Hogyan tanítsunk? – Oktatási módszerek kisokosa

Szinte naponta születnek új és még újabb technikák az oktatás területén. Hogy melyek a legjobbak, azt nehéz megállapítani, hisz minden egyes gyakorlatnak vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Cikkünkben olyan ismert és kevésbé ismert (ősi és modern) oktatási módszereket mutatunk be, amelyek megkönnyíthetik a pedagógusok mindennapjait.

alt


Az előadás

Az előadás a közoktatásban talán leggyakrabban használt közlési, információ-átadási technika, amely 20-30 perc, maximum 1,5 óra lehet. A könyvnyomtatást követően felmerült hasznosságának kérdése, ugyanis úgy vélték, hogy az olvasás gazdaságosabb módszer, hisz az előadás közben a hallgatóságnak fel kell vennie az előadó ritmusát, s ha valami nem egyértelmű az előadás alatt, akkor nincs lehetőségünk „visszalapozni”. Az a feltételezés is felmerült, hogy az előadás során a tanár aktív, a tanuló viszont passzív befogadásra van ítélve. Viszont az előadás bizonyos feltételek esetén igenis lehet gazdaságos, ugyanis a hallgatóságot gondolkodásra ösztönzi. 

Minden esetben egy jól szerkesztett, tudatosan felépített előadást kell megterveznünk, amelynek bevezetésből, kifejtésből és összegzésből kell állnia. 

A bevezető részben – a pedagógus személyiségétől függően – érdemes olyan részeket kiemelni, amelyek felkeltik a hallgatóság figyelmét, vázlatosan ismertetnie kell a tananyag főbb elemeit, és az új ismeretanyagot valamilyen módon kapcsolnia kell a korábban tanult ismeretekhez. 

A kifejtés a tényanyag közlése, amiben fontos, hogy szerepeljen a megtanulandó tananyag. A legnehezebb feladat talán az előadásnál, hogy folyamatosan fenn kell tartani a tanulók figyelmét. Ehhez elengedhetetlen, hogy strukturált, logikus prezentációt tartsunk. Színesebbé tehetjük az órát, ha segédanyagokat, jegyzeteket osztunk ki, esetleg PowerPoint bemutatót, vagy képeket is bevihetünk, hogy jobban szemléltessük a témát.   

Az összegzés, vagy következtetés abban nyújt segítséget, hogy a hallgatóság számára az elhangzottak egy koherens egésszé álljanak össze, és beépüljön a tanulók korábbi tudásába. Ennek érdekében érdemes visszacsatolást kérni, akár közösen is átismételhetjük a témát, és fontos, hogy hagyjuk a tanulókat kérdezni. A zárásban még egyszer elhelyezhetjük korban és időben az adott témát, s utalhatunk a következő óra anyagára is. 

A magyarázat

A magyarázat az összefüggések, szabályok, tételek, fogalmak megértését segíti elő. Terjedelmét tekintve rövidebb, mint az előadás, témájától és a célcsoport életkorától függően 5-10, illetve 20-25 perc között változik. Brown és Amstrong (1984) a magyarázat három típusát határozta meg: értelmező, leíró, okfeltáró. 

Az értelmező, vagy interpretatív magyarázat a fogalmak, terminusok értelmét teszik világossá. Jellemző kérdőszava a „Mi?” „Mit?” Például: „Mi a pedagógus szerepe a vita vezetése során?”. A leíró magyarázat a folyamatok, struktúrák levezetésére alkalmas, tipikus kérdőszava a „Hogyan?”. Például: „Hogyan lehet az Internet segítségével külföldi könyvtárak anyagában tájékozódni?”. A harmadik, az okfeltáró magyarázat, amely – mint ahogy a nevében is mutatja – az egyes jelenségek okát hivatott kideríteni. Az uralkodó kérdőszó a „Miért?”. Például: „Miért teszi lehetetlenné a magas infláció a hallgatói kölcsönök bevezetését?”.

Egy jó magyarázat felépítéséhez elengedhetetlen, hogy a célokat megfogalmazzuk, szemléltető példákat válasszunk ki és mutassunk be, logikusan építsük fel, használhatunk akár audiovizuális eszközöket is, valamint a magyarázat közbe iktassunk be részösszefoglalókat, ismétléseket. Emellett fontos, hogy a tanulók eddigi tudását is szem előtt tartsuk, s ehhez mérten a számukra ismert kifejezéseket alkalmazzuk. Vonjuk be a tanulókat is, s tegyünk fel nekik kérdéseket. A mimika és a gesztus is nagyon színesítheti az előadást, sőt a kivetített vázlattal segíthetjük a tanulókat, hogy nyomon kövessék az elhangzottakat. 

Az elbeszélés

Az elbeszélést az előadástól a rövidebb terjedelem, a magyarázattól pedig az információátadás célja, jellege különbözteti meg. Az elbeszélés konkrét információk átadására szolgál, s főként a tanulók képzeletét, érzelmeit mozgósítja. Ennél a módszernél is érdemes szemléltető eszközöket bevonni, például korhű tárgyakat, filmrészleteket, fényképeket, hanganyagokat. Az elbeszélés érzelemgazdag közlési módszer, aminek következtében a tanulók átélik az eseményeket, jelenségeket, folyamatokat, s azoknak szinte részeseivé válnak. 

A tanulói kiselőadás

Ennél a módszernél fordul a kocka, ugyanis a tanár is hallgatóvá válik, míg a diák(ok) lesznek az előadók. Alkalmazása nem minden tantárgyban kivitelezhető, és csak a felsőbb osztályokban kerülhet sor rá, s ekkor is szükséges az alapos tanári felkészítés. A kiselőadásra való felkészülés sok munkát igényel, de nagy haszonnal is jár. A tanuló kutatói tevékenységet végez, amely által élményszerű ismeretanyagot sajátíthat el, és a könyvtárhasználatban is jártassá válik. Az előadás megtervezése, megírása, a bemutató megszerkesztése nem csak a folyamatok megismerését támogatja, hiszen ezen keresztül a szóbeli kifejezőkészség is fejlődik. Az előadások megtartása során a diáktársak is újabb tudásra tehetnek szert. 

A megbeszélés

A megbeszélés a leggyakrabban alkalmazott, legkedveltebb, minden korosztálynál bevethető módszer. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a pedagógus és a diákok folyamatosan kontaktusban vannak, így a pedagógus rendszeres visszajelzést kap a tanulóktól. Ez segíti, hogy minden osztályban a saját igényeknek megfelelő ritmusban folyjon le a tanóra, új meglátások, gondolatok születnek, s a diákok maguk értelmezhetik az összefüggéseket. 

A megbeszélés akkor lehet eredményes, ha a diákok már előzetes ismerettel rendelkeznek a témával kapcsolatban. Az anyagnak érdekesnek, élményszerűnek kell lennie, s a megbeszélést érdemes egy problémafelvetéssel kezdeni, amelyre közösen kereshetjük a megoldásokat. Olyan légkört kell teremteni, amely oldott, és megengedi a hibázási lehetőséget is, ez segítheti, hogy jobban szabadon engedjék gondolataikat, kreativitásukat. A pedagógus legfőbb feladata, hogy a háttérből, rugalmas, de határozottan irányítson, hogy ne vigyék el az órát egy teljesen más irányba. 

A magyarázat három fő alappillérre épül: strukturálás, kérdések és visszacsatolások. Mindenképpen összegezni kell az elhangzott dolgokat, és nem csak a végén, hanem a beszélgetés közben is érdemes tisztázni, hogy mely válaszok voltak helytállóak. A kérdések is folyamatosan kell, hogy előjöjjenek, de figyelni kell, hogy helyes kérdéstípusokat alkalmazzunk. Kerüljük a sugalmazó, eldöntendő kérdéseket. Ne tegyük fel újra és újra ugyanazt a kérdést, még átfogalmazva se. A pedagógus ne válaszolja meg a kérdéseket, hagyja, hogy a diákok gondolkozzanak el a felvetésen. A megbeszélések fontos eleme a visszacsatolás és a tanulók értékelése, amely esetében kerüljük a cinikus, negatív tartalmú megjegyzéseket. A hibákat is tapintatosan, és segítő jelleggel közöljük. 

Vita

A vitában a tanulók viszonylag nagyfokú önállóságot élveznek, a pedagógus a háttérből irányítja az eseményeket. Ennél a módszernél is fontos, hogy a tanulók előzményismerettel rendelkezzenek. A jól szervezett vitában a kérdéseket, véleményeket a tanulók egymáshoz és nem a pedagógushoz intézik, a résztvevők egyenrangúak. A vita időtartama lényeges eltérést mutat (10-15 perctől 1,5 óráig) a téma bonyolultságát, az érintett korosztályt figyelembe véve. A vitában való részvétel képessége a tanulókban spontán módon nem alakul ki, azt céltudatosan fejleszteni kell. 

A tanár és a tanulók megszokásai gyakran előidézik, hogy a vita megbeszéléssé, esetleg előadássá alakuljon át. Ennek érdekében a tanárnak vissza kell húzódnia, hogy ne ő legyen a középpontban. 

Kutatások támasztják alá, hogy a vita módszerét érdemes alkalmanként beiktatni. Segítségével tartós tárgyi tudást, problémamegoldó képességet, jó kommunikációs készséget sajátíthatnak el a tanulók, és mindemellett fejlődik a szociális képességük is. 

Szemléltetés

A szemléltetéssel történő tanítás a legáltalánosabb és legősibb oktatási módszerek közé tartozik, amelyet már az iskoláztatás előtt, a családi és a szakmai nevelésben is alkalmaztak és alkalmaznak napjainkban is. A bemutatás különösképpen alkalmazható a természettudományok, a zene, a művészetek oktatásában, valamint az egyes mesterségek szakmai megértésében is jelentős helyet foglal el, de az idegen nyelvek tanulásában is segítséget nyújthat. 

Ez az oktatási módszere jelentős mértékben fejleszti a képszerű gondolkodást, segít a fogalomalkotásban. A diákok megtanulják az egyes jelenségek logikus rendszerezését és osztályozását, s mindemellett nagyobb érdeklődést válthat ki belőlük az adott téma iránt. 

A demonstráció esetében nagyon fontos, hogy a bemutatott filmrészlet, tárgy, hanganyag szorosan kapcsolódjon a tanórához és jól követhető legyen. A lényeg kiemelése szintén egy elengedhetetlen mozzanata. A bemutatott anyagok a diákokat aktivitásra késztetik, ezért az óra anyagába ezt is be kell kalkulálni. 

A bemutató során olyan audiovizuális anyagokat használjunk, amelyek nem öncélúk, valóban a téma megértését teszi könyebbé. A vetítés előtt, után és közben is szükséges, hogy a pedagógus irányítsa a tanulók figyelmét, hiszen így alakulhat ki a kapcsolat a tanulók és a bemutató között.

A projektmódszer

A projektek olyan komplex feladatok, amelyeknek középpontjában egy gyakorlati probléma áll. Az adott témát a diákok széles körű történeti, technikai, esetleg gazdasági összefüggésben dolgozhatják fel. Emiatt a módszer alkalmazása a hagyományos iskolai foglalkozások fellazítását követeli meg. 

A projektmunka többféleképpen valósulhat meg. Egyik formája a gyakorlati alkotás, amelynek során a tanulók egy használati tárgyat terveznek meg és hoznak létre. Másik főtípusa egy esztétikai élmény átélése, amely megvalósulhat cikkírásban vagy éppen egy színi előadásban is. Amennyiben csupán elméleti síkon folyik az oktatás, a feladat lehet a probléma megoldása is, vagy éppen valamilyen tevékenység, tudás elsajátítása. 

Egy projektmunka során a diákok nagyfokú szabadságot kapnak a feladat elvégzésének érdekében, amellyel fejleszthetik kreativitásukat, s önálló gondolkodásra sarkallja őket.

A kooperatív oktatási módszerek

Kooperatív oktatási módszerek használata során a tanulók  általában 4-6 fős csoportokban végzik el a kijelölt feladatot. Nemcsak a tudásukat, hanem a szociális- és együttműködési képességüket is fejleszti.  

A csoportmunka lényege az önállóság és a munkamegosztás. A diákok – bizonyos kereteket megtartva – maguk dönthetik el, hogy a tananyagot milyen megközelítésből és milyen módszerrel dolgozzák fel. A diákokban sokkal könnyebben elmélyül az ismeretanyag, ha egymással megbeszélve, közösen jönnek rá a helyes megoldásokra. A diákok egymás gondolkodását jobban megismerhetik, sőt mivel tudásban is közelebb állnak egymáshoz, könnyebben el tudják magyarázni egymásnak a dolgok összefüggését. 

A szimuláció, a szerepjáték és a játék

A szimuláció, a szerepjáték és a játék olyan oktatási módszerek, amelyekben a tanulók tapasztalati tanulás révén fogalmakat, eseményeket, jelenségeket sajátítanak el, tevékenységeket gyakorolnak be.

A szimulációk a valóság absztrakciói, leegyszerűsítései, amelyek a rendszer egészére koncentrálnak, s nem vesznek el a részletekben. Megkülönböztethetünk gép-ember és ember-ember szimulációt. Az első esetben a szimulált valóságot a gép közvetíti, amely lehet egy történelmi vagy akár egy társadalmi szituáció is. Az ember-ember szimuláció esetében a tanulók, vagy más személyek csoportja testesíti meg a szimulált valóságot. Az így kialakult jelenetek során, egyfajta résztvevőként ismerhetik meg a fogalmakat, társadalmi attitűdöket. 

Szerepjátékról akkor beszélhetünk, ha valaki egy másik személy szerepét vagy funkcióját játssza el. Az iskolai oktatásban a szerepjátékra sok lehetőség nyílik. Remekül alkalmazható az egyes ellentétes nézetek bemutatására, mint például Kossuth és Széchenyi vitájának, egy gépgyáros és egy környezetvédő gondolatainak, vagy egy orvos és egy kábítószer-fogyasztó nézeteinek ütköztetéséhez. Az egyes szerepek eljátszása önálló kutatásra motiválja a diákokat, hogy minél élethűben tudják eljátszani a rájuk ruházott szerepet. Ezt a módszert szinte minden tantárgy esetében lehet alkalmazni, s biztosak lehetünk benne, hogy a gyerekek számára élményszerű lesz, s az így megszerzett tudás egy életre megmarad. 

A játék során az előre meghatározott szabályok betartásával a győzelmet ügyesség, erő vagy szerencse segítségével lehet megszerezni. A játékok igényelhetnek előre gyártott eszközöket (például egy társasjáték esetében), de lehetnek szóbeli vetélkedők, vagy akár idesorolhatjuk a papírral, ceruzával játszható játékokat is. Ez a módszer erőteljesen motiválja a gyerekeket, s színesebbé teszi a tanulás élményét.

Házi feladat

A házi feladat kérdésköre egy folyamatosan vitatott kérdés. Az egyik, elsősorban szociális indíttatású álláspont kétségbe vonja a házi feladat szükségességét, mivel úgy vélik, hogy egy jó iskolának a tanítási óra keretén belül kell biztosítania az ismeretek elsajátítását. Képviselői úgy gondolják, hogy a jobb otthoni körülmények közül érkező fiatalok több segítséget kapnak a családjuktól, így jobban tudnak profitálni az otthoni tanulásból, mint a hátrányosabb körökből érkező társaik. Egy másik, inkább pszichológiai indíttatású álláspont viszont úgy véli, hogy a házi feladat nagyban növeli a tanulásra fordított időt, ami az oktatás eredményességével is párhuzamot mutathat. 

Érdemes olyan feladatokat adni otthonra, amelyek sikeresen megoldhatók mindenki számára. A házi feladatnak nagy előnye, hogy fejleszti a diákok önálló tanulói képességét. A feladatok, amelyeket kiválasztunk, kapcsolódjanak az órai anyaghoz, ne új ismeretek elsajátítására irányuljanak. Válogathatunk saját könyvekből, munkafüzetekből is feladatokat. A legfontosabb, hogy ne legyen nagy szakadék az órai és a házi feladatok között. 

Forrásként Lada László Oktatási módszerek (http://ofi.hu/tudastar/problemak-kerdesek/oktatasi-modszerek) című összeállítását használtuk fel.