Gólyák, táborban

Hamarosan elkezdődik a gólyatáborok időszaka – ebből adódóan igyekeztünk utánajárni annak, miért is gólyák az elsőévesek és miért vonulnak táborba.

alt


Újoncok, gólyák, kiskacsák

Már a 18. században (a ma is „használatban lévő” diákhagyományok idején) is külön elnevezés illette az elsőéveseket a közép- illetve felsőfokú oktatási intézményekben. A hollandok zöldeknek (vagyis éretleneknek), az angolok újoncoknak hívták őket, de nem volt ritka az állatokkal kapcsolatos elnevezés sem – mint például a német róka, illetve a román kiskacsa. Ebbe a sorba jól illeszkedik a magyar gólya is – vagyis a szeptemberben otthonát elhagyó és „új életet kezdő” költözőmadáré. Ebből adódóan akár fecskének is nevezhetnék az elsőéveseket – ennél pontosabb etimológiai adat azonban jelenleg nem áll rendelkezésünkre. Tény, hogy ez az elnevezés a 18. század óta ismeretes a magyar diákhagyományokat illetően – és számos esetben mindenfajta beavató játék alapmetaforájává vált.

Esti Kornél Budapesten

Miért alakultak ki a különböző elsőévesekkel kapcsolatos szokások, hagyományok? Először egy „ellenpéldát” mutatunk be: Kosztolányi Dezső egyik Esti Kornél-novellájának részletét:  

„- Amikor fölkerültem Pestre, s beiratkoztam a bölcsészeti karra – beszélte Esti Kornél –, egy földimmel vettem ki hónapos szobát, egy jogásszal, akihez semmi egyéb kapocs nem fűzött, mint hogy történetesen abban a városban született, amelyikben én, meg az, hogy szintén elsőéves volt, éppoly gyámoltalan, esetlen gólya, mint magam.

Mi vidékiek akkor lehetőleg egy városnegyedben, egy háztömbben, egy bérkaszárnyában laktunk. Itt holmi sötét, barbár szövetséget kötöttünk a »pestiek« ellen, akikről minden gazságot eleve föltételeztünk.

Különösen a házmesterekre haragudtunk, akik este tíz óra után kapupénzt szedtek, s a lakásadónőkre, akik a hó elsején a rendelkezésünkre bocsátott szobák használata ellenében – nyilván aljas haszonlesésből – pontosan megkövetelték, hogy az értük kialkudott koronákat megfizessük. Általában meg voltunk győződve, hogy a pestiek, ahol csak tehetik, becsapnak, »lépre csalnak«, kiszipolyoznak bennünket. Szóval: »összetartottunk«".

A történet számos tanulságot rejt magában (noha a novella témája a későbbiekben némiképp más irányt vesz). Például azt, hogy új, idegen környezetben ösztönösen közösséget keres magának az ember – többnyire olyanok személyében, akikkel valamilyen módon sorsközösséget érez. Igaz ugyan, hogy a novella elbeszélője némi lekicsinyléssel beszél a két fiú közös vonásairól – de lássuk be, hogy az elsoroltak valójában nagyon is sok hasonlóságot adnak a két fiatal között. Azonos életkorúak, hasonló (földrajzi) környezetből származnak, hasonló „újdonságélmények” érték őket – és hasonló szorongásuk és gyanakvásuk van a pesti életet illetően. És kiindulásképpen ennyi elég is a közösségi élethez.

Gólyák, táborban

Tulajdonképpen hasonló indíttatásból szervezték meg az első gólyarendezvényeket is. A gólyatáborok fő célja az ismerkedés, közös élmény- és némi információszerzés – vagyis egyfajta csapatépítés.

Az ismerkedés során az elsőévesek először is egymással (leendő évfolyam- és osztálytársaikkal) ismerkednek meg. Természetesen az is fontos, hogy benyomásokat szerezzenek az iskolai légkörről (a felsőévesekről és a tanárokról) is, de a gólyatábor (vagy éppenséggel gólyaavató) keretein belül ez utóbbira csak áttételesen, korlátozottan nyílik lehetőség. Természetesen sok intézmény gondoskodik arról, hogy az érdeklődők hasznos információkat szerezzenek az intézményről – de arra is ügyelniük kell, hogy az információszórásból azok a diákok se maradjanak ki, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak vagy akarnak részt venni a gólyatáborban. (A gólyatáborban közölt információszolgáltatás során tehát sohasem érheti hátrány azokat, akiknek – bármilyen oknál fogva – nincs lehetőségük részt venni a rendezvényen!)

Tény, hogy az ismerkedés nem mindig gyors folyamat, és számos fázisa a hétköznapokban – és nem egy-egy „rendkívüli” esemény során – tapasztalható meg.  Annak sem kell tehát kétségbeesnie, aki nem talál „örök barátokra” a gólyatábor napjaiban. Tény azonban, hogy a közös emlékek és élmények sokat segíthetnek az elsőéveseknek abban, hogy kellemesebben, biztonságosabban érezzék magukat az első (egyébként sem könnyű) iskolai napokban az új intézményben. Éppen ezért nem árt tudni azt sem, hogy a gólyatábor jó lehetőség, de korántsem az egyetlen lehetséges fórum az ismerkedésre, barátkozásra, információszerzésre. Ugyanakkor fontos tapasztalatot adhat arról is a gólyáknak, hogy miként tud bekapcsolódni egy számára új közösség életébe.

„Próbatételek”

A gólyatáborok és gólyaavatók, gólyabálok intézményi szinten is fontosak. Megszervezésükkel az illető iskola azt hangsúlyozza, hogy fontosak neki diákjai, és minden eszközzel igyekszik segíteni az újak beilleszkedését – például közös együttlét és szabadidős programok biztosításával. 
A különböző próbatételek, feladatok hagyományosan a klasszikus, népmesei szabályoknak megfelelően egyfajta „beavatást” jelentenek. Nem is elsősorban az iskolaközösségbe – sokkal inkább azt sugallják, hogy a próbát teljesítők érettek és képesek megküzdeni és végrehajtani egy adott feladatot. Természetesen a feladatok stílusa, tartalma és ízlésessége a mindenkori szervezők felelőssége. Már csak ezért is érdemes tudatosan elgondolkodniuk azon, milyen célt is kívánnak elérni az egyes avatófeladatokkal (Szórakozást, szórakoztatást? „Klasszikus” versenyt? Netán gúnyt? Vagy éppenséggel közösségépítést?). Ezeket átgondolva könnyebben érvényesülnek az elsőévesek „intézményi befogadására” irányuló hagyományok – amelyek alapgondolatai máig sem vesztették érvényüket.