Erdős Pál örökében

Ki volt Erdős Pál? Hogyan működik a róla elnevezett tehetséggondozó műhely? Hogyan vélekednek az itteni munkáról a program résztvevői?

alt


Happy End az Anonymus Csoportban

Erdős Pál a 20. század egyik legkiemelkedőbb matematikusa volt. Életéről és munkásságáról számos legenda és anekdota kering ma is világszerte. Ezekben többnyire az a legszebb, hogy van is alapjuk. Nem mindennapi, hogy egy elsőéves egyetemista bizonyítást adjon a Csebisev-tételre és az sem, hogy (jóval később, már elismert tudósként) valaki pénzdíjakat tűzzön ki problémafelvetésre – Erdős Pál rendszeresen ezt tette – ezzel is elősegítve mások problémalátásának képességét. 25 éves korára már világnagyságok társszerzőjeként publikált. 

Mindezek mellett korántsem volt elefántcsonttoronyba zárt szobatudós: tagja volt az úgynevezett Anonymus Csoportnak, vagyis annak a 20-as, 30-as években középiskolás matematikusgenerációnak, akikből később híres problémamegoldók és/vagy nemzetközi hírű professzorok lettek. A csoport jellemző módon onnan kapta a nevét, hogy rendszeresen találkozott a Városligetben található Anonymus-szobornál, vasárnaponként pedig a budai hegyekbe kirándultak. Jellemző a csoport hangulatára és Erdős Pál humorára, hogy ő nevezte el a Happy End-problémát (“bárhogyan veszünk fel öt általános helyzetű pontot a síkban, mindig kiválasztható közülük egy konvex négyszög négy csúcsa”), amelyet 1932 őszén vetett fel Klein Eszter a csoport tagjainak. A Happy End-problémával Erdős Pál és Szekeres György foglalkoztak, és egy igen fontos cikket írtak róla, ami egy új kutatási területet nyitott meg. Pár év múlva Szekeres György és Klein Eszter házasságot kötött. Tulajdonképpen a feladat hozta össze a két fiatalt, emiatt adta Erdős a Happy End nevet a problémának. Házasságuk 69 évig tartott. A férj halála után Eszter láza felszökött és fél óra múlva ő is elment - a halál sem választhatta el őket.

Egy online “iskola”

Ezek az életrajzi és egyben művelődéstörténeti érdekességek arra utalnak, hogy a matematikai problémamegoldást  érdemes már fiatalkorban elkezdeni, és az sem árt, ha jókedvű, inspiratív közösségben teszi ezt valaki. A Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kara felismerve, s tudatában annak, hogy a műszaki és természettudományok iránti érdeklődés csökkenése erősen veszélyezteti a kutatói, mérnöki és oktatói utánpótlást, 2001-ben megalapította az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozót. Ennek működtetését 2016 szeptembere óta a Matematikai Tehetségekért (MaTe) Alapítvány végzi, dr. Pintér Ferenc szakmai irányításával. A tehetséggondozó munka fővédnöke Dr. Tuza Zsolt, a Pannon Egyetem matematikaprofesszora. A Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kara a saját honlapján biztosít helyet az „iskola” adminisztratív működtetésének, híreinek, beszámolóinak. 

A műhelymunka fő célja a hatékony matematikai gondolkodási folyamatok gyakoroltatása, vagyis a kreativitás fejlesztése, és ennek során a program irányítói nagy hangsúlyt fektetnek a csoportmunkára is.  Ez utóbbiak közé tartoznak a versenyek is, melyek fókuszában a koncentrált munka és az együttműködő versengés képességének fejlesztése áll.

Mit adtak nekünk a rómaiak? 

Hogyan vélekednek az itteni munkáról a diákok? Íme, két vélemény…“De mit adtak nekünk a rómaiak?!” – tette fel az ismert kérdést Dr. Hegyháti Máté arra válaszolva, hogy mit adott neki az Erdős Iskola: “Amikor Pintér tanárúr megkért, hogy pár sorban szedjem össze, miért volt nekem jó az Erdős Iskolába járni, rögtön az említett Monty Python-idézet jutott eszembe, hiszen hasonlóan hosszú listát írhatnék én is itt össze. A legkézenfekvőbb hasznom nyilván az a matematika tréning volt, amit az ország legkiválóbb felkészítőitől kaptunk. Másfél évtized távlatából visszatekintve viszont úgy gondolom, a másodlagos hatások talán még fontosabbak voltak, vagy legalábbis azzá váltak az évek teltével. Legfőképp a motiváló közegre gondolok, mely bár abszolút baráti volt, megvolt benne a versengés, s egy magasabb mércét állított be saját magunk számára. Nemcsak a matematikában, de általában bármivel kapcsolatban, amihez hozzáfogtunk. A táborban rám ragadt attitűd, precizitás, alázat később az élet sok területén kamatoztatta magát, legyen szó kutatásról, oktatásról, érdekképviseletről, zenekar menedzselésről, maratonfutásról, stb. A táborban elsajátított matematikai “trükkök”, módszerek jó része már feledésbe merült, de a táborok gondolkodásformáló hatásának eredménye máig egy biztos  támasz a mindennapokban.”

Kocsis Júlia a következőképpen mutatta be az Erdős Iskola pályaválasztásában betöltött szerepét: “2017-ben érettségiztem a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnáziumban. Most kezdem meg tanulmányaimat az ELTE matematika szakán. Már ötödikes koromtól részt vettem matematika versenyeken, de komolyabban csak kilencedikes koromban kezdtem el matematikával foglalkozni. Ennek oka elsősorban a KöMaL B pontversenye volt, amit nagy lelkesedéssel csináltam. Mivel a B pontverseny inkább idősebbeknek  vagy speciális matematika tagozatosoknak való, sok mindennek utána kellett néznem, hogy meg tudjam oldani a feladatokat. Ebben nagy segítséget nyújtott nekem szakköri felkészítőm Szoldatics József tanár úr. Ő ajánlotta nekem az Erdős Iskolát kilencedik osztály végén, így részt vehettem abban a tanévben az utolsó szolnoki foglalkozáson. Már az első alkalomkor megtetszettek a foglalkozások, ezért a következő évben már egy alkalmat sem hagytam ki Szolnokon. Abban az évben az Erdős Iskolának köszönhetően sikerült igazán felfejlődnöm a matekversenyek terén. Alapvetően nem voltam kiemelkedő matematikai tehetség, mégis előrébb tudtam lépni a KöMaL pontversenyeiben, az Arany Dániel versenyen pedig 2. díjas lettem. A sikerélmény motivált, hogy újabb kihívásokkal nézzek szembe, emiatt úgy döntöttem, hogy következő évtől Veszprémbe is fogok járni az olimpiai csoportba. Így az utolsó két évemet egyszerre két csoportba járva töltöttem, több mindennek kellett megfelelnem. Sok olyan érdekes témába nyerhettem bepillantást amiről az Erdős Iskola nélkül lehet, hogy csak később vagy nem olyan részletességgel hallok. Mindig is a geometria volt a kedvencem, de a foglalkozásokon más témák is voltak, ennek köszönhetően változatos témakörökben foglalkozhattam feladatokkal, több mindent megkedveltem, például az egyenlőtlenségeket, síkgráfokat, vektorokat. Ennek a „dupla Erdős Iskolának” végül utolsó évben meg is lett az eredménye, a matek OKTV 3. helyezésemhez nagyban hozzájárult. A matekozásokon kívül még sok hozzám hasonló érdeklődésű embert is megismerhettem, a szabadidőnkben sokat társasjátékoztunk, ismerkedtünk. Több Erdős iskolás tanár személyisége is motiválóan hatott rám. Mindez a sok élmény meghatározóan befolyásolta a pályaválasztásomat. Annyira megszerettem a matekot, hogy egyetemre is ilyen irányba mentem.”