Hogyan játszottunk régen?

A gyerekek számára minden eszköz játékszerré válhat, ami a fantáziájukat megmozgatja. Bár a játék fogalma a régebbi korokhoz képest megváltozott, újabb jelentésekkel töltődött fel, de az alapvető funkciói megmaradtak: a kikapcsolódás, az érzékszervek fejlesztése, és a folyamatos tanulás.

A képen üveggolyók láthatók

 

Miket, mikkel és hogyan játszottak szüleink, nagyszüleink?

Saját készítésű játékok

A régi korokban a játékszereket a gyermekek készítették el maguk, vagy valamely idősebb családtag segítségével. A boltokban szinte semmilyen játékot nem vásároltak, viszont a piacokon, vásárokon, búcsúkban be lehetett szerezni néhány típust, mint a kereplő, csattogós lepke, madár alakú vízi síp, vagy a kis fatalicska.

A továbbiakban néhány ismertebb házi készítésű tárgyat mutatok be, amiket két csoportba lehet sorolni. Az egyikbe a kicsit veszélyesebb „fegyverek” (íj, csúzli, surrogató), a másikba a békésebb játékok (papírsárkány, kereplő, fűzfa síp) szerepelnek.

Veszélyesebb „fegyverek”:

  • Az íjat egy rugalmas ágból hajlítják, amelyre spárgából húrt kötnek. A hozzátartozó nyílvessző többnyire nádból készült.
  • A csúzli markolata egy ipszilon alakú ág, amelynek végeire két gumiszalagot hurkoltak. Ezt a két szalagot középen egy bőrdarab fogta össze, amelybe bele lehetett helyezni a kisebb-nagyobb köveket, kavicsokat.
  • A surrogató (más néven berregető) alapja egy, az egyik végén kifúrt lécdarab, amelyet spárgára fűzve forgattak a levegőben, közvetlen a fejük felett, miközben az surrogó hangot adott ki.
  • A bodzapuska a bodzabokor egyik ágának kibelezett darabjából készül. Ehhez faragnak egy fa dugót. A „töltényt” vízbeáztatott, jól összenyomkodott kenderből készítik.

Békésebb játékok:

  • A papírsárkány egy szintén egyszerűen elkészíthető, és népszerű játék volt, amely egy nádkeretre erősített csomagolópapírból készült. Papír cetlis farokkal volt díszítve. Az eregetéshez csupán egy hosszú zsinórra volt szükség.
  • A kereplő egy fából készült eszköz, amely forgatás közben, a kerékhez csapódó lemezeknek köszönhetően, csattogó hangot ad ki.
  • Az ügyesebb gyerekek a fűzfa vesszejéből akár sípot is tudtak készíteni.

Alkalmi eszközök, használati tárgyak újraértelmezése

A gyerekek a legegyszerűbb használati eszközöket, tárgyakat is szívesen használták játékszerként.

  • Egy használaton kívüli kereket, vagy kerékpárabroncsot bottal vagy piszkavasra emlékeztető, hajlított végű drótdarabbal hajtottak, gördítettek mezítláb az utcákon.
  • Az ugrókötelezést egyedül is lehet játszani. Azonban gyakori, hogy két személy hajtja a kötelet és közben egy vagy több személy is ugrik felváltva, esetleg egyszerre.
  • A pénzezést (csíkozást) előre meghatározott darabszámú fémérmével játsszák. Az érméket egy földre rajzolt vonalra kell dobni. Az nyer, akinek a pénze a legközelebb kerül a vonalhoz. Még izgalmasabbá teszi a játékot, hogy a dobó a másik játékos érméjét leütheti a vonalról.
  • A zsinórjátékot többnyire lányok játszották párban. Egy hosszabb zsinórt a végén összekötöttek, majd az egyik játékos a tenyérrel szembefordított kezeire hurkolta, s így egy térbeli alakzatot vett fel. A másik játékos az ujjai segítségével átvette a zsinórt, ami így egy újabb alakzatot adott ki. Nagyjából nyolc-tíz különböző térbeli formát lehetett kialakítani ezzel a módszerrel.

Grund játékok

A grund a régi időkben,- mint ahogy ez Molnár Ferenc méltán híres ifjúsági regényéből, a Pál utcai fiúkból is kiderül, - fontos szerepet töltött be a fiatalok életében. A közös játékok és a társasági élet tere volt. A grund szabályai nem csak a regényben, hanem a valóságban is jelen voltak.

  • A regényből is jól ismert golyózásnak két változata is ismeretes. Az elsőt 3-10 fő tudja játszani. A golyókat mindenki leteszi egymástól egyenlő távolságba, hogy azok egy sort alkossanak. Ettől 10 méterre húznak egy vonalat, ahonnan a dobásokat lehet indítani. Az első dobó megpróbálja eltalálni azt a golyót, amit ő tett le. Amennyiben sikerül neki, tovább dobhat, s az eltalált golyókat kell összegyűjteni. Ha nem talál el egy golyót sem, akkor a dobó golyó is lent marad. A játék addig tart, amíg van mire célozni. Ha elfogynak, akkor összeszámolják a megszerzett zsákmányt, és az győz, aki a legtöbbet gyűjtötte össze. A másik változatot 2-10 fő játszhatja. Ebben az esetben mindenkinek meghatározott számú golyója van. A földbe egy alma nagyságú lyukat mélyítenek és ettől egy méternyi távolságra húznak egy vonalat, innen lehet gurítani. Ha nem sikerül a lyukba gurítani a golyót, ott kell hagyni. Amennyiben a következő beletalál a lyukba, összeszedheti a gurító az összes golyót.
  • A nemzetes játék egy nagy kör felrajzolásával kezdődik, amit annyi cikkre osztanak, ahányan játszanak (max. 5-6 fő). Minden játékos választ egy nemzet nevet, ezt a játékvezető felírja. Egy kisméretű labdát a kör közepén kialakított mélyedésbe helyeznek. A játékosok felállnak a saját körcikkük szélére, majd a játékvezető megszólít egy országot: „Legyen az a híres, nevezetes… Magyarország!”. Aki a nevét hallja, annak fel kell kapnia a labdát, majd a többiek szétszaladnak. A játékvezető „Álljt!” kiált, ekkor mindenki megáll, és a dobónak el kell találnia valakit. Akit kidob, annak a területéből szakíthat. Amennyiben nem sikerült eltalálnia a kiszemelt személyt, ő szakíthat a dobó területéből.
  • A rabló-pandúr játéknál a gyerekek két csoportot alkotnak. A rablók és a pandúrok választanak egy megkülönböztető jelet, ami lehet kendő vagy sapka. A bíró felügyeli a játék menetét. A rablók elbújnak, és a pandúrok elindulnak megkeresni őket. Ha megérintenek valakit, az fogolynak számít, s növeli a pandúrok létszámát. A rablók csak akkor foghatnak pandúrt, ha legalább kétszer annyian vannak, és váratlanul lepik meg az ellenfélt. Azt kiáltják: „Egy pandúrral kevesebb!”. A bíró jelzi a játék végét.

A játékok közösségalkotó ereje

A játékok nem csak az érzékszervek fejlesztését, a tanulást, és a kikapcsolódást szolgálják, hanem nagy szerepe van a közösségalkotásban is. A fent bemutatott társas játékok is segítik, hogy a gyerekek érezzék, hogy egy csoport szerves részét képezik, mindemellett saját fejlődő egyéniségével hatni is tudnak környezetükre mind az állásfoglalásukkal, mind a véleménynyilvánításukkal.

A gyerekjátékok az életre nevelik őket, hiszen a felnőttek viselkedésének mintájára találják ki azokat. Éppen ezért fejleszti kreativitásukat is.

Az óvodai, iskolai foglalkozások segíthetnek abban, hogy a játék összeköthesse őket, legyen szó a régi idők játékairól, vagy éppen a modern világunk tárgyairól.

Mi változott meg? – Gyermekeink játékai

A mai gyermekek már digitalizált világban nőnek fel. Sokan közülük nem ismerik az itt felsorakoztatott játékokat. A tömegtermékek, amelyek egy mintára készültek, szinte minden játékboltban megvásárolhatók, a Barbie babák, a pónik, a harckocsik, a kisautók. Ezek a játékok is lehetnek szépen kidolgozottak, de eltűnik belőle a gyermeki kreativitás. Az önmaga által elkészített tárgyak még egy felnőttnek is örömet okoznak, nem hogy egy gyereknek.

A másik elgondolkoztató témakör a számítógépes játékok, videojátékok világa. A gyerekek olyan fantasztikus helyekre juthatnak el, amik a valóságban biztosan nem léteznek. Lehetnek szuperhősök, vagy éppen harcosok, királylányok, hercegnők, bármik. És mindehhez meg is van vizualizálva a tökéletes környezet. Felmerülhet a kérdés, hogy ez mennyiben fejleszti a gyermekek képzeletvilágát? A vizuális élményt mindenképpen, de a grundokon elképzelt csatatér mennyiben volt ettől különböző?

Többször lehet hallani, hogy panaszosan veszik tudomásul, hogy ma már csak „lövöldözős” játékok vannak. (És a csúzli?) Ezt ilyen formában nem szabad kijelenteni, ugyanis nagyon sok kvíz, stratégiai játékkal is találkozhatunk, amelyből sok adatot ismerhet meg a gyerek.

A játékok között mindig voltak (és lesznek is) negatív és pozitív hatásúak egyaránt. A 21. századi játékoknak az egyik legnagyobb problémája talán az, hogy vagy egyedül, vagy felnőtt segítségével, vagy egymás mellett lehet játszani, és csak ritkábban közösségben.

Aranyközépút: Ne feledd a múltat, de haladj a korral!

A játékok használatában meg kell találni az aranyközéputat. A modern játékok, fejlesztő módszerek alkalmazása elhanyagolhatatlan, de nem szabad hagyni, hogy a gyermek mindig csak egyedül játsszon, biztatni kell a közösségi élmény megteremtésére is. A régi korok játékai többnyire éppen ezt a célt szolgálták.

A mai játékok nagy többségével az a gond, hogy lakáshoz kötöttek, beltérben alkalmazhatók, és így a gyerekek sokkal kevesebb időt töltenek a szabadban, mint elődeink. A jó levegő serkenti a gondolatokat. Egy játszótéren – mivel sajnos egy nagyvárosi közegben itt nyílik lehetőség szabadtéri programokra a hétköznapok alatt – sok más korabeli gyermekkel ismerkedhet meg, akikkel el tudja tölteni hasznos, kreatív, felszabadító játékokkal az időt.