Hagyományok halloweentól halottak napjáig

Tudjuk mikor, mit is ünneplünk? Öntsünk tiszta vizet a pohárba: október 31-e halloween, november 1-je mindenszentek, november 2-a pedig halottak napja. Cikkünkben néhány szokást, hagyományt gyűjtöttünk össze a fenti ünnepekhez kapcsolódóan.

Halloweeni kutyák, tökök.


Halloween – kísértetek és démonok éjszakája

Kevesen tudják, hogy a nálunk csak néhány éve divatos halloween egyáltalán nem új keletű ünnep, hiszen a pogány kelták már a középkorban is úgy tartották, hogy ezen az éjszakán térnek vissza bűnös lelkek a földi létbe. Ezt nevezték Samhain ünnepének. 
 
A visszatérő lelkekkel szemben félelmetes ruhákba öltözve védekeztek, hogy a vándorló szellemek ne tudjanak maguknak új – még élő – emberi testet választani. Egyes helyzetekben áldozatokat is bemutattak, hogy az elveszett lelkeket a mennyei örömök felé tereljék. Néhol úgy gondolták, hogy ezen az éjszakán végzik üzelmeiket a boszorkányok és varázslók is. Még ma is több okkult szekta véli úgy, hogy a szellemek világa és a földi lét szinte karnyújtásnyira van egymástól. A 8. századtól terjedtek el a torzvonásokkal ékített lámpások, melyekről úgy tartották, hogy a mágikus lényeket távol tartják a háztól. 

1840 környékén ért el a halloween Amerikába, amikor a burgonyaínség miatt ezrek vándoroltak Írországból az Újvilágba, magukkal hozva ősi hagyományaikat. A jack-o-lantern (vagyis a töklámpás) elnevezés Jack of the Lantern (Lámpás Jack) legendájához köthető, miszerint élt egyszer egy olyan gonosz kovácsmester, aki a halála után még az ördög birodalmába se kapott bebocsátást, s így arra kárhoztatott, hogy kezében egy tarlórépából faragott lámpással, örökké a világok között kóboroljon. A lámpások egyébként eredetileg tarlórépából, karórépából vagy céklából készültek, s csak az ünnep újvilági meghonosodása után vette át helyüket a tök. 

Hazánkban is egyre inkább dívik a tökfaragás, sőt a boltok kirakataiban is évről évre gyakrabban találkozhatunk vicces, kísérteties dekorációkkal. A halloween partik hazánkban is népszerűek, október 31-én éjjel az utcákon sok fiatalt láthatunk rémisztő sminkkel és jelmezben. Az Amerikában oly népszerű jelmezes gyermekek házalása („Csokit vagy csalunk!”, angolul: „Trick or treat!”) viszont hazánkba nem ért még el. 

Mindenszentek – A katolikus ünnep

A mindenszentek nem keverendő össze a halottak napjával, ugyanis ez a katolikus egyház saját ünnepe. 

November 1-jén közös napon ünnepelik az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. A nyugati Egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be az ünnep, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. 

Temetői kép.


III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. November 1-jére IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep.

Írországban az október 31-éről november 1-jére virradó éjszaka az All Hallow's Eve, „Mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt a keresztény ünnep napja, All Saints' Day (All Hallow's Day, „Szentek napja”). A profán gyakorlatban később ez a kettő sok helyen összemosódott. 

Magyarországon – mint más európai országokban is – szokás, hogy ezen a napon (és halottak napján) az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik síremlékeit. A temetők ilyenkor virágba borulnak és mécsesfényben úsznak, hisz a gyertya az örök világosságot jelképezi. Hazánkban a sírok virágokkal és koszorúkkal való díszítése a 19. század elejére nyúlik vissza, s a német katolikus hagyományok hozadéka. Az idők folyamán a protestáns és a nem hívő emberek is átvették a szokást. 

Egyes hiedelmek szerint a gyertyagyújtás még a kereszténység előtti időkre vezethető vissza. Ők úgy gondolják, hogy azért gyújtanak lángot a sírokon, hogy az eltévedt lelkek meg tudjanak melegedni a fényénél, s visszataláljanak nyughelyükre. 

Halottak napja – Egy szál gyertya az elhunyt szeretteinkért

A halottak napja jóval későbbi eredetű, mint a mindenszentek ünnepe. A holtakért való imádkozás szokása 998-ban kezdődött Franciaországban, és a XIV. században vált általánossá. A november 2-i halottak napja Sz. Odiló clunyi apáttól ered. 

Ehhez a jeles naphoz számos néphit köthető. Az egyik szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott. Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik halott lelkére. Mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a hiedelem szerint a templomban a holtak miséznek. Több területen szokás volt e napra sütni, főzni, ugyanis a koldusokat és a szegényeket illett megvendégelni. Egyes helyeken a sírokra is tettek élelmet, például Topolyán, de emellett nem feledkeztek meg a koldusokról sem. 

Ipolyhídvégen például holtak napján összegyűlt a rokonság, s közös evés után kimentek a temetőbe, és gyertyát gyújtottak az elhunytakért. 

A halottak napjának szokásai szinte teljesen a mindenszentek hagyományvilágát követik. A két ünnep nem is igazán választható el egymástól. A fő különbség az, hogy a mindenszentek ünnepe a katolikus valláshoz köthető megemlékezés, s a szentek lelki üdvéhez szól, míg a halottak napja a személyes emlékek felidézésének pillanata. November 2-án is szokás a sírok ápolása és díszítése, de ekkor leginkább a magunk csendességében gyújtsunk meg egy szál gyertyát.