Gyerekek közel a természethez

Április 22-e, a Föld Napja, az év azon alkalma, amikor elgondolkodunk a természethez fűződő viszonyunkon. Sokszor tűnik számunkra ez egy egyirányú kapcsolatnak: a környezetvédelmen keresztül mi teszünk a természet érdekében. Az ember azonban természeti lény, gyerekre és felnőttre egyaránt jótékony hatást gyakorol a természetben töltött idő.

A képen egy pitypangbóbitát elfújni készülő kislány látható.
 

A környezeti tudatosságunk változóban van ebben az időszakban. Az egyéni szinten is egyre több embert foglalkoztat, hogy mekkora ökológiai lábnyomot hagy maga után. Egyre több cikk jelenik meg arról, hogy milyen trükkökkel élhetjük mindennapjainkat környezettudatosan. Ez a tendencia makro szinten, a cégek filozófiájában megjelenik. 
Benyomásaink lehetnek, de tényszerűen kevesebbet tudunk arról, hogy ránk milyen hatást gyakorol a természet közelsége. Gyerekekkel foglalkozó szakemberek számára a munkába beépíthető tudást jelent, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a zöld környezet milyen befolyásolt gyakorol neveltjeinkre, diákjainkra. 

A tudományos kutatások eredményei szerint

a természetben töltött idő függvényében mérhető különbség mutatkozik a gyerekek figyelmi funkcióiban, társas készségeiben és a stresszel való megküzdésében. Az eredmények annyira meggyőzők, hogy a kutatók „G” (greeness alapján) vitaminként utalnak a természettel való közelség fontosságára. A rendszeres, megfelelő mennyiségű és minőségű kapcsolat zöld övezetekkel kiemelten fontos szerepet játszik a gyerekek kognitív, társas és érzelmi fejlődésében. Természethiány zavarként (nature deficit disorder) írják le azt a jelenséget, amikor az épületekben, lakásban, képernyők előtt töltött idő mennyisége miatt a fiatalok eltávolodnak a természeti környezettől. Ebből a szempontból különösen veszélyeztetettek az alacsonyabb szocioökonómiai státuszú, városokban élő gyerekek. 

A zöld, természeti környezet erősíti a kognitív funkciókat, helyreállítja a figyelmi kapacitást. Gondolkodásra készteti a gyerekeket, hogy feltegyék a természet törvényeivel kapcsolatos kérdéseiket. A kültéri, strukturálatlan játék fejleszti a gyerekek önbizalmát, kreativitását, képzeletét, mivel nincsenek korlátozva a kipróbálható viselkedések. Már maga a környezet is lehetővé teszi a tapasztalati tanulást egyrészt a felelősségvállalás szintjén, például, ha nem locsolunk egy növényt, előbb elhervad, majd elpusztul, másrészt a szociális kapcsolatok szintjén is, ha egy gyerek részt akar venni a többiek játékában, kénytelen alkalmazkodni és együttműködni. Kevésbé szabályozott keretek között többféle cselekvés is kipróbálható, aminek következményei fontos tanulási tapasztalatot jelentenek. Ezen keresztül fejlődik például az önfegyelem is. 

A természetben folytatott játék többféle ingert biztosít a gyerekek számára. Míg a képernyős tevékenységek túlnyomó részt vizuális ingereket használnak, addig a kint szaladgálás, bújócska, vagy csak napozás is a vizuális, akusztikus, taktilis, és egyéb ingerek széles skáláját megjelenítik. A zöld környezet mozgásra késztet, ami nem csak fizikailag előnyös, hanem mentálisan is, különösen figyelemzavaros, hiperaktív gyerekek esetében. 

Hosszú távon a természethez való közelség hozzájárul, hogy a gyerekek környezettudatosabb felnőtté váljanak. Például azok, akik növényt növesztenek, több zöldséget, gyümölcsöt esznek, és felnőttkorukban is egészségesebben étkeznek majd. 

A tanulmányok kétféle mechanizmust feltételeznek a természeti környezet által, a gyerekekre gyakorolt hatás mögött. Az egyik elmélet szerint ez a társas kapcsolatokon keresztül érvényesül. A kutatások szerint több játszópajtása van annak a gyerekeknek, aki többet játszik kint, így több lehetősége van a strukturálatlan játék közben szociális készségeit gyakorolni. 
A másik, figyelem helyreállító elmélet szerint kétféle figyelmi működés létezik: az egyik, amikor akaratlagosan koncentrálunk valamire, például a matekpéldára, vagy a tanári magyarázatra. Mivel ez erőfeszítést igényel, ezért egy idő után kapacitása kimerül, elfárad. A természet az erőfeszítés nélküli figyelmet veszi igénybe, tehát akaratlanul is koncentrálunk arra, hogy hova lépünk. Közben az akaratlagos figyelemhez szükséges gátló funkciók pihennek, újra feltöltődnek, ezáltal legközelebb nagyobb hatásfokkal működnek. 

A mindennapokban 

is van tere ezeknek a tudományos eredményeknek. A szabadtéri játék, parkban tett séta javítja a kognitív funkciókat, így például a dolgozat eredményeket. Az ablakból való látványnak is pozitív ereje van. Olyan egyszerű változtatások, mint több fa vagy nagyobb ablakok is mérhető hatást gyakorolnak a gyerekekre. 
Pedagógusként a mi érdekeinket is szolgálja, ha többször visszük a gyerekeket a szabadba, hiszen könnyebb együtt dolgozni a figyelni képes, kevésbé stresszes diákokkal. 

Hogyan lehet kivinni őket?

Annak ellenére, hogy a legtöbb gyerek élvezi a szabadban töltött időt, előfordulhat, hogy otthon, vagy az iskolában nehéz kimozdítani őket a négy fal nyújtotta passzivitásból. Itt látható pár ötlet, ami segítheti felkelteni a gyerekek érdeklődését a természet iránt: 
-    kincskeresés szervezése
-    növények, állatok meghatározása
-    eszközök biztosítás a megismeréshez, kutatáshoz: pl. rovarmegfigyelő doboz, nagyító
-    szabadtéri koncertek vagy előadások meglátogatása
-    a technológia bevonása: fotók készítése, térképhasználat
-    túrázás, kültéri sportok
-    növény ültetés, gyümölcsszedés, 
-    outdoor tapasztalati tanulás programok képzett trénerekkel


Az írásban hivatkozott cikkek és tanulmányok itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatók angol nyelven.