Fejlődésközpontú szemlélet az iskolában

Az iskolában minden a fejlődést hivatott szolgálni. A pedagógusok célja, hogy a tanulás folyamata által a diákok egyre inkább megismerjék és kibontakoztassák a bennük lévő képességeket. Ez a tanárok és tanulók kölcsönhatásában jön létre, amit jelentősen befolyásolnak olyan pszichés sajátosságok, amiket fontos tudatosítanunk magunkban.

Az ember értelemkereső lény, önmagáról és a világról egy olyan kognitív rendszer mentén gondolkodik, ami még születésétől fogva alakul benne. Ez átszövi az egész személyiséget, az legbelsőbb vonásoktól a felszíni attitűdökig. Ahogy értelmezzük magunkat és a világot, különböző értelmezési kereteket, szemléletmódokat hozunk létre, amik meghatározzák azokat az összefüggéseket, amiket feltételezünk a dolgok működése mögött. A megismerés jellemzője, hogy a megalkotott előzetes koncepció mentén szűri az információkat a környezetből, ezért azokat, melyek ellent mondanak elméletünknek, kevésbe vesszük számításba. 

Ez a jellegzetesség abból a szempontból fontos, hogy különböző értelmezési keretek mentén gondolkodunk a képességeinkről is, illetve arról, hogy azok mekkora mértékben megváltoztathatóak. 

Dr. Carol Dweck iskolások körében végzett kutatásai alapján két sajátos szemléletmódot, értelmezési keretet írt le. (Ebben a videóban maga a kutató foglalja össze tapasztalatait.) 

A rögzült (fixed mindset) szemléletmódú fiatalok úgy gondolnak saját képességeikre, hogy azok adottak, olyan tulajdonságok, amik nem megváltoztathatók. Jellemzően kudarckerülők: ha választható a kihívás szintje, inkább azzal kezdenek foglalkozni, ami során biztos a siker, kevésbé választják a nehezebb feladatokat. A hiba számukra visszajelzés arra, hogy valamit nem képesek megoldani. Elsősorban a külső elvárásoknak való megfelelésre törekednek. 

A fejlődés fókuszú szemléletmódú (growth mindset) diákok számára nagyobb fontossággal bíz az erőfeszítés, aminek segítségével képességeik fejleszthetők, megváltoztathatóak. Számukra inspiráló a kihívás, és a hibázás kevésbé töri le lelkesedésüket. A tanulást folyamatként definiálják, amiben különböző állomások vannak. 

alt

(Kép: Carol Dweck (2015). Szemléletváltás. HVG Kiadó. Forrás: http://bespokeprinciples.com/rolunk/2017/02/08/growth-mindset-szerepe-tanulasi-folyamatban-es-trening-intervenciok-sikeressegeben/)

A kutatások azt igazolták, hogy a fejlődés fókuszú szemléletet vallók hosszútávon nagyobb eredményeket képesek elérni, belső tanulási motivációjuk könnyebben fent marad. Ennek tudományos hátterében az agy plaszticitása áll. Az agyi kapcsolatok képesek bizonyos keretek között alkalmazkodni a környezeti hatásokhoz. (Érdeklődők továbbolvashatnak itt). Az agyi alkalmazkodó képesség és a szemléletmód összefüggése, hogy aki fejlődésre törekszik, nem kerüli a kihívásokat, több olyan ingerrel találkozik, ami új és erősebb kapcsolatokat hoz létre az idegsejtek között. 

Pedagógusként arra törekszünk, hogy diákjaink ki tudják hozni magukból azt a teljesítményt, ami képességeik szerint bennük van. A tananyag átadása mellett feladatunk, hogy pszichés oldalról is megtámogassuk őket a fejlődésben. Ennek egyik hasznos eszköze a fejlődés fókuszú szemléletmód átadása. Ezt a visszajelzéseken keresztül tudjuk megtenni, ha például az érdemjegyek kiosztását személyes meglátásokkal is kiegészítjük, amiben arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a jegy egy állomást mutat meg azon a tanulási görbén, amin éppen haladunk. Fontos, hogy kiemeljük a már megtett utat, elért eredményeket. Az „ennél többet vártam tőled”, „többre lennél képes, ha tanulnál”, „semmi érzéked ehhez” kevésbé utal arra, hogy az eredmény magasabb is lehet a jövőben. 

Idősebbek már értékelhetik saját teljesítményüket is, annak függvényében, hogy mekkora energiát fektettek belé, mennyi tudást sajátítottak el. E mentén már lehet gondolkodni arról, hogy min érdemes dolgozni: tanulástechnikán, ha magas az erdőfeszítés, de eredményes; motiváción, időbeosztáson stb, ha kevés volt az erőfeszítés. 

Ha fejlődés fókuszúan gondolkodunk, akkor rájöhetünk arra, hogy ez ugyanúgy fejleszthető, mint megannyi készségünk. Minél előrébb jutunk benne mi magunk, annál hitelesebben adjuk át diákjainknak, akik a tananyag mellett a saját magukról való elmélkedéshez is kapnak egy hatékony értelmezési keretet.

(A szerző tanácsadó szakpszichológus)