Felmérés a fejlődés kulcsa

Interjú egy fiatalok erőszakos viselkedésével kapcsolatos kutatás eredményeiről.

A képen László Noémi látható.
 

A fiatalok agresszív viselkedésének kezelésében a szociális és oktatási rendszer intézményei egyaránt érintettek. Egy nemzetközi kutatási projekt keretében azt vizsgálták, hogy az intézmények milyen hatást gyakorolnak az agresszió megjelenésére. Emellett kiemelt szerepet kapott a fiatalok megélésének és véleményének feltérképezése, ami támpontot nyújt a szakemberek, az intézmények és a rendszer szintjén azzal kapcsolatban, hogy miként érdemes megfelelő módon támogatni a fiatalokat.

Az Európai Unió támogatásával valósult meg a Felmérés a fejlődésért (továbbiakban MEKI – Measurement is Key to Improvement), című nemzetközi projekt, aminek központi eleme volt a fiatalok erőszakos viselkedésének hatékony intervencióit feltáró kutatás. A belga és holland partnerekhez Magyarországról a NoBadKids Alapítvány csatlakozott. Beszélgetőtársam László Noémi tanácsadó szakpszichológus és projektkoordinátor, akit a kutatás tapasztalatainak gyakorlati alkalmazásáról kérdeztem.

Mik a kutatás előzményei, milyen tapasztalatok szolgáltak apropójául?

EU szerte 5-ből 1 gyerek küzd valamilyen érzelmi vagy viselkedési nehézséggel, aminek megjelenését gyakran agressziónak címkézi a környezet és inkább a fiatal személyiségvonásának tekinti, mintsem a körülményekre adott válasznak. Ez azzal a következménnyel jár, hogy nem kerülnek megoldásra a konfliktust gerjesztő érzelmi állapotok és szükségletek, hanem a viselkedési szinten büntetéssel reagálnak a felnőttek, tovább gerjesztve az agresszió ördögi körét.

A MEKI kutatás ötlete 2012-ben jött létre a European Federation of Conflict Management and Treatment in Education and Care (EFeCT)(www.efect.be) konferenciáján, ami a magatartászavaros, nehézségekkel küzdő nemzetközi fiatalokkal foglalkozó szervezetek éves találkozója. Az itt együttműködő szakemberek közösen tárták fel az a problémát, hogy kevés tényszerű adat támasztja alá a fiatalokat támogató programok hatékonyságát, pedig ez feltétele annak, hogy a döntéshozók is elismerjék a programok létjogosultságát és finanszírozzák azokat. Tulajdonképpen a mérhetetlen mérésére vállalkoztunk, hiszen hogyan lehet megragadni egy bizalmi kapcsolat hatását egy gyerek életére? Hogyan térül meg a társadalom számára a programokba való befektetés?

Az erőszakos viselkedés kezelése központi kérdése a gyerekkel foglalkozó intézményeknek és szervezeteknek, így vált ez a téma a kutatás fókuszává.

Hogyan épült fel a kutatás?

A kutatás fókuszában az agresszív viselkedés megelőzésére és kezelésére irányuló módszerek, programok és technikák feltérképezése állt. A feltett kérdésekben a megkérdezett intézmények vezetői, munkatársai és a fiatalok értékelték ezen módszerek hatásait és hatékonyságát. Holland és magyar gyermekotthonok, speciális gyermekotthonok, krízisközpontok, és javítóintézetek töltöttek ki kérdőíveket és vettek részt interjúkon. Az intézményi típusok mellett az egyes résztvevő fiatalok életútja is fontos része volt a vizsgálatnak. Az adatok elemzésében kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt használtunk, vizsgálva az intervenciók hatékonyságát, összehasonlítva az intézményi típusok mentén kialakuló különbségeket és az életútból fakadó faktorokat is.

Mik a kutatás főbb eredményei, tapasztalatai?

A szakemberek álláspontja szerint az agresszió kezelésében hatékony eszköz, ha pozitív, teherbíró kapcsolatot alakítanak ki a fiatallal, amin keresztül visszajelzést tudnak adni és a konfliktus és problémamegoldó készségekre tudnak hatást gyakorolni. A holland és a magyar felnőttek egyet értenek abban, hogy első lépésként érdemes teret és segítséget nyújtani a fiatalnak abban, hogy megnyugodjon, majd utána kezelni a helyzetet. Különbségként az merült fel a két ország szakember gárdája között, hogy a hollandok előnyben részesítik a fiatalok speciális egyéni terápiáját, míg ez Magyarországon kevésbé jelenik meg.

A fiatalok véleményében is vezető az egyedüllét és a megnyugvás szükséglete, olyan helyzetekben, ami intenzív dühöt vált ki belőlük. Szerintük a lehiggadást különböző tevékenység, mint zenehallgatás, rajzolás, sport elősegítik. Harmadikként mindkét nemzet résztvevői hangsúlyozták azt, hogy fontos számukra a beszélgetés egy olyan féllel, akivel bizalmi kapcsolatban vannak és nyugodtan, ítélkezés mentesen meghallgatja őket ilyen helyzetekben. A büntetést, elkülönítést, lefogást tartották a legkevésbé hasznosnak agresszió megjelenésének esetei során.

A kutatási eredmények pozitív korrelációt, együttjárást mutattak az agresszió mértéke, az életút és az intézménytípus között. Ez azt jelenti, hogy minél több intézményben járt valaki és minél szabályozottabb, zártabb körülmények között él jelenleg, annál valószínűbb az erőszakos viselkedés megjelenése. Az együttjárás azonban nem jelent ok-okozati kapcsolatot, valószínűleg kölcsönös összefüggést mutat az, hogy minél többször agresszív egy fiatal, annál szigorúbb keretek közé kerül, illetve minél szorosabbak a szabályok, annál nagyobb dühöt váltanak ki.

Magyarországon mi lenne a haszna az eredmény alapú (tudományosan evidence-based) programoknak?

Hollandiával összehasonlítva Magyarországon elvétve jelennek meg tudományosan bizonyított hatékonyságú, szisztematikusan átgondolt programok az agresszió kezelésére. Ezeket Hollandiában egy országos intézmény koordinálja. A kutatás eredményei alapján, Magyarországon nehéz az agressziót átfogóan kezelő programokhoz való hozzáférés, anyagi és strukturális kapacitáshiány miatt. Azt is látjuk, hogy Magyarországon ilyen programoknak egyes elemei elérhetők vagy vannak használatban, ami egy jó lépés a teljes programok bevezetéséhez. A NoBadKids Alapítvány komplex nevelési-oktatási rendszere is ide sorolható, amelyben a fiatalok megtanulják viselkedésüket saját és környezetük számára is elfogadható módon irányítani, szabályozni. Az ilyen nemzetközileg ismert és bizonyított hatékonyságú programok előnye, hogy biztosítják a tudatosan átgondolt beavatkozást a szakemberek számára, rendelkezésre állnak, mint használható eszközök, így nem szükséges minden egyes erőszakos helyzetben új megoldással előállni. Ha a különböző munkatársak hasonlóan tudnak eljárni, emelkedik az ellátás színvonala és a fiataloknak is könnyebb elsajátítani az egyes programok gondolkodási keretét.

Mi a kutatás eredményeinek fő üzenete, amiket érdemes szem előtt tartani a pedagógiai gyakorlat során?

Annak ellenére, hogy a válaszadóink elsősorban a szociális ellátórendszer részei, a különböző intézményekben élő fiatalok egyaránt részt vesznek az oktatásban is, így a pedagógusok hatáskörében is megjelennek az agresszió okozta kihívások. Természetesen az ellátórendszeren kívüli gyerekek is gyakran viselkednek erőszakos módon.

A gyerekeket körülvevő felnőttek gyakran személyiségjellemzőként értelmezik az agressziót, pedig jelentős, helyzet által indukált faktora is van. Ezeknek az eseményeknek, történéseknek megélése valamilyen negatív érzelmi állapotot hoz létre a fiatalokban, ami dühöt, majd agressziót generál reakcióként. A környezet, így a szakemberek gyakran már csak az erőszakos viselkedést észlelik, amire általában büntetéssel válaszolnak. Ilyenkor azonban az eredeti, az agressziót kiváltó esemény kezelése nem történik meg, miközben a büntetés újabb agressziót szül, és létrejön az agresszió-spirál. Ezt úgy képes megszakítani a szakember, ha tudatosan átlátja, értelmezi a helyzetet, és törekszik arra, hogy megismerje a megjelenő viselkedés mögötti megélést, annak ellenére, hogy ezt időnként a gyerek nem tudja magától megfogalmazni.

A kutatási tapasztalat az, hogy a gyerekek meglátása szerint a felnőtt vagy nem lép be az adott helyzetbe, vagy nem támogatólag teszi azt. A fiataloknak egy olyan felnőttre van szükségük, aki beszélget velük, bizalmi kapcsolatot épít ki és megérti őket. A gyerekek ezen a kapcsolaton keresztül tudnak tanulni a legtöbbet. Az eredmények pedig arra utalnak, hogy éppen krízis helyzetben maradnak magukra, amikor a leginkább szükségük lenne a felnőtt segítségére, ezért megtörik a bizalmi kapcsolat.

A MEKI fő üzenete az, hogy ha az eredeti konfliktus nem oldódik meg, az agresszió továbbgyűrűzik és a megoldásban a fiataloknak szüksége van a tudatosan, szakemberként működő felnőttekre, akik meghallgatják őket és utat mutatnak nekik. Ez a jelenlét kihívást jelent a rendszerben megfáradt, kevés segítséget kapó szakemberek számára, akiknek a rendszerszinten alkalmazott programok és a szükséges kapacitás biztosítása lehet támasz.