Hogyan beszélgessek kamasz gyerekemmel szülőként?

A szülők hiába tudják, hogy a kamaszkor természetes velejárója a kortársak előnyben részesítése és a gyakori konfliktusok, mégis nehezen élik meg ezt az időszakot. Különösen akkor, ha gyerekük kisebb korában boldogan mesélt a vele történetekről, míg mostanában morcos, zárkózott és folyton a telefonját bújja.

alt


A kamaszkori fejlődés számtalan kihívást állít a fiatal és annak szülője elé egyaránt. Ebben az időszakban kiemelt fejlődési feladat a saját identitás kialakítása és a szülőkről való leválás megkezdése. Ennek megoldása a gyakorlatban számos változatot mutat, viszont gyakran előforduló jelenség, hogy a kamasz megközelíthetetlennek tűnik, és a praktikus információkon kívül semmit nem oszt meg szülőjével. Fakad ez abból a jelenségből, hogy amikor a fiatal határai felállítását gyakorolja, a korábbi teljes nyitottságból a teljes zártság felé lép el, mivel az új készség gyakorlása közben még nem tudja meghatározni az átmeneteket, hanem először „átesik a ló túloldára” és annak megtapasztalását követően alakítja ki a számára megfelelő egyensúlyt. 

A fiatalok még egy jó, közvetlen szülői kapcsolat esetén sem fognak már mindent megosztani magukról és a magánéletükről, és ez a szülőknek sem érdeke. Érdemes azonban törekedni egy olyan nyílt, teherbíró kapcsolat kialakítására, amiben a fiatal számára biztonságos bevallani botlásait is és szükség esetén mer segítséget kérni. Az alábbi szempontok segítségünkre lehetnek, ha szülőként tudatosan szeretnénk azt elősegíteni, hogy a kamasz gyerek nyitottabb legyen felénk. 

Rendelkezésre állás

A kamaszok hangulatai intenzívek és ennél fogva illékonyak is. A zárkózottság mögött azonban ott van a figyelem és a meghallgatás iránti szükséglet, ami csak időnként kerül felszínre, és valószínűleg akkor is egy elejtett utalásban vagy fél mondatban. Ezek a pillanatok a szülő lehetőségei arra, hogy belásson a kialakított páncél alá és valódi kapcsolatot teremtsen a gyerekkel. A rendelkezésre állás emiatt kiemelkedően fontos, hogy észre vegyük ezeket a helyzeteket, tudjunk rájuk megfelelően reagálni és aktív figyelemmel fordulni a kamasz mondandója felé. A pszichológusok terápiás/tanácsadási eszközként alkalmazzák az aktív figyelmet, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a figyelmi kapacitás nagy része a másik félre összpontosul, nincsen párhuzamos másik cselekvés. Ekkor nem az számít, hogy számunkra mennyire értelmes az, amit a másik mond, hanem az, hogy felismerjük, hogy az ő szempontjából ez a közlés igenis fontos és érdekes. 

Elfogadás és mértékletes reakciók

Szülőként időnként nehéz elvonatkoztatni attól az alapvető feladattól, hogy biztosítani kell mindent a gyerek optimális fejlődéséhez és a lehető legtöbb rizikós helyzettől meg kell védeni. Így amikor egy barátokkal folytatott bulizás történetét hallgatjuk, megcsendülnek fejünkben azok a vészcsengők, amik az esetleges negatív következményeket hangsúlyozzák. Az aggodalom pedig arra késztet minket, hogy ellássuk a lehető legtöbb tanáccsal a gyereket a következő alkalomra. A kamaszok pedig vagy nem szeretik hallgatni a litániákat, vagy meg akarják kímélni a szülőket a féltésről, így inkább nem mesélik el ezeket a történeteket. Emiatt fontos, hogy igyekezzünk megőrizni a hidegvérünket a beszélgetés közepette és mérsékelten reagáljuk.

Hitelesség

Az identitás kialakítása azzal is jár, hogy a kamaszok nagyító alá vonják szüleik viselkedését és összevetik a közvetített értékeket, és azok gyakorlati kivitelezését. Számonkérőnek és szemrehányónak hathat, ahogy visszatükrözik az esetleges eltéréseket. Ha hitelesen tudjuk vállalni botlásainkat, hibáinkat, az nem csak megítélésünkre, hanem a kapcsolatainkra is pozitívan hat és példát mutat a fiatal felé, hogy hibázni lehet és beszélni is lehet róla. 

Egyezkedés 

A teherbíró kapcsolatok ismérve, hogy a konfliktusok megoldhatók és a feszültség ellenére is sikerül kimunkálni egy olyan megoldást, ami mindkét fél számára kölcsönösen elfogadható. A kamaszokkal is érdemes kompromisszumokat és megállapodásokat kötni, annak ellenére is, hogy nem mindig sikerül betartani azokat. Ez is egy tanulási folyamat része, mert önismeret szükséges ahhoz, hogy az ember felismerje szükségleteit, azokat képes legyen kommunikálni, illetve megtapasztalja azt is, hogy számára milyen ígéretek vállalhatók. A közös megoldások kialakítása idővel egyre gördülékenyebb lesz, viszont üzenetében fontos szempontot rejt a kamasz számára: igényeim meghallgathatók, rám figyelnek, és partner számba vesznek.

(a szerző tanácsadó szakpszichológus)