„… a gyermekek fejlődésében fontos szerepe van annak, hogy a saját szociális szerepeiket megismerjék”

Magyar Istvánnal, a Komplex Alapprogram Életgyakorlat-alapú alprogram vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan lehet iskolai keretek között olyan kompetenciákat fejleszteni, amelyek a nagybetűs élet fontos elemei lehetnek.

alt


A Komplex Alapprogramon belül Ön az Életgyakorlat-alapú alprogram szakmai vezetője. Be tudná mutatni röviden ezt a programot? Miről is szól ez pontosan? 

A Komplex Alapprogram az iskolai lemorzsolódás csökkentésének lehetőségét tűzte ki fő céljául. Mivel mi első körben az általános iskolák alsós tagozatainak állítottunk össze egy programcsokrot, így a preventív rész kerül előtérbe, ugyanis ennél a korosztálynál még nem jellemző a lemorzsolódás. Úgy gondolom, hogy ha a gyerek szeret iskolába járni, akkor kisebb az esélye az iskolaelhagyásnak. Ennyire egyszerű az egész. Olyan módszereket és tartalmakat kívánunk a diákok elé tárni, ami vonzóvá teheti számukra az iskolában való létet. Az alprogramok tematikája a közismereti tanórákon elsajátított ismereteket bővíti, illetve mélyíti el élményszerű keretek között. Egyértelműen a konstruktivista tanulás talaján állunk, ezért úgy gondoljuk, hogy ha a gyerek tevékenykedik, részt vesz és aktív, akkor az könnyebben beépül az életébe. A kidolgozott ismeretanyagokkal olyan kompetenciákat szeretnénk fejleszteni, amik a felnőtté váláshoz lesznek nekik igazán hasznosak.  

Milyen módon, milyen keretek között valósíthatók meg az alprogramok, ha iskolai keretekben gondolkozunk? 

A program két szinten épül be az oktatásba. A délelőtti időszakokra úgynevezett komplex órákat tervezünk, amelyeket a szaktanárok a saját tanóráinak keretein belül valósíthatnak meg, illetve alkalmazzák a program Tanulási-tanítási stratégiáját, a differenciált fejlesztést (DFHT). Emellett hangsúlyt fektetünk a délutáni foglalkozásokra is, ahol a tanulók az adott alprogram tematikája alapján szerezhetik meg az ismereteket. 

A délutáni foglalkozásokat szintén az iskola tanárai tartják? 

Igen, természetesen. 

Kapnak ehhez valamilyen segítséget? 

Az imént a délutáni foglalkozásokat hangsúlyoztam, de természetesen a délelőtti komplex órákon is hasonló lesz a helyzet. Kicsit hasonlít a NAT kereszttantervi rendszeréhez. Valamennyi alprogramhoz egy 30 órás akkreditált pedagógusképzés készült. Ezenkívül van még egy 30-30 órás képzés a DHFT-hez (Differenciált fejlesztés a heterogén tanulócsoportban) és a Komplex Alapprogram koncepciójához is. Tehát összesen hét 30 órás alapképzésünk van, amiből a pedagógusoknak négyet kell elvégezniük: a DHFT-t, a Komplex Alapprogram képzést (mivel ezek adják az alapot), és az alprogrami képzésekből kettőt kell nekik választani. Az az ajánlásunk az intézmények részére, hogy a hét minden napján jelenjen meg egy-egy alprogrami foglalkozás, lehetőség szerint mind az öt. Az igazgatók – a pedagógusokkal egyeztetve – úgy iskolázzák be a kollégákat, hogy minden alprogramra ki legyen képezve egy-két pedagógus az intézményből. A tanárok számára számos segédanyagot fejlesztettünk ki (szám szerint több, mint ötvenet): feladatbankot, illusztrációkat, óraterveket, linkgyűjteményt, valamint egy elektronikus helpdesk rendszert is. 

És az itt megszerzett tudást a saját óráik keretébe szövik be? 

A délelőtti komplex órák keretében igen, viszont a délutáni foglalkozások egy kiválasztott alprogram köré épülnek fel. Fontos számunkra, hogy minden alprogram jelenjen meg délutánonként legalább egyszer, de az iskola természetesen dönthet úgy, hogy valamely alprogramból több foglalkozást is indít egy héten belül. 

Délutáni pluszfoglalkozásokról beszélünk, amikhez pedagógusképzések is társulnak. Nem merül fel a tanárokban, hogy ez egy többletfeladat számukra? Hogyan próbálják meg feloldani ezt a gondolatot? 

Természetesen itt is előkerül a téma, hiszen egy központi kérdés, hogy mennyivel lesz több feladata a pedagógusnak. Tisztában vagyunk azzal mi is, hogy nagyon sok minden hárul rájuk. Úgy gondoljuk, hogy ez óraszámban nem jelent többletet, hiszen a program egyes elemeit a saját órai keretek között tarthatja meg, s a délutáni foglalkozások is a szakköröket, délutáni programokat váltják ki. Az intézmény vezetőivel is egyeztetünk, hogy a törvényi előírások időkeretein belül gondolkozunk, tehát így nem lehet 3-4 órával több elfoglaltságuk egy héten, mint korábban volt. Az is nyilvánvaló, hogy plusz energia-befektetést igényel a képzési rész, főként a DFHT módszer alkalmazásának az elsajátítása. Ez egyébként egy ismert technika, de – tapasztalataink szerint – nem jelenik meg napi szinten az oktatásban. Ez tulajdonképpen egy szemléletváltást igényel, s ha ez megtörténik, akkor már természetesen fog működni minden pedagógusnál.  

A délutáni foglalkozások egy osztályon belül valósulnak meg, vagy esetleg más csoportosítást képzeltek el? 

Mi osztálykeretekben gondolkozunk. Viszont van az alprogramokon belül egy „Te órád” elnevezésű kezdeményezés, ahol felbomlanak az osztálykeretek és a gyerekek az érdeklődésüknek megfelelően választanak témát. Itt akár eltérő korcsoportok is találkozhatnak. 

Ezeket a programokat hogyan kell a gyakorlatban elképzelni? Hogyan épül fel egy délutáni foglalkozás az Életgyakorlat-alapú alprogramnál? 

Ha azt vesszük számba, hogy milyen témákat dolgozunk fel, meg kell állapítani, hogy nincs sok új a nap alatt: egészséges életmód, környezettudatosság, életvezetés, közösség- és önfejlesztés, család és háztartás, munkatevékenységek, pályaorientáció. Ezeket a témákat már eddig is érintették az iskolában, mi viszont komplexen, újszerűen próbálunk hozzányúlni ezekhez a kérdésekhez. Például itt nem úgy zajlik egy téma feldolgozása, mint egy osztályfőnöki órán, hogy 45 percig egy dologról beszélünk, hanem egyszerre több témát hozunk szóba. Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a gyereket ne csak, mint tanulót vegyük számba, hanem az összes többi státuszát is végiggondoljuk, hiszen az a cél, hogy az életben is hasznosítható kompetenciákat fejlesszünk a foglalkozások során.  

A programoknak van egy didaktikai felépítése, hasonlóan a tanórákhoz. Létrehoztunk kidolgozott vázlatokat, óraterveket. Tulajdonképpen minden alprogram hasonló sémára épül fel. A foglalkozás leginkább a gyerekek aktivitására épít. Úgy kalkuláltunk, hogy ha minden héten legalább egyszer találkoznak a délutáni időpontban a gyerekek és a pedagógusok, akkor minimum évfolyamonként 32 foglalkozástervre lesz szükségünk. Mindig kihangsúlyozzuk, hogy ez az illusztráció, minta csak egy ajánlás, tehát a későbbiekben, ha már a logikáját elsajátítja a kolléga, akkor saját képére szabhatja. A tartalmakat úgy állítottuk össze, hogy a gyerekeknek legyen lehetősége beszélgetni, rajzolni. 

Az Életgyakorlat-alapú alprogram annak köszönheti népszerűségét, hogy a pedagógusok is meglátják azt, hogy a gyermekek fejlődésében milyen fontos szerepe van annak, hogy a saját szociális szerepeit megismerje, az életben szükséges kompetenciákat megszerezze. 

Tehát akkor ezzel a gamifikációt is be tudják vinni a foglalkozásokba. 

Igen, ez egy kicsit kötetlenebb formában valósul meg, mint egy tanóra. 

Hogyan tudják népszerűsíteni a programot? 

Elsőként a tankerületek igazgatóit keressük fel és hívjuk meg az Eszterházy Károly Egyetem épületébe, ahol egy egynapos érzékenyítést tartunk, valamint igyekszünk bemutatni a Komplex Alapprogramot és a hozzá kapcsolódó alprogramokat. Következő lépésként elvisszük őket egy hosszabb, nagyobb lélegzetvételű intézményvezetői felkészítésre, ahol már mélyebbre le tudunk ásni és a bevezetéssel kapcsolatos dolgokat is meg tudjuk velük beszélni. Harmadik lépésként az érdeklődő iskolák tantestületeinek tartunk egy általános tájékoztatót saját intézményükben. Ezt követően döntheti el az iskola, hogy szeretne-e csatlakozni a programunkhoz, vagy sem. Ha úgy dönt, hogy részt vesz a programunkban, akkor mindenképpen tájékoztatást adunk a diákoknak és a szülőknek is arról, hogy mire számíthatnak a kezdeményezés keretein belül.  Különböző kiadványokat is készítettünk számukra ehhez, amelyekben mindenkit a saját nyelvezetén szólítunk meg. 

Mennyire fogadják nyitottan a pedagógusok? 

Már több intézménynél jártunk, több kétnapos workshopon vagyunk túl, és az a tapasztalatom, hogy nagyon nagy az érdeklődés az Életgyakorlat-alapú alprogramra is, hisz hasznosnak találják. Nyilvánvaló, hogy rengeteg kérdés merül fel a kollégákban, amit teljesen természetes dolognak gondolunk, hiszen elég nagy léptékű kezdeményezésről van szó, és jól át kell gondolni, hogy milyen módon lehet ezt adoptálni az adott intézménynél. 

Milyen hosszabbtávú terveik vannak a programmal kapcsolatban? 

Ez egy nagyon sok éves munka eredménye, és a fejlesztések még mindig folynak. Idén szeptemberben kerül bevezetésre a pályázott intézmények körében. Terveink szerint több lépcsőben, de országos szinten szeretnénk terjeszkedni. Jelenleg közel 60 intézmény jelentkezett a szeptemberi bevezetésre, ami ezres nagyságrendű érdeklődő pedagógust is jelent. A 2018 2. félévi és a 2019-es képzési időszakokra is egyre több iskola jelentkezik.

Nagyon helyesnek tartom, hogy a program átesik egy pilot szakaszon, ahol az esetleges buktatók, hiányosságok kiderülhetnek, hiszen így egy jól kifejlesztett, profilozott rendszert kaphatnak majd a későbbiekben az iskolák. A program bevezetése optimizmusra ad okot, mert a fejlesztők és a szakemberek rengeteg munkát fektettek bele az évek során. Még messze nem vagyunk a célban, csak a fejlesztés közeledik a vége felé, de nagyon remélem, hogy sikerül azt a hatást elérnünk, amit elképzeltünk a fejlesztés során. 

Nagyon fontos Önöknek, hogy a Komplex Alapprogram egy hatékony, jól működő rendszer legyen. Hogyan tudják a hatékonyságot ellenőrizni? 

Van egy külön mérés-értékelési munkacsoportunk, amit dr. Török Balázs vezet. Egy nagyon komplex, tudományosan megalapozott rendszert dolgoztak ki. A pilot bevezetése előtt egy helyzetfeltáró vizsgálatot fognak végezni valamennyi intézményben; az igazgatókkal, a pedagógusokkal, a gyerekekkel, valamint a szülőkkel fognak interakciók történni. A bevezetést követően, a pilot időszak alatt is folyamatosan monitorozni fogják az eredményeket, illetve a tanév végén valamennyi résztvevő meg lesz szólítva. Reméljük, hogy ezek az eredmények segítenek abban, hogy kialakítsunk egy olyan képet, amely tükrözi a program hatékonyságát és az esetlegesen fejlesztést igénylő területeket. Módszertanilag is nagyon változatos a vizsgálat, hiszen egészen a fókuszcsoportos interjútól a kérdőíves módszeren keresztül az óramegfigyelésig minden megtalálható. 

Nagyon lelkesen beszél az egész kezdeményezésről. Hogyan talált Önre ez a feladat? 

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Hallottam a kezdeményezésről, amikor még a projekt a tervezés fázisában volt. 

Fizika-technika-pedagógia végzettséggel rendelkezem, és majd 3,5 évtizede dolgozom az Eszterházy Károly Egyetem berkeiben. Hosszú ideig a gyakorló iskolában tanítottam, majd itt az egyetemen különböző képzésekben, jellemzően a tanárképzésben kaptam szerepet. Nagy valószínűséggel a végzettségem, és a korábbi tapasztalataim okán kerültem a csapatba. Egy évvel ezelőtt megkeresett a Komplex Alapprogram szakmai vezetője, Révész László, hogy részt vennék-e a projekt tervezésében. Miután érdekesnek találtam a feladatot, összeállítottunk egy csapatot, és nekiláttunk az Életgyakorlat-alapú alprogram kidolgozásának. 

Hogyan élte meg azt a feladatot? Milyen pluszokat kapott tőle? 

Bevallom férfiasan, szakmailag nagy kihívást jelentett számomra, és úgy gondoltam, hogy nem sokszor adatik ilyen lehetőség egy ember életében. Ráncos homlokkal, de belevágtunk. Úgy gondolom, hogy sikerült egy olyan csapatot összeállítanunk, akik nagyon elkötelezettek és hozzáértők. Különböző területről érkeztek: vannak a gyakorlóiskolai kollégák, pedagógusok és tanítónők, egyetemi kutatók és oktatók egyaránt. Ez feltétlen záloga annak, hogy a megfelelő megalapozottsága meglegyen a dolognak, de ne rugaszkodjunk el a valóságtól.