Ésszel a világhálón

A biztonságos internethasználat egy igen népszerű és felkapott téma manapság. Pedagógusként nekünk is feladatunk, hogy a nevelés során átadjuk a fiataloknak azokat az ismereteket és készségeket, amikkel felvértezhetjük őket az internet árnyoldalaival szemben.

alt


Korábbi cikkemben bemutattam a Safer Internet Programot, ami az Európai Unió által kezdeményezett és részben támogatott program, mely hazánkban 2009 óta működik. Célja, hogy egyszerre felhívja a figyelmet az interneten leselkedő veszélyekre, és megteremtse azok orvoslásának, illetve a segítségnyújtás lehetőségét. Kurkó Zsuzsánna, projektkoordinátort kérdeztem arról, hogy a pedagógusoknak milyen mozgásterük van az internethasználat terén. 

Mik a biztonságos internethasználat alapjai?

Ahogy az utcán, vagy a villamoson ellophatják a személyinket, a pénztárcánkat, betörhetnek a lakásunkba, zaklathatnak, az online térben is ki vagyunk téve hasonló veszélyeknek. Míg a való életünkben a biztonság alapjait elővigyázatosságnak, és óvatosságnak hívjuk, addig ezt az online térben tudatosságnak. Minden egyes postnak, bejegyzésnek, regisztrálásnak, bejelentkezésnek, és megjelölésnek nemcsak következménye lehet, hanem következménye is van. Egy felhasználó ennek tudatában lehet csak biztonságban az online térben.  

Mit tehet egy pedagógus annak érdekében, hogy tanítványait felkészítse a tudatos internethasználatra?

Míg mi, felnőttek könnyebben tudunk az információk áradatában eligazodni, és a különböző impulzusokra megfelelően reagálni, addig a gyerekek ezeket a különbségeket egyáltalán nem, vagy pedig csak nagyon nehezen tudják megkülönböztetni, az üzeneteket értelmezni, vagy az álhíreket felismerni. Mivel nem megoldás az internet veszélyeinek az elkerülésére az internettől való eltiltás, így a kommunikációban és felvilágosításban kell a megoldást keresnünk. 

Egy pedagógusnak erre időt kell szakítania, és beszélnie róla, még ha azt a kötelező tanterv nem is írja elő. (Ehhez oktatási anyagot itt talál.) A gyerekek hamar felismerik az internet adta lehetőségeket, így sok esetben például megfelelő helynek találják egymás kibeszélésére a messengert, zártkörű csoportokat hozhatnak létre, hogy ciki fotókat küldözgethessenek egymásról, akár a pedagógusokról, de olyan kalandokba is bele mernek vágni, amit nagyban segít az anonimitás, vagy inkább annak a tévképzete. 

A tudatos internethasználatra való oktatás azt jelenti, hogy a gyerekeknek lépésről lépésre el kell magyarázni, anélkül hogy alárendelteknek érezhetnék magukat, hogy milyen veszélyek vannak az interneten, hogyan kerülhetőek el ezek, és ha már megtörtént a baj, kihez fordulhatnak. Alapvetően ez a három legfontosabb dolog, amit a pedagógusok tehetnek a gyerekek online biztonsága érdekében.

Milyen mozgástere van egy pedagógusnak, ha cyberbullying esete jut a tudtára? Hogyan érdemes kezelni ezt a jelenséget?

Egyre több alkalommal találkozunk ezzel a jelenséggel. A cyberbullying tulajdonképpen elektronikus úton történő kiközösítést, zaklatást jelent. Régen a pedagógusok könnyen észrevehették: az áldozatot kizárták a „menő” focicsapatból, útját állták az udvaron, összefirkálták a füzetét, kergették az osztályba, csúfolták hangosan, kikapták a széket alóla. Ma ezeket az online térben történő bántásokat egy pedagógusnak sokkal nehezebb észrevenni, ellenben ez az áldozatnak érzelmileg sokkal megterhelőbb, mint a hagyományos értelemben vett kiközösítés. 

Éppen ezért kell sokkal jobban odafigyelni az apró jelekre is, és ha annak a legkisebb jele is mutatkozik, javasolt, hogy a pedagógus minél előbb megtalálja külön az áldozattal, és külön az elkövetővel a megfelelő környezetet és alkalmat a beszélgetésre, értesítse a szülőket mielőbb, és hogyha úgy ítéli meg, az iskolapszichológus segítségét is kérheti a helyzet rendezésének érdekében. 

Milyen segítséget, felvilágosítást tud adni egy pedagógus a szülőknek, hogy ők is figyelemmel tudják kísérni gyermekük online életét?

Sajnos több éves tapasztalatunk még mindig azt bizonyítja, hogy a gyerekek megnövekedett internethasználatával még mindig nem egyenesen arányos a szülők érdeklődése és óvatossága, ami ennek biztonságosságát illeti. Nagyon sok esetben, amikor már égető a probléma, akkor ébrednek rá igazán, hogy gyerekük letért az online tér legsötétebb ösvényére. Ilyenkor már nagyon nehéz orvosolni a problémát, főleg ha a gyerek lelkileg is sérült. A pedagógusnak érdemes képviselnie a szülők előtt a szülő-gyerek jó kapcsolat, a bizalom, és a példamutatás fontosságát. 

Nagyon fontos a szülő-pedagógus jó kapcsolata is, hiszen együtt kell értelmezniük a gyermek iskolai és iskolán kívüli viselkedését, melyet a szülő csak a pedagógussal karöltve tud megtenni. Nem utolsó sorban egy tanárnak minden olyan lehetőségre, alkalomra, applikációra, szűrőprogramra is fel kell hívnia a szülő figyelmét, amely internetbiztonság témában hasznos lehet nemcsak a szülő, de az egész család számára is, pl. egyre több kiváló előadás van ebben a témában, rendezvények, könyvek, műsorok. 

Fontos, hogy a gyereket nem elijeszteni kell a digitális eszközöktől, hanem azoknak a tudatos használatára kell felhívni a figyelmét, mindehhez pedig egy olyan bizalmas viszony kialakítása szükséges, amely bátorságot ad a gyereknek bármilyen zaklatás vagy probléma azonnali őszinte megbeszélésére.