Figyelem! Figyelem! – 4 pedagógiai módszer a gyerekek figyelmének fenntartására

Nem könnyű manapság fenntartani a tanulók órai figyelmét. Összeállításunkban néhány erre vonatkozó tippet gyűjtöttünk össze.

alt


Kutassunk együtt diákjainkkal!

Kutatások igazolják, hogy a diákok szívesebben tanulják – és a későbbiekben is könnyebben idézik fel – a tanáruk által különösen kedvelt anyagrészeket. Ez a folyamat természetesen nem szándékolt egyik fél részéről sem, sokkal inkább arról van szó, hogy a tanár személyiségének ereje ilyen módon is „átsüt” magyarázatain. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a diákok kizárólag azt tanulják meg, amit a tanár is szívesen tanít – és hátrányba kerül az, akinek például más a kedvenc költője mint a magyartanárának! A kutatások sem azt az attitűdöt támogatják, hogy kizárólag érzelmi alapon tanítsanak a pedagógusok. A szakemberek sokkal inkább a keresésre helyezik a hangsúlyt – vagyis arra, hogy egy-egy „szárazabb” kevéssé kedvelt vagy különösen nehéz témában is érdemes olyan szempontokat keresni, amelyek érdekessé, netán személyesebbé tehetik az adott témát. Ha így viszonyulunk a tananyag különböző részeihez, jóval könnyebb a diákok figyelmének fenntartása is. Földes Petra tanár, mentálhigiénés szakember (Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete) a következőképpen nyilatkozott a témáról egy vele készült interjúban: „a »szikra« (…) akkor jön létre, ha a tanár és a diák személyében kereső emberek találkoznak egymással. Ebben az esetben a tanulók hitelesebbnek fogják tartani a pedagógus magyarázatait, mert úgy gondolják, hogy azok »megtalált« – és nem »készen kapott« – válaszok egy-egy problémára. Ezeket pedig kevésbé kérdőjelezik meg a kritikára amúgy igencsak hajlamos kamaszok is.”

Váltsunk „csatornát”!

Tudatosan váltogassuk, illetve kombináljuk az auditív és vizuális csatornán keresztül érkező ingereket: készítsünk szemléltetőanyagokat, jól áttekinthető ábrákat, ha megoldható, nézzünk közösen videókat. Vannak olyan tantárgyak, amelyekhez eleve ilyen típusú feladatok kapcsolódnak (egy-egy énekóra természetes eleme a zenehallgatás és az sem meglepő, ha rajzórán képnézegetéssel töltik az időt vagy más, vizualitással összefüggő feladatot kapnak a tanulók), érdemes ezeket a lehetőségeket tudatosan bővíteni az órákon: például távolságok mérésekor térképvázlatokat használni vagy különböző épületeken látható római számokat azonosítani matematika órán. Érdemes ezekhez kapcsolódóan olyan feladatokat, vizsgálódási szempontokat adni, amelyek tekintetbe veszik a különböző szempontokat: például egy verset érdemes több színművész tolmácsolásában megnézni-meghallgatni és ennek kapcsán megvitatni, miben különböznek ezek. Megzenésített versek esetén érdemes felhívni a figyelmet az adaptáció hangulatára.

Nevessünk!

Miért fontos a humor a tanórákon? Elsősorban azért, mert eleve kellemes légkört teremt. Ez önmagában is igen fontos, hiszen nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a gyerekek szívesen látogassák az adott tanórát. „Mellékhatásként” a pozitív tanulási légkör eleve segíti a figyelem megtartását (annál is inkább, mert hatékonyan kapcsolja ki a szorongáskeltő tényezőket), ráadásul a kutatások szerint összefüggésben áll az információ megtartásával és mindennapi helyzetekben történő előhívásával is. A humor tehát segít a memorizálásban, sőt a tananyag kreatív megértésében is – amellett, hogy színesebbé, gazdagabbá teheti az órát. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a tanórai humor a jó hangulat mellett örömérzetet kelt és szoros összefüggésben áll az elismerés érzésével is. (Vagyis egy-egy humoros órai momentumra azért is jó visszaemlékezni, mert valamiképpen megbecsültnek érezzük magunkat tőle.)  Jó hír, hogy az ilyen klímájú órák nemcsak a diákoknak tesznek jót, hanem pozitív hatásuk van a tanár közérzetére is. Természetesen személyiségfüggő, hogy kinek milyen a humorérzéke és mennyiben tudja és kívánja azt tanítványai körében is alkalmazni. (A tanári kommunikáció ilyen típusú fejlesztésére egy későbbi írásunkban még visszatérünk.)

Játsszunk!

Talán van, aki még emlékszik a Kapcsoltam című hajdanvolt televíziós vetélkedőre. Egyik ötletadója, középiskolai tanár dr. Rózsa Ibolya így nyilatkozott a játék és az oktatás kapcsolatáról: „egyszer valaki megkérdezte: szerette-e Mátyás király a paprikás krumplit. Az agyamban ekkor nagyszerű folyamat játszódott le: kapcsoltam. Nem szerethette, hiszen a krumpli Amerikából származik, Mátyás pedig két évvel Amerika felfedezése előtt meghalt. Talán ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, milyen jó az ismeretek segítségével új összefüggéseket felfedezni, következtetéseket levonni, s mindezt játékos formában. Ennél még jobb, ha másokat is rá tudunk venni erre a játékra. Tanárként volt is erre alkalmam. Amikor divatba jöttek a vetélkedők rádióban, televízióban, sikerült rávennem tanítványaimat, hogy az órákon – főleg összefoglaláskor – játékosnak, versenyzőnek képzeljék magukat. Olyan formában szerkesztettem meg a kérdéseimet, hogy megfeledkezzenek arról, hogy tulajdonképpen tananyagot kérek tőlük számon. Mindjárt más lett az óra hangulata.” 

Aktivizáljuk tanítványainkat!

A figyelem fenntartásának egyik kulcsa, hogy minél több diák találjon valamit, ami az adott témában jelentőséggel bír az ő számára. Nyilvánvalóan nem könnyű ezt megoldani (főleg nagyobb osztálylétszám esetén) és nem is az a tanár feladata, hogy közvélemény-kutatást tartson e téren, viszont tervezheti úgy az órát, hogy felszínre hozza tanítványai előzetes tudását és tapasztalatait. Ezek során sok minden kiderül a tanulók hozzáállásáról is – ráadásul az ő tapasztalataikra építve kijelölni az útvonalat – ily módon a tananyag is képes lesz motiváló erőként működni. Mindez adott esetben akár új megközelítést igényelhet, azonban a tapasztalatok szerint „megspórolható” vele a fegyelmezés, hiszen a lelkes, motivált diákok esetében erre jellemzően nincs szükség. Ilyenkor nagy segítséget jelenthetnek a négy-öt főből álló kiscsoportokban megvalósuló kooperatív technikák is, amelyek során megint csak felelősségük van a tananyag feldolgozásában – ami nyilvánvalóan figyelmüket is leköti.