Helikopter szülők: Hogy bánjunk a túlféltő attitűddel?

A helikopter találó metaforája a túlféltő, óvó, kontrolláló szülői viselkedésnek, amikor a szülő folyton követi és ellenőrzi gyereke mozdulatait. Óvodások, kisiskolások szülei körében gyakran észrevehető jelenség, de még középiskolában is megjelenik a fiatal felett köröző szülő.

alt


A szakirodalomban fokozottan jelenlévő szülői magatartásként hivatkoznak a helikopter szülő jelenségére. A kutatások szerint az anyák nagyobb valószínűséggel fordulnak így gyerekükhöz, de az apák is lehetnek érintettek. 

Nehezen megállapítható, hogy milyen szintű kontroll minősül már túlféltésnek. Ebben egyaránt szerepet játszik a szülő, a gyerek karaktere illetve a kettő összeillése. Nem elhanyagolható a környezet szerepe: erősen szubjektív az a mérce, amivel megítélhető, hogy az adott környezet mekkora reális veszély jelent a gyerek számára. Egy örökmozgó, mozgáskoordinációjában bizonytalan kicsi esetében lehet, hogy kevésbé tűnik túlzónak ugyanaz az óvó szülő viselkedés a játszótéren, amit egy lassabb tempójú, megfontoltabb gyerekkel szemben. Ha szülő-gyerek kapcsolati minőséget a védelem szempontjából vizsgáljuk, a túlféltés a kontinuum egyik végét képviseli. Ezzel szemben az elhanyagolás, illetve szélsőségbe torkollva a bántalmazás áll, mint a gyerek biztonságának veszélyeztetése. 

A szülői túlvédésnek több altípusa létezik. Ha a gyerek védelmére kerül a hangsúly, akkor megnyilvánulhat túlzott féltésben, vagy a gyerek viselkedésének túlszabályozásában. Ezek a végtelenségig ismételt „Óvatosan!”, „Ne így csináld, inkább úgy.”, „Kilóg a derekad.” mondatok. A szülő ilyenkor követi a gyerek minden lépését, kezét a háta mögé teszi, hogy véletlenül se érhessen hozzá semmi. Ha ez hosszú távon létrejön, reális veszély nélkül, a szülő nem csak a balesetektől kíméli meg a gyerekét, hanem a saját tapasztalataiból való tanulástól is. Kevésbé erősödik meg a gyerek kompetencia érzete, ami szerint képes önállóan elérni céljait, vagy változást létrehozni a világban, mert amíg a szülő folyamatosan jelen van, addig inkább rá fog támaszkodni, mint magára. Hiszen ekkor a szülő nem kezeli helyén a gyerek képességeit, legyen szó a mászókára mászásról, vagy a 2 zsömle vásárlásáról a sarki boltban. 

Egy 2018-ban publikált longitudinális kutatásban 8 éven keresztül vizsgálták, hogy a túlkontrolláló nevelési attitűd milyen hatást gyakorol a gyerekekre 2, 5 és 10 éves korukban. Az eredmények szerint az érzelem szabályozás és a gátló funkciónk fejlődését jelentősen befolyásolta a fokozott szülői kontroll. Ez a két képesség arra utal, hogy a gyerek képes késleltetni, meglátja viselkedései következményeit, saját szintjét uralja belső késztetéseit. Iskolai környezetben, 10 évesen ezek a készségek különösen hasznosak. A tanulmány szerint, ha a szülő 2 éves korban nem engedi, hogy a kicsi önállóan megoldjon helyzeteket, és megkíméli a próbálkozás okozta frusztrációtól, az valószínűsíti, hogy 5 és 10 éves korban több érzelmi, viselkedési probléma jelenjen meg a gyerek közösségében. 

Az önszabályozás kompetenciáján kívül a szülői túlféltés hozzájárul a szociális szorongás kialakulásához is, azon a folyamaton keresztül, hogy a szülő igyekszik elkerülni gyereke konfliktusait, vagy helyette kezeli azokat. 

Pedagógusként találkozhatunk szülői túlóvással, ami nem csak a gyerekre, hanem ránk is hatást gyakorol azzal, hogy a szülő igyekszik az iskolai vagy óvodai élet olyan területeit is kontrollálni, ami a mi kompetenciánkba tartozik. Konfrontáció helyett érdemes inkább az alábbi szempontokra helyezni a hangsúlyt: 

Építsünk bizalmat! 

A szülői túlféltés belépéskor, óvoda, iskolakezdéskor, felső tagozatba lépéskor felerősödhet, mivel az újdonság okozta bizonytalanság arra késztetni a szülőt, hogy szorosabban kövesse gyermeke intézményi életét. Ezekben a helyzetekben kiemelten fontos, hogy bizalmi kapcsolatot építsünk ki a szülővel, hogy meggyőződhessen arról, gyereke jó kezekben van. Ez azzal is jár, hogy a szokottnál többször, vagy mélyebben el kell magyarázni, hogy mi miért történik a csoportban vagy osztályban, egyes szabályoknak mi a célja, értelme. Minél átláthatóbb egy gyerekközösség működése, annál megnyugtatóbb ez a szülőnek. 

Kezeljük reálisan a helyzeteket! 

Természetes, hogy pedagógusként, a gyerekek folyamatos jelenléte miatt máshol van az ingerküszöbünk a veszély, vagy konfliktushelyzetekkel kapcsolatban, mint a szülőnek. Fontos azonban, hogy ne bagatellizáljuk el a felmerülő kételyeket, hiszen kettőnk észlelése eltér, hogy mit látunk olyan helyzetnek, ami beavatkozást igényel. Ebbe is érdemes beavatni a szülőt, hogy mi mikor érezzük a felnőtt segítség szükségességét és ezzel mi a célunk. Így ő meggyőződhet arról, hogy közös célunk a gyerek önbizalmának, önhatékonyság érzetének erősítése. 

Adjunk pozitív visszajelzést! 

Helikopter szülők gyermekei bizonytalanok lehetnek olyan helyzetben, amikben megszokták, hogy szüleikre támaszkodhatnak. Számukra különösen fontos, hogy elismerjük, megerősítsük azokat a viselkedéseket, amik azt mutatják, hogy önállóan igyekeztek megoldani valamit. Emeljük ki a konkrétumot, és magát a tettet dicsérjük meg. „Ügyes vagy.” helyett mondjuk azt, hogy „Ezt jól csináltad.” Ez erősíti a kompetenciaérzetet. A szülőnek is mondjuk el, ha úgy látjuk, hogy gyereke fejlődött az önállóságban. Ez segíti fog abban, hogy reálisabban lássa a kicsi képességeit, így elvárásait hozzá tudja igazítani, és nem az időnként irreális félelmeihez. 


Források: 

Dr. Csomortáni Domokos Zoltán doktori disszertációja: Túl jó / elég rossz szülők, A pszichológiai túlvédés okai, jellemzői, következményei és kezelési lehetőségei. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, 2014. 
https://mindsetpszichologia.hu/2017/01/04/a-helikopterszulok-avagy-az-egeszseges-gondoskodason-tul/
http://docplayer.hu/1674806-Az-overprotectiv-szulo-intezmenyi-vetulete.html