Házi: ki írja meg?

Előző cikkünkben arra kerestük a választ, hogy kortársaikkal összevetve mennyire vannak leterhelve a magyar diákok a házi feladatokra fordítandó időt tekintve. Ehhez kapcsolódóan felmerül a kérdés: ha már otthon is folyamatosan az asztal fölé görnyedve látjuk gyermekünket, segítsünk-e neki, s ha igen, hogyan és milyen mértékben a tanulásban, illetve a háziírásban.

A képen egy házi feladatírás közben elálmosodó kisfiú látható.

A családi mindennapok része

Mondhatni trollkodott egyet a 7 éves, Angus nevű kisfiú, amikor valószínűleg nem ártó szándékkal, hanem kissé provokatívan, de végtelenül őszintén – és nem mellesleg: hibátlanul – írta meg háziját. A feladat az volt, hogy különböző szavakkal kellett mondatokat alkotni: vége, egy, kicsi, kettő, az, ki, mondta és három. Mikor nagy dúlva-fúlva elkészült vele, édesanyja, Lisa Vale a Twitteren közzétette a frappáns megoldásokat, amelyek között ilyenek olvashatók: „Végem van, ha házit kell írni”; „A kicsi gyerekek utálják a házit”; „Tudsz mondani kettő gyereket, aki szeret házit írni?”.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kisfiú a karácsonyi szünetre feladott házitól sokalt be, mindenesetre a bejegyzés vírusként terjedt tovább, édesanyja pedig számos elismerő üzenetet kapott a felhasználóktól; volt, aki máris „forradalmat” emlegetett, valaki egyből leosztályozta a beadandót, de olyan is, aki elgondolkodott, hogy máris felajánljon egy munkát a nagyon kreatív fiúnak. A szülői reakció érthető, hiszen a házi feladat a családi mindennapok része és sok helyen feszültségforrás. Ahogy ezt egy korábbi cikkünkben is írtuk, a házi feladat sok diák számára a legnagyobb stresszt jelenti az életben, de nem csak nekik, szüleik is szenvednek miatta. 

Nagyon nincs mit tenni, a házit meg kell írni, viszont ez rengeteg konfliktust szül a szülő-gyerek kapcsolatban. Pszichésen igen megterhelő, amikor a szülő előbb még csak szép szóval, aztán egyre türelmetlenebbül, végül veszekedve próbálja csemetéje értésére adni, hogy miért lenne fontos, ha végre rászánná magát és megírná a leckéjét. A nagy-britanniai National Foundation for Educational Research által kiadott, több tucat nemzetközi felmérés eredményeit összegző kötetből az derül ki, hogy szülők – országra és iskolatípusra való tekintet nélkül – helyeslik a házi feladatokat, és kifejezetten el is várják az iskolától, hogy gyerekeik számára jelöljön ki otthoni tennivalót, sőt maguk is részt kívánnak venni gyermekeik otthoni felkészülésében.

Ennek érdekében a szülőknek meg kell kapniuk minden olyan segítséget, hogy megismerjék a mai pedagógiai gyakorlatokat és hogy elsajátítsák azokat az eszközöket, amelyekkel gyermeküknek a segítségére lehetnek az otthoni felkészülésben. És hogy mit gondolnak maguk a gyerekek erről? A National Foundation for Educational Research kötetéből kiderül, hogy a diákok pozitívan ítélik meg a szülői segítséget, sőt a felmérések szerint jó néhányan élvezik is ezt a fajta együttműködést, és csak a megkérdezettek kisebb hányada válaszolta azt, hogy zavarja, ha a szülőknek be kell segíteni a leckeírásba. Egy másik kutatás arra a nem meglepő következtetésre jutott, hogy a gyermekek iskolai pályafutásának előrehaladtával egyre kevesebb szülő tud segíteni, illetve hogy az anyák kétszer annyit segítenek, mint az apák.

Segíteni, nem megoldani

Tanulni tudni kell, szülőként pedig nagy felelősségünk van abban, hogy a házi feladatra fordítandó idő ne nyűg legyen, és biztosítsuk a megfelelő körülményeket a tanuláshoz. A KidsHealth például azt ajánlja, hogy a kisebb gyerekek „munkaasztala” mondjuk az ebédlőben, a konyhaasztal legyen, mivel komfortosabban érzik magukat szüleik közelségében, akik így mellettük vannak és tudnak nekik segíteni. Idősebb korban a gyermekek inkább szeretnek elvonulni és saját szobájukban tanulni – ez teljesen természetes, de időnként rájuk kell azért nézni, hogy tényleg a házijukkal foglalkoznak-e. 
    
Bárhol is tanuljon a gyerek, fontos, hogy a helyiségben elegendő fény legyen, továbbá tartsuk kéznél a leckeíráshoz szükséges munkaeszközöket, nemcsak a tollakat, hanem egyéb eszközöket, mint amilyen a szótár vagy a szinonimaszótár, legyen csend és ne vonják el a figyelmét az elektronikus eszközök, így a televízió, a videojátékok, vagy telefon, illetve a családtagok. Ha a házi feladathoz kell a számítógép, próbáljuk azt a közös helyiségben tartani, és nem a hálószobában, legalábbis bizonyos életkorig – a tanulás a szülői kontroll nélkül könnyen átcsaphat barátokkal való csetelésbe, céltalan szörfölésbe vagy videojátékozásba. Ami a konkrét szülői segítséget illeti, fontos, hogy ellenálljunk a kísértésnek, és ne adjuk meg a direkt választ, ha gyermekünk elakadt valahol. Interpretáljuk az instrukciót, vezessük rá a megoldásra, és ellenőrizzük a kész munkát. A tanulás során igyekezzünk erősíteni a gyermek problémamegoldó képességét, bátorítani kell őket, hogy egyedül is meg tudják oldani a feladatot, így önbizalmuk nőni fog.
    
A KidsHealth további tippeket ajánl arra, hogyan könnyíthetjük meg a háziírást. Ilyen a mindennapi rutin kialakítása: a lecke a legfontosabb, le kell fektetni, hogy mit, mikor és mennyi ideig csinálhat a gyermek, ahogy azt is, hogy addig nincs tévé, internet, videojáték stb., amíg nincs kész a házi. Fontos a stratégiaalkotás: vannak gyerekek, akik a nehezebb feladatokkal kezdik az otthoni tanulást, amikor a mentális energiaszintjük a legmagasabb, mások épp fordítva, szeretnek hamarabb túlesni a könnyű feladatokon. Ezt az elején együtt kell kitalálni, később már egyedül is fog menni. Illetve fejlesszük a gyermek szervezési képességeit: senki sem születik ennek birtokában, ezt ki kell alakítani és folyamatosan fejleszteni.
    
Ahogy gyermekünk idősödik, úgy lesz egyre nehezebb a tananyag – no és a házi. Nem kell folyamatosan köröznünk fölötte, de legyünk a közelében, ha segítségre van szüksége. Ha órákig egy matekpélda fölött görnyed, nem árt kiküldeni friss levegőt szívni, hogy elméje kitisztuljon. Időnként iktassunk be szünetet. A gyermek fejlődésének nyomon követése miatt fontos a jó tanár-szülő viszony ápolása és a szülői értekezleten való jelenlét. Fejlesszük továbbá a gyermek tanulási készségeit! Erre az iskolában nem helyeznek akkora hangsúlyt, ilyen stratégia lehet a hangos felolvasás, a csendes olvasás és a lényeg aláhúzása, vagy tanulókártyák készítése. És végezetül: bátorítsuk gyermekünket, hogy ne féljen kérdezni.
 

Kapcsolódó tartalmak