és az intézményvezetők.

Az egyik célja a programnak, hogy 2020-ra tíz százalék alá csökkenjen a korai iskola elhagyók száma. Mi a másik fő célja?

A módszertani fejlesztés, illetve a szervezeti kultúra fejlesztése, valamint pedagógus továbbképzési programok biztosítása egy szolgáltatási csomag létrehozásával. Az látszik, hogy az iskolákban a tanárok egy része és talán a jelentősebb része frontális tanítási módszereket alkalmaz, ami azt jelenti, hogy kiáll a tanulók felé és elmondja az anyagot és…

… és gondolom, hogy ti a kooperatív technikák felé szeretnének elmozdulni.

Így van. Pontosan a kooperatív irány az, ami felé szeretnénk elindítani a pedagógusokat. Amikor aktívan foglalkoztatjuk a gyerekeket pármunkával, csoportmunkával, amikor a diák aktív részese a tanulási folyamatnak és itt említeném meg a szlogenünket, hogy „Tanulni élmény”, amit nagyon fontosnak gondolunk, akkor válik érthetővé a célunk, hogy tulajdonképpen mi élménysulikat szeretnénk csinálni. Olyan iskolákat, ahol a gyermekek élvezik azt, hogy odajárnak, hogy a nap elejét várják és nem a nap végét, nem azt nézik, hogy minél gyorsabban haza tudjanak menni, hanem azt, hogy tényleg aktívan és megértve a tanulásnak a lényegét és azt élvezve tanuljanak.

alt

 

Az biztos, hogy ehhez szemléletformálás és lelkes pedagógusok kellenek. Hogyan fogadják a tanárok a programot, milyen visszajelzések vannak?
 
Úgy érezzük, hogy az újdonság és a komplexitás egy elég erős pontja a programnak, és a pedagógusok nagyon nyitottak és érdeklődők, hiszen mi valóban segíteni szeretnénk, és fontos az is, hogy együttműködve a tanárokkal tudjuk megvalósítani ezt. Itt azért van lehetőség arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, és arra is, hogy saját meglévő pedagógiai gyakorlatukra, iskolai lehetőségekre formálják a programnak a működését, és azért ez mindenképpen újdonság. Illetve az iskolai bemutatókon a tanárok részt vesznek ezeken a foglalkozásokon, és átélik, megtapasztalják azt, amit a gyerekek fognak megtapasztalni az iskolában.

Hol lehet találkozni veletek az iskolákon kívül? Terveztek a programot népszerűsítő kampányt?

Öt megye, ahol kampányt szeretnénk megvalósítani, egy roadshow keretében a megyeszékhelyekre, vagy a nagyobb városokba elmenni. Két iránya van a programnak. Egyrészt a megismertetés, ami az iskolákban a pedagógusoknak szól, de természetesen a közvéleményt is szeretnénk tájékoztatni. Lesznek olyan roadshow-ink, ahol kivonulunk nagy terekre, aktivitásokat, animációkat viszünk le, a gyerekek ki tudják próbálni az alprogrami foglalkozásokat, azokat az eszközöket, amelyeket a programban fogunk használni, és így próbáljuk meg minél szélesebb körben is megismertetni a programot. A személyes jelenlét mellet természetesen az elektronikus csatornák is működnek. Új facebook oldalunk van, illetve a komplexalapprogram.hu-is új arculatot kap hamarosan.

Szakmai vezetője vagy a Komplex Alapprogramnak. Hogyan talált meg téged ez a feladat? Mivel foglalkoztál korábban?

A testnevelés területéről jövök, testnevelő tanári végzettséggel rendelkezem, illetve pedagógia szakon és intézményfejlesztés szakon tanultam tovább. A TF-n és az ELTE-n végeztem. A pályafutásomat a Testnevelési Egyetemen kezdtem, mellette sokáig úszást tanítottam különböző korosztályú gyerekeknek, illetve közoktatási tapasztalatom is van. Az egyetemi oktatás mellett szerencsém volt több olyan programban részt venni, ami a köznevelés fejlesztésére irányul, első lépésben a testneveléshez kapcsolódóan, akár a Nemzeti alaptanterv korábbi verzióinak kidolgozásában, kerettanterv megalkotásában, illetve a pedagógus minősítési rendszer testnevelést érintő kidolgozásában is részt vehettem. A módszertani fejlesztés területén talán érdemes megemlíteni, a minőségi testnevelés kidolgozásában is szerepet vállalhattam egy projekt keretében, melyet a Magyar Diáksportszövetség valósított meg. Ezen fejlesztésekben részt véve szereztem tapasztalatokat, amelyek nagyon hasznosak számomra a mostani feladataim kapcsán, rengeteget tudtam tanulni a korábbi nehézségekből. Nem olyan régen vagyok az Eszterházy Károly Egyetemen, ez a negyedik tanévem, a programot pedig körülbelül 2-2,5 éve kezdtük el tervezni és felépíteni. Először a testmozgás alapú alprogramnak voltam a vezetője, majd rektor úr felkérése lettem a teljes programnak a szakmai vezetője.

alt


Mi az, ami leginkább megfogott ebben a feladatban? Mi az, amit neked ad ez a program?

Tulajdonképpen a programnak az újszerűsége, illetve az, hogy ez abszolút gyakorlat orientált és gyakorlat centrikus. Nagyon sok kiadványunk készül, és természetesen az egésznek van egy elméleti megalapozottsága és beágyazódottsága, de a gyakorlat sokkal erősebb ebben. Azok a konkrét óratervek, feladatok, illusztrációk, amiket kidolgoztunk, valós segítség a pedagógusnak, illetve még kiemelném a képzésekben azt, hogy nagyon minimális a frontális, az elméleti rész, ehelyett végig megyünk a gyakorlatokon a pedagógusokkal, amelyeket alkalmazni fognak a továbbiakban. Ezen kívül a szemléletformálás lehetősége is fontos, hiszen nagyon sok kiváló tanár van az iskolákban, de minden tanár tud jobb lenni, és ebben próbálunk nekik segíteni. És, hogy mit ad a program: egy kiváló lehetőséget arra, hogy támogassuk az iskolákat, megosszuk egymással a tapasztalatainkat és, hogy ezáltal jobb legyen az oktatás.

Van-e arról tapasztalatod, hogy a gyerekek hogyan viszonyulnak a programhoz? Látható-e már ilyen rövid időszak alatt is a fejlődés?

A hatásvizsgálat és az eredményesség egy hosszabb időszakra értelmezhető, főleg, ha a tanulmányi eredményeket nézzük, de az attitűd, a hozzáállás ezekhez a dolgokhoz rövid távon is gyorsan mérhető és azt vesszük észre, hogy nagyon lelkesek a gyerekek. Amikor konferenciákon,  workshopokon, pedagógus expón kint vagyunk és különböző rendezvényekre kitelepülünk, akkor nagyon nagy az érdeklődés. Ott van például a Digitális alprogramunk, ami nem csak pusztán egy eszközhasználatot foglal magába, hanem azoknak az alkalmazásoknak a használatát is, amiket egyébként a gyerekek nap mint nap használnak, csak nem biztos, hogy arra, amire kellene. Pont nem azt szeretnénk, ami eddig jellemző volt, hogy „üljél hatszor-hétszer-nyolcszor negyvenöt percet” hanem például a Testmozgásalapú alprogramban felállítjuk a gyerekeket az órán és megmozgatjuk őket tantermi keretek között is. Pontosan amiatt, mert nagyon nehéz negyvenöt percen keresztül koncentrálni és egy helyben ülni, főleg kisdiákoknak az első négy évfolyamban. Ezt mi tantárgyspecifikusan csináljuk, például matematika oktatás során beviszünk egy ugróiskolát és a gyerekek mozognak, de közben a matematikát gyakorolják, a számolási alapműveleteket.

Mozgással és a digitális világ felé való nyitással biztosan meg lehet ragadni a gyerekek figyelmét. A Művészeti nevelésre irányuló alprogram is népszerű a diákoknál? Hogyan tudja ez az alprogram megszólítani őket?

Alapvetően azt látjuk, hogy a művészeti nevelés, és nagyon fontos, hogy nem művészetre nevelés, hanem a művészeti nevelés, tehát mi nem hegedülni, vagy szolfézsra tanítjuk meg a gyereket, hanem, hogy saját maguk hozzanak létre művészeti alkotásokat, éljék át a művészetek szépségét. Az összes művészeti ágakat ugyanolyan fontosnak tartjuk, és az a célunk, hogy a művészeti alkotás élményét éljék át a gyerekek. Legyen az festészet, költészet, zene vagy tánc, ezeket közelebb szeretnénk hozzájuk hozni, és szeretnénk, hogy átéljék, hogy ők alkotnak valamit. Nem az a lényeg, hogy a tanár utána ezt értékelje és minősítse, főleg nem a negatívumokat kiemelve. A hangsúly mindig a pozitív szemléletű megközelítésen van. És talán még a Logikaalapú alprogramunkból emelném ki a játékosságot és a logikai játékoknak a szerepét, ami egy elemi része a gyermekek életének. És ugyan miért ne lehetne játszva tanulni?

alt


Valóban vannak arra jó gyakorlatok, hogyan lehet gamifikációt behozni az órákra, akár az értékelésekbe is. Itt is erről van szó?

Igen, praktikusan játékokat, kártya játékokat, táblás játékokat, egyéb más logikai feladatokat viszünk be az órákra. A játékokon keresztül nagyon sok képesség, készség fejleszthető, például számolni is egyszerűbben tanul a gyerek, ha ilyen feladatokat végez, mintha pusztán a szorzótáblát kérdeznék vissza, vagy a matematikai alapműveleteket.

Tételezzük fel, hogy hirtelen tíz év eltelt, és éppen visszanézel a Komplex Alapprogramra. Mi az, aminek örülnél?

Igazából annak örülnék, ha egy élménysuli közösség, vagy élménysuli hálózat ki tudna alakulni, egy olyan iskolarendszer, amiben egymást segítik az iskolák, megosztják a jó gyakorlataikat, és belülről, önszerveződő módon fejlődne tovább ez a program. Nagyon sokan dolgoznak a fejlesztésben, akik a köznevelésben vannak, de látjuk azt, hogy az iskolai gyakorlatok és a jó gyakorlatok nagyon szükségesek. Jó lenne, ha kialakulna egy olyan szakmai közösség – leginkább olyan régiókban ahol kisiskolák vannak kevés gyerekkel, és talán egy picivel kevesebb figyelem fordítódik rájuk, akár az infrastruktúra fejlesztés területén – amelyben az élményszerűség és a jó gyakorlatok megosztása megvalósulna.