Farkasok, bárányok, áldozatok

Írásunkban Major Zsolt Balázs és Mészáros Katalin Farkas vagy áldozat című könyvét mutatjuk be. Érdemes belelapozni!

alt


Folyosón és osztálykiránduláson

„Jenő friss diplomás testnevelő tanárként elkísérte az egyik osztályát az év végi osztálykirándulásra. Az osztályba több nehezen kezelhető gyermek is járt. Az osztálykirándulást sikerült úgy megszervezni, hogy egy estét ott is töltsenek. A közös estén, szalonnasütés közben Jenő elővette a gitárját és megpróbálta az őáltala ismert, régebben közkedvelt tábori dalokat pengetni. A gyerekek azonban nem a várt reakciót mutatták. Mobiljaikon kikeresték az ő kedvenceiket, azt hallgatták, függetlenül attól, hogy éppen mit játszott a tanár.”

„Virág középiskolába jár, ő az iskola egyik legbalhésabb lánya. Épp az igazgatóhoz hivatalos raportra az aznap reggeli verekedése miatt, de ahelyett, hogy bemenne, inkább a folyosón próbál újabb balhét csinálni az ott lézengő évfolyamtársaival… Az igazgatónőhöz közben a meghirdetett állásra jelentkező pedagógus is érkezik, akivel szintén foglalkozni kellene egy felvételi beszélgetés keretében.”

Megoldódik-e a két fent idézett helyzet? Rossz hangulattal, sértődöttséggel ér véget az osztálykirándulás? Rendeződik-e a folyosói „csetepaté”? Ha igen? Hogyan? Miként? Mi a teendő? A választ (amint az idézett történeteket is, „végkifejlettel” együtt) megtaláljuk Major Zsolt Balázs és Mészáros Katalin Farkas vagy áldozat című, tavaly megjelent könyvében.

Megoldani a megoldhatatlant

„Nekünk minden egyes »holnap reggel« is be kell mennünk megtartani az órákat és megoldani a megoldhatatlannak tűnő helyzeteket. A mindennapjainkban olyan szemléletre, ismeretekre, módszerekre, készségekre van szükségünk, amelyekkel az adott körülmények között, az adott körülmények »ellenére« is el tudjuk látni pedagógusi feladatainkat. Ez a könyv ehhez kíván segítséget nyújtani” – olvasható a kötet egyik előszavában. A kiadvány alcíme szerint nem más, mint gyakorlatközpontú kézikönyv pedagógusoknak magatartási problémák kezeléséhez és megelőzéséhez.

Amikor a könyvet kezünkbe vesszük, tulajdonképpen Carl Rogers szemléletmódjával ismerkedünk. Előbbi szerző ugyanis először jött rá arra, hogy ha egy lelki problémákkal küzdő gyereken segíteni akar, akkor elengedhetetlen, hogy a gyerek környezetén (szülein, tanárain) is segítsen. Az emberi kapcsolatok ilyen mélységeit látva akár el is kedvetlenedhetne az olvasó (különösen akkor, ha nehezen kezelhető gyerek jár az osztályába), hiszen ezzel a szemlélettel további (láthatóan erejét meghaladó) feladatok hárulhatnak rá. A könyv azonban nem feladatokat ad – és főleg nem kedvetlenít el: ötleteket, megoldásokat, biztatást ad. És nem utolsó sorban korszerű és szakszerű ismereteket is, amelyek nem bonyolultabbá, hanem átláthatóbbá, érthetőbbé, ezáltal pedig elviselhetőbbé, kezelhetőbbé teszik a tanórai helyzeteket. 

A könyv alcímének már idézett megfogalmazása (Gyakorlatközpontú kézikönyv pedagógusoknak magatartási problémák kezeléséhez és megelőzéséhez) éppúgy, mint e könyv megjelentetése is gesztusértékű: arra utal, hogy a magatartási problémák megoldhatók, sőt megelőzhetők – nem vagyunk tehát feltétlenül tehetetlen és eszköztelen kiszolgáltatottjai egy-egy nehéz helyzetnek. Ugyanakkor a szerzők álomvilágba sem ringatnak: nem ígérik, hogy minden probléma belátható időn belül a lehető legpozitívabb végkifejlettel zárul. Ugyanakkor elméleti hátteret, ötleteket, sőt esettanulmányokat mutatnak be, amelyek elvezethetnek egy-egy szituáció hatékony kezeléséig. A kiadvány megjelentetése abból a szempontból is gesztusértékű, hogy érzékelteti: vannak problémák és ezek megoldhatók – ráadásul nem vagyunk egyedül velük. Más praxisában is előfordult már hasonló (vagy akár még problémásabb) eset – és az ebben résztvevő pedagógus milyen módon keresett (és többnyire talált) kiutat belőle.

Elmélet és gyakorlat

Tény, hogy manapság számos helyzetben pedagógiai és pszichológiai ismereteket egyaránt érvényesíteni kell bizonyos helyzetek megoldása során, ugyanakkor (amint erre a Farkas vagy áldozat című könyv szerzői is rámutatnak) az egyes szituációk megoldásához nem feltétlenül kell pszichológussá válni. Szükséges viszont az egyes helyzeteket, illetve a felmerülő problémákat értelmezni, elemezni – és szükség szerint más aspektusból is megvizsgálni.

A kiadvány korábban már alkalmazott, jól bevált gyakorlatok közreadásából indult ki – célja tehát korántsem az elméletek illusztrálása. Sőt, éppen fordítva: a már „bizonyított” gyakorlatokhoz szolgáltat további információt és a mélyebb megértést is segítő elméleti hátteret. Vagyis a szerzők az egyes helyzeteket igen alapos és sokszempontú elemzéssel tárják az olvasók elé: a lehető legrészletesebben igyekeznek tehát megmagyarázni, mitől és miért volt hatékony a megoldás. A könyv „receptgyűjtemény”, de nem kőbe vésett szabályokat közöl és semmiképpen sem szab gátat az önálló megoldásoknak – sőt, éppenséggel inspirálja ezeket. (Azoknak, akik a téma iránt mélyebben érdeklődnek, a kötet végén bőséges lista áll rendelkezésére az „ajánlott olvasmányok” közül.) A kötet sokszínű és sokrétű segítséget nyújt. Sokféle témával számos szempontrendszerrel dolgozik, mégis egységes, jól áttekinthető. Stílusa olvasmányos – és nemcsak a szakemberek számára követhető.