Fitz József-könyvdíjas a „Gyermekvilágháború”

2018. július 4-én Keszthelyen átadták a Fitz József-könyvdíjakat. Idén az EKE OFI OPKM kiadványa, a „Gyermekvilágháború” lett az egyik díjazott, ami az azonos című kiállítás katalógusa. A kiállítás kurátorával, a kötet szerkesztőjével, Bogdán Melinda muzeológussal, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum munkatársával beszélgettünk.

A képen Bogdán Melinda látható.
Forrás: OPKM (Dömsödy Andrea fotója)


Hogy született meg a kiállítás, illetve a könyv?

Már a 2010-es évek elején foglalkoztatott a gondolat: miként tud az OPKM bekapcsolódni abba a társadalmi párbeszédbe, amely az első világháború centenáriuma kapcsán elindult. Másrészt saját szakterületemnek, a vizuális antropológiának köszönhetően kíváncsi voltam arra, hogy miként jelent meg a gyermeki képzeletben a világégés négy éve. Ennek legjobb kifejezője a gyermekrajz volt, ezért kezdtem vizsgálni, hogyan látták, és rajzaikon hogyan láttatták az eseményeket a száz évvel ezelőtti gyerekek. A témaválasztás amiatt is fontosnak bizonyult, mert a háborús hátország történetének kutatásakor a legifjabb korosztályok háttérben maradtak. Olvasmányaimból tudtam, hogy 1915-ben két nagy kiállítás témája is a háborús gyermekrajz volt. Ráadásul az elgondolásom egy nagyobb európai irányba is belekapcsolódott: 2014-től kezdve Moszkvában, Hamburgban, Nantes-ban, Bécsben nyíltak olyan kiállítások, melyekben központi helyet kapott ez a téma.  

2013-ra kész volt a kiállítás koncepciója, de az akkori körülmények késleltették a megvalósítást. Végül 2016-ban a budapesti Széphárom Közösségi Tér fogadta be a tárlatot. Bár a kiállítás kísérő szövegei elkészültek, sajnos, ekkor még nem volt megfelelő anyagi fedezete annak, hogy önálló kísérő kötetet adhassunk az érdeklődők kezébe. Ez csak egy év múlva valósulhatott meg, 2017-es, második, kibővített kiállításunk idején, amelynek az egri Kepes Intézet adott otthont.

Mennyire volt nehéz felkutatni a kiállítás anyagát képező gyermekrajzokat?

Ami a tartalmi részt illeti, a gyermekrajzok felkutatása nem volt egyszerű dolog. Az OPKM saját korábbi gyűjteményeiben csak pár darab ilyen témájú és ebből a korból származó lapot találtam. A száz évvel korábbi kiállítás anyagát viszont hiába kerestem, a levéltárakban és múzeumokban – néhány korabeli fotón kívül – nem akadtam nyomára. A rajzok összegyűjtését szorgalmazó Magyar Gyermektanulmányi Társaság iratai között izgatottan nyitottam ki az 1914 – 1918 feliratú palliumot: a mappa üres volt, az eredmény pedig lehangoló…

A szerencse azonban segítségemre jött egy antikvárium hirdetésének köszönhetően. Az eldugott pesti üzlet hátsó raktárában egy hajdani negyedikes fiúosztály első világháborús rajzai lapultak! Mindezt kiegészítette két magángyűjtemény is, két olyan kislány, Kőszegi Bella és Petrich Kató anyagával, akikből később képzőművész lett. Az ő életútjukról a kiállítás társkurátorainak, Petneki Áronnak és Günther Schreibernek köszönhetően részletesen olvashatunk a kötetben. 

A tavalyi egri kiállításra újabb alkotásokat is tudtunk vinni. Az Országos Széchényi Könyvtár őrizte azt az igen vegyes, akkor még nagyobbrészt feldolgozatlan anyagot, amelyet 1914-ben a Nemzeti Múzeum kezdett begyűjteni. Itt találtak rá a breznóbányai polgári iskola növendékeinek ugyancsak háborús tematikájú rajzaira. 

Kik segítették a munkádat?

Múzeumunk munkatársai valamennyien érintettek voltak a kiállítás és a könyv előkészítésében. A kiállítás összképe, az installáció, a katalógus, a meghívó és a plakát egységes koncepció szerint készült, és a tervezőkkel, Bieder Anikóval és Gelsei Balázzsal való szoros munkakapcsolat kiváló eredménye. A könyv külső megjelenése érzékenyen reflektált a gyermeki képzelet teremtette „apró részletek” világára. A grafikusok az arculathoz megfelelő, modern betűtípust választottak, a logó pedig egyértelműen utalt a történeti háttérrel való kapcsolatra. 

Milyen visszajelzéseket kapott a könyv alapjául szolgáló kiállítás?

A visszajelzésekről nem is olyan könnyű szólnom, mert sokféle volt. A BBC History Magazin ajánlásától a vendégkönyvben szereplő bejegyzésekig. Ezek közül izgalmasak a mai gyerekek véleménye illetve a rajzos megnyilvánulások. A legfontosabb szakmai reflektálásnak a két kiállítás megnyitó beszédét tartom. Az elsőt Fejős Zoltán etnográfus, a másodikat Kőszeghy Péter irodalomtörténész mondta el, mindkettő tanulmány, illetve esszé formájában olvasható.