Feladatok tengerében – tippek pedagógusoknak „elúszás” ellen!

A pedagógus lét egyik folyamatosan fennálló élménye az elárasztottság: hiába végezzük el folyamatosan az egyes feladatainkat, mindig újabbak termelődnek, amiket nehéz úgy kezelni és fejben tartani, hogy közben ne érezzük azt, hogy összecsapnak fejünk fölött a hullámok. Ez a pár tipp mentőmellényt jelenthet a mindennapokban.

alt


A tanári munka nagy részét teszik ki folyamatosan fennálló, tervszerűen bekövetkező tevékenységek, mint a tanórára készülés, a dolgozatok javítása és a jelentős mennyiségű adminisztráció. Emellett sokféle, hirtelen jövő teendő is akad: például órát cserélni valamelyik kollégával, számon tartani a diákoktól bekért papírokat, vagy fejben tartani azt, hogy éppen melyik tanulónak milyen külön órája van, amire el kell engedni korábban. 

A megtervezett programok és a gyorsan jövő apró-cseprő feladatok tengerén kihívást jelent folytonosan zsonglőrködni az idővel és a rendelkezésre álló erőforrásokkal. A sokféle feladat nyomása arra késztethet minket, hogy kapkodjunk, egyszerre többféle dologgal foglalkozzunk (multitaskingoljunk), aminek az eredménye a túlterheltség és a fásultság érzése lehet. A következő pár ötlet eszközt ad a kezünkbe, aminek használatával jobban meg tudunk birkózni a teendők sokaságával. 

Állítsunk fel prioritási sorrendet! 

A feladatok fontossági sorrendjének felállítása segít minket abban, hogy hatékonyan használjuk fel a munkaidőnket és tudatosan beosszuk, hogy mit mikor végzünk el. Ehhez hasznos gondolkodási keretet ad nekünk az Eisenhower mátrix, ami két szempontot vesz figyelembe: a feladat fontosságát és sürgősségét. E mentén négy kategória jön létre:

alt
(Kép forrása: http://coachingforgrowing.com/7-eisenhower-matrix-surgos-fontos-matrix/)

 

Az első kategóriába a sürgős és fontos feladatok kerülnek. Ezek vannak a prioritási lista tetején, amiket érdemes az elsők között megcsinálnunk. 

A második kategóriába a fontos, de nem sürgős teendők sorolódnak. Mivel ezeknek nem annyira szorongató a határideje, azért meg tudjuk tervezni, hogy mikor végezzük el azokat. Ilyen lehet például egy továbbképzési terv előkészítése, vagy egy szakkör tematikájának megtervezése. 

A harmadik kategóriában a sürgős, de nem fontos tevékenységek vannak. Ezek lehetnek például az e-mailek megválaszolása, vagy a kollégákkal folytatott gyors megbeszélések. Ezek elvégzése hajlamosít minket leginkább az idő pazarlására, mivel gyors, apró feladatok, amikkel kis erőfeszítéssel tehetünk pipákat a feladatlistánkra, így keltve a hatékonyság illúzióját. 

A negyedik kategóriába a nem fontos, nem sürgős tennivalók kerülnek. Ezek azok, amiken a leginkább meg tudjuk spórolni az energiáinkat. 

A kategóriák sorszámai megfeleltethetőek a prioritási sorrendeknek is. A fontosság megállapításában segíthet az a gondolat, hogy mennyire járul hozzá saját céljainkhoz, illetve az oktatás fő tevékenységeinek sikerességéhez. Emellett számoljunk azzal is, hogy milyen következményekkel jár, ha nem végezzük el őket. 

Legyenek pontos céljaink! 

A jól definiált célkitűzések segítenek minket abban, hogy megfelelően meg tudjuk tervezni az elérésükhöz szükséges lépéseket, így kis, megtehető lépésekre bontva a feladatainkat. Kézre álló támasz ebben a SMART angol betűszó (Specific, Measurable, Achievable, Relevant, Time-bound), mely okosan foglalja össze a célok pontos meghatározásához szükséges szempontokat. Eszerint a jó cél konkrétan meghatározható, mérhető, reálisan teljesíthető, összefüggésben áll az intézménnyel és a tanári munkával, és határidőhöz kötött. Például általánosan megfogalmazott célunk lehet ez: „Szeretném erősíteni az osztályközösséget.” SMART módon átgondolva: „A következő fél év során szeretném, ha a periférián álló diákok közül legalább kettő több kapcsolatra tenne szert.” Ez szociometriával mérhető, időben behatárolt, konkrétan megfogalmazott, elérhető cél. Egy-egy behatárolt időszakra (napra, hétre, hónapra) is felállíthatunk magunknak SMART célokat, amik kézzel foghatóbbá teszik a nagyobb projekteket és az összefogni kívánt elfoglaltságokat. 

Egyeztessünk hatékonyan! 

A pedagógusi munka magas fokú együttműködést kíván nem csak a diákokkal, hanem a kollégákkal is. Ehhez feltétlenül szükségesek a megbeszélések. Ezek hatékonyságát tudjuk növelni, ha felkészülünk ezekre az egyeztetésekre, és arra törekszünk, hogy a problémákat megoldásközpontúan közelítsük meg. Készítsünk jegyzeteket a megbeszéltekről, így könnyebben visszakereshetőek az információk. 

A szülőkkel folytatott kommunikáció során érdemes figyelembe vennünk azt, hogy nem az a fontos, hogy mindig elérhetőek legyünk, hanem az, hogy ha már létrejön egy beszélgetés, akkor megfelelő időt és figyelmet tudjunk szentelni neki. A mindennapi ügyek kezelésre alakítsunk ki egy könnyen követhető rendszert, ami segít fejben tartani, hogy éppen melyik diákunk merre jár.  

Alakítsunk ki saját rendszert! 

Mindenkinek más esik kézre a feladatok, adatok nyilvántartásában. Ha úgy érezzük, hogy végképp maguk alá temetnek minket az elintéznivalók, és időnként egy-egy teendő kiesik a rostán, érdemes átgondolnunk, hogy saját rendszerünkön hogyan tudunk fejleszteni. Lehet, hogy fejleszthetjük a prioritásainkat, vagy a jegyzeteink pontosságát. Használhatunk online naptárt, feladatkövető alkalmazást, vagy határidőnaplót. Az a fontos, hogy nekünk működjön, kézre álljon, és optimális energia ráfordításával szolgálja a hatékonyságunkat. Időből sosem fog elegendő a rendelkezésünkre állni, viszont ha ügyesen gazdálkodunk vele, felülkerekedhetünk a feladatok hullámain, és koncentrálhatunk arra, ami igazán fontos. A következő videó is ad pár ötletet az idő kezeléséhez: