A gyermekjog emberi szükséglet

Interjú Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértővel, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány kuratóriumi elnökével.

alt


A tapasztalatok szerint a pedagógusok és a gyerekek gyakran értelmezik félre a gyermekjogokat, hivatkoznak rá olyan esetekben, ami nem gyermekjogi kérdés, hanem például a házirendre vonatkozó, illetve sértik meg úgy, hogy nincsenek ennek tudatában. 

Dr. Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő 2015-ben alapította a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt, aminek célja, hogy hozzájáruljon a Magyarországon élő gyerekek jogainak érvényesítéséhez és támogatásához, annak érdekében, hogy a felnőtt társadalom szélesebb körben vállalja a felelősséget a gyerekek kiegyensúlyozott fejlődéséért. Hiszen a gyermekkor különösen érzékeny időszaka az emberi életnek, amikor a megfelelő védettség biztosítása kiemelten fontos. 

Hazánk 1991-ben fogadta el az ENSZ által kidolgozott Nemzetközi Gyermekjogi egyezményt. (Letölthető innen, röviden itt olvasható.) Bár a törvény 27 éve jelent meg, tartalma nem közismert a gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára. Dr. Gyurkó Szilviával arról beszélgettem, hogy a pedagógusoknak milyen szerepe van a gyermekjogok érvényesülésében. 

Tapasztalatai szerint a tanárok mindennapi munkájuk során mennyire kezelik tudatosan a gyermekjogokat? 

Rengeteg félreértés kering a gyermekjogokkal kapcsolatban, ami abból fakad, hogy se a pedagógusok, se a gyerekek nincsenek tisztába a pontos rendelkezésekkel. Többször találkoztam azzal, hogy a tanárok attól tartanak, hogy a gyermekjogok hangsúlyozásának hatására elszabadulnak az indulatok az osztálytermekben és szűkül az egyébként is korlátozottnak megélt pedagógiai mozgástér. Ennek az lehet az oka, hogy pedagógusok jogairól is kevés szó esik. 

Sokszor hallott frázis, hogy a gyerekek először teljesítsék a kötelességeiket és utána beszélhetünk a jogaikról. Ilyen összefüggés nincsen, hiszen a felnőtteket sem akkor illeti meg a szavazati jog, ha elvégzik a munkájukat. A gyerekek legtöbbet emlegetett kötelezettsége a tanulás. Ez azonban a másik oldalon jog is. Minden gyereknek joga az oktatásban való részvételhez, ami segíti őt a képességei lehető legteljesebb kibontakozásban. A gyerekek kötelességének teljesítése a tanárokra is felelősséget ró. Valóban nehéz tanulásra motiválni egy fiatalt, és lehet kötelezettségeket előhívni, de ez elsősorban módszertani és nem jogi kérdés. 

Ismert helyzet az is, hogy ha van egy nehezen kezelhető diák az osztályban, a többi tanuló jogaira hivatkozva támasztja alá azt a tanár, hogy miért kellene másik intézménybe küldeni a gyereket. Egy osztályban a gyerekek joga, hogy az egyéni szükségleteiknek megfelelő oktatást kapjanak, egyikük joga sem élvezhet előnyt a többiekével szemben. A különös figyelmet igénylő gyerekek esetében nem hivatkozási alap a gyermekjog, mert ezek a helyzetek a legtöbb esetben kezelhetővé válnának akkor, ha az oktatási rendszer megfelelő erőforrásokat biztosítana és a tanárok nem magukra maradva küzdenének ezekkel a helyzetekkel nap, mint nap. Gyakran úgy, hogy se az egyetemen, se azt követően nem kaptak a kezükbe „eszközt”, módszertani tudást arra, hogyan lehet integrálni az eltérő szükségletű gyerekeket és hogyan lehet a speciális vagy különleges igényű gyerekek szükségleteire választ adni. 

Nemzetközi kutatások megerősítik, hogy egyre több sajátos nevelési igényű diák van az iskolákban. A modern kor kihívásaira a pedagógusok nincsenek felkészülve, és a rendszer is magukra hagyja őket azzal, hogy nem ad számukra kellő támogatást az ezzel való megküzdésben. 

A fenti példák illusztrálják azokat a helyzeteket, amik során a gyermekjogok nem jelentenek hivatkozási alapot. Az alapítványnál folyó munka során találkozunk olyan helyzetekkel is, amikor a tanárok általában nem szándékosan, vagy rossz szándékból, de jogsértést követnek el. Például akkor, amikor lefotózzák a gyerekeket és a képeket megjelenítik a közösségi médiában a szülő és a gyerek beleegyezése nélkül. Jogsértésnek minősül, ha érdemjegyet vagy dolgozatírást fegyelmezési eszközként használnak, hiszen így az osztályzás nem azt a célt szolgálja, hogy a gyerek a lehető legteljesebben kibontakozzon az oktatásban való részvétel során. Ha korlátozzák az alapvető szükségletek kielégítését azzal, hogy nem engedik ki a diákokat pisilni, vagy nem ehetnek, ihatnak órán, az mind ellene megy a gyermekjogoknak. 

Milyen előrelépési lehetőségeket lát abban, hogy a pedagógusok helyén kezeljék a gyermekjogokat? 

Az előbb említett eszköztelenség miatt jelenleg a pedagógusok plusz frusztrációként élik meg a gyermekjogokkal való foglalkozást. Önmagában az előadások és a kötelező továbbképzések nem segítik a szemléletváltozást, inkább erősítik a meglévő ellenállást. 

Az oktatási rendszer komplex és átgondolt átalakulására van szükség, ami valós támogatást és védőhálót nyújt a tanárok számára. Ha a tanárok tisztán látják kompetenciahatáraikat, tudnak segítséget kérni és úgy delegálni a szociális vagy egészségügyi társintézmények felé, hogy a gyerekek ellátáshoz is jussanak, akkor tud az átalakulás részeként megvalósulni a gyermekjogi szemlélet. 

A gyermekjogok az együttműködés és a partnerség elvét képviselik, aminek gyakorlati érvényesülése win-win helyzetet teremt a tanárok és a diákok számára egyaránt. Képzéseink során azt láttuk, hogy azokban az intézményekben, ahol a pedagógusok nagyobb önállóságot kapnak, és kiegyensúlyozottabb a működés, nagyobb a nyitottság a gyermekjogok felé is. A gyermekjogok nem a jogszabályok érvényesüléséről szólnak, hanem alapvető emberi szükségleteket fogalmaznak meg. Az az intézmény, ami képes figyelembe venni a felnőttek szükségleteit, az tud nyitottá válni a gyerekek felé is. 

Hogyan érvényesülhet a gyermekek részvételhez való joga az iskolában? 

Kamaszkorú fiatalok esetében könnyebben el tudjuk képzelni, hogy hogyan lehet őket bevonni a közös ügyekről szóló döntésekbe. A részvétel jogának gyakorlása azonban nem csak formális módokon valósítható meg (pl. diákönkormányzati választás). 

Már általános iskolában is lehet beszélgetni az iskolai élet szabályairól. Sokszor a gyerekek nem is ismerik az iskola házirendjét, ezért nem érzik magukénak. A közösen megalkotott és elfogadott házirend esetében nagyobb a betartottság is, hiszen közös döntés eredménye. Ez szintén egy tanulási folyamat, ami kezdetben zökkenőkkel járhat, a diákok azonban képesek megtanulni a részvétel módjait is. A konfliktusok kezelése is hatékonyabb lehet, ha a diákok részeseivé válnak. Ezen a téren van lehetősége a kortárs segítésnek. A képzett kortárs segítők a kisebb konfliktusokat egymás között is el tudják rendezni. A közösen kezelt ügyek megosztják a felelősséget is, ha a pedagógusok nagyobb szerepet ad át a fiatalok számára, az ő vállán is kevesebb nyugszik majd.