Hogyan rázzuk fel osztályunkat?

A félévi bizonyítványosztáshoz közeledve egyre inkább tapasztalható, hogy a tanulók fáradtabbak, enerváltabbak. A pedagógus rövid imprós és drámás bemelegítő játékokkal segíthet a diákjain, hogy magasabb energiaszintre kerüljenek és nagyobb érdeklődéssel, motivációval vehessenek részt a tanórán.

A képen játszó gyerekek láthatók.


Ezek a bemelegítő játékok nem igényelnek különösebb előkészületet, illetve három-hat perc alatt is segíthetnek, hogy a gyerekek felébredjenek fizikailag és szellemileg. Az első két játékot ajánljuk alsós diákoknak is, a második kettőt inkább felső tagozatos tanulók körében vetnénk be.

Pattogatott kukorica

Ki ne szeretné a gyerekek közül a pattogatott kukoricát!? Ebben az egyszerű energizáló és egyben koncentrációs játékban a popcorn készülését szimulálhatja a diákcsoport. A szabály az, hogy az osztályból (vagy a tanuló csoportból) folyamatosan ugorjon fel valaki és ugrás közben tapsoljon. Ugrani lehet egyszerre, de tapsolni nem – ez különös egymásra figyelést igényel, hiszen észlelni kell, hogy az(ok), akikkel egyszerre lendültek magasra velem, mikorra időzítik kezük összecsattanását. Természetesen, ebben a játékban (és a többiben is), hibázni ér – a szabályok segítik a csapatot, hogy a diákok egymásra hangolódjanak, de ha véletlenül két tanuló egyszerre tapsol, az is része a mókának. Bevezethető ezért hiba esetén egy kis extra „szabály”, az a két (vagy három) diák, akik egyszerre tapsoltak, egymáshoz szaladhatnak, és adhatnak egymásnak egy két kezes pacsit, főleg akkor javasoljuk ezt a megoldást a pedagógusnak, ha úgy érzi, a rábízott gyerekekre jellemzőbb a megfelelési kényszer. 

A király halott

Vigyázat, a következő játék hangos kacarászást okozhat, de minden pedagógus szerencséjére a nevetés energizál! Álljunk körbe. Egy diák a körben kijelenti hangosan: „A király meghalt.” A tőle balra álló gyerek megkérdezi: „És hogyan halt meg.” Erre a kezdő diák így felel: „Pont így halt meg!” És elmutogatja, elgesztikulálja némi hanghatással kísérve (szolid halálhörgés belefér), hogyan is halt meg a király. Majd aki a kérdező volt, jelenti be, hogy a király meghalt és a tőle balra álló diák kérdez most, addig haladunk, amíg a kör be nem zárul.

A gép

Ez a játék amellett, hogy energizál, fejleszti a kreativitást és összekovácsolja a csapatot is. Egy diák kiáll és ritmikusan ismétel egy mozdulatot, amit hanggal kísér (lehet, hogy a lábával fog dobbantani vagy ritmikusan összecsapja a kezét, de az is lehet, hogy a saját „beszédhangjával” kíséri a mozdulatot – pl. úgy tesz, mintha csengőt nyomkodna, és közben ezt ismételgeti: csing-csing-csing). Az első diákot egy hozzákapcsolódó mozdulattal és hanggal kiegészíti a következő belépő (nincs meghatározott sorrend, akinek ötlete támad, csatlakozik, arra viszont érdemes a pedagógusnak ügyelni, hogy ne egyszerre ketten-hárman rohanjanak be). Majd az első két diák masinériájához csatlakozik a harmadik. Mikor az utolsó diák is becsatlakozott, kérhetjük, hogy gyorsuljon fel a gép minél jobban, és mikor már nem tud magasabb fordulatszámra pörögni a masina, nyugodtan széteshet alkatrészeire.

Név és érint

Ez a játék végtelenül egyszerű és felszabadító tud lenni. Szűk körben állunk, jobb kezünket tenyerünkkel felfele fordítva a kör közepe felé nyújtjuk. Annyi a szabály, hogy valaki kimondja valakinek a nevét a körből, és akit megneveztek, az megérinti bal mutatóujjával egy másik gyerek jobb kezét. Tehát néven nevezés után érintés jön, érintés után egy társunk nevének a kimondása. Plusz szabály lehet, hogy nem lehet megnevezni, aki éppen megérintette a tenyeremet, illetve nem lehet azt érinteni, aki a nevemen szólított. Aki hibázik, hezitál, kiesik a ritmusból, felkiált: „Hurrá, hibáztam!” – és a kör külső ívén körbe fut, míg vissza nem ér a helyére és újra beáll a játékba. Miközben futja a körét, valaki más mondhat egy nevet vagy megérinthet egy tenyeret, hiszen a hibázó lett volna a soros, és ő egy kis időre éppen kiesett. A játék segít abban, hogy a szabályok miatti szorongás oldódjon, emellett (vagy ennek ellenére) jelen kell lenni és koncentrálni, ezért afféle ütőkártya lehet a pedagógus kezében, ha kicsit fel akarja rázni az osztályt, hogy az órán aktívabban részt tudjanak venni a tanulók.
 

Kapcsolódó tartalmak

4 szemléletmód, amivel az improvizációs színház feldobhatja a tanítást

A képen egy improvizációs színházi előadásokon is használt recepciós csengő látható.

Az improvizációs színház „édesanyja”, Viola Spolin volt, aki gyakorló pedagógusként kezdte megalkotni a rögtönzés módszertanát. Ma az Amerikai Egyesült Államok több iskolájában is használják az improvizáció eszközét a tantárgyak oktatásában, hiszen fejleszti a gyerekek kreativitását, koncentrációs készségét és arra sarkalja a diákokat, hogy bátran kísérletezzenek.