Hogyan „unatkozzon jól” a gyerek nyáron?

Vekerdy Tamás szerint az a legjobb a gyerekeknek, ha hagyjuk őket unatkozni. A kontextusból kiragadva furcsa lehet ez a mondat, de tudni kell, úgy érti ezt a neves pszichológus, hogy az van legnagyobb fejlesztő hatással egy gyerek képességeire, ha a saját kreativitását, fantáziáját használva talál ki magának játékot. Ahhoz pedig, hogy a kreatív elme elkezdjen működni, elengedhetetlen egy kis unatkozás.

alt


A szülők persze sokszor éppen az ellenkezőjét csinálják. Teletömik programokkal a gyerekük nyarát, mert attól tartanak, hogy csemetéjük unatkozni fog. Kétségtelen, hogy a nyári táboroknak, közösségi programoknak, legyen szó fotós táborról, egy közös focizásról, strandolásról, lovastáborról és még sorolhatnánk, szintén van képességfejlesztő vonzata, hát még, ha idevesszük a biciklis-, vízi-, vagy gyalogtúrákat, vándortáborokat, melyek központi eleme, hogy a gyermek kiszakadjon az őt körülvevő digitális világból, és természetközelben, valódi élményekkel gazdagodjon.

Valódi élmény megrakni egy tábortüzet, megfőzni a saját ételét, sátrat verni, a csillagok alatt aludni, biciklizni, úszni a Tiszában, állatokat gondozni, megmászni egy hegyet, gólokat lőni, vagy kézművességet tanulni, megfigyelni állatokat és közben, szinte észrevétlenül ügyesedni, okosodni, nagyokat beszélgetni, egyszóval felnőni. Ezzel szemben nem sokban (vagy csak részben) járul hozzá a képességfejlesztéshez, a személyiség kibontakoztatásához egy-egy számítógépes játékkal játszani, pályacsúcsot dönteni egy autóversenyzős játékban, vagy bosszankodni, rosszabb esetben a billentyűzetet, vagy a konzolt csapkodni, mert „csalt a gép”. 

Természetesen a számítógépes játékoknak is megvan a helye a fejlődésben, hiszen stratégiai gondolkodást fejleszthet például egy világháborús játék, vagy a reflexeket és az előre tervezést is sok egyéb játék javíthatja, de meg kell, hogy húzzuk a határt, ha gyermekeinkről van szó. Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke jól teljesítsen az iskolában, intelligens és széles látókörű legyen, jól kommunikáljon, legyenek barátai és szeressék őt a közösségben, egyszóval, hogy találja meg a helyét az életben. Ehhez a vízióhoz pedig sokkal inkább a valóságban történő játékokon keresztül vezet az út, mintsem a digitális sztrádákon át.

Nem gondolom azonban, hogy valódi ellentét lenne Vekerdy gondolatai és az imént vázolt nyári elfoglaltságok között. Egyrészt, a kettő szervesen kiegészítheti egymást. Talán nem kell minden hétre programot szervezni a gyerekünknek, hagyhatunk neki időt arra, hogy kiélje a kreativitását. De látható, hogy vannak olyan nyári programok, melyek jó hatással vannak. Másrészt érdemes eleinte határozott keretet adni az „unatkozásnak” is. Például mondhatjuk azt, hogy délután 13 és 15 óra között önmagának kell kitalálnia valamit, amivel elfoglalja magát. Kössük ki, hogy ebben az idősávban nem nézhet tévét, nem internetezhet, nem játszhat számítógépes játékokat, célszerű még a telefonjától is megfosztani erre az időre gyerekünket. Nem kell attól tartanunk, hogy szegény sokáig fog unatkozni, mert ha semmit sem csinál, akkor is csak két óráig tart az egész, és lehet, hogy kell is neki egy-két nap arra, amíg kitalálja, hogyan tudná értelmesen és számára is kellemesen kitölteni ezt a két órát.

Ugyanakkor azt is fontosnak gondolom, hogy a szülő adjon mintát arra, mit érdemes kezdenie a gyereknek saját szabadidejével, kisebbeknél pedig adjon mintákat arra, mit lehet játszani. Például, ha egy apa elkezd kalózosat játszani, és kardokat készítenek, és bunkert építenek a kertben, és kinevezik a homokozót kalózhajónak stb. akkor ezzel olyan lehetőséget villant fel, olyan mintát ad, ami beindíthatja a gyerekek fantáziáját. Nem kell a részletekig mindent megtervezni, a gyerekek ki fogják találni a többit. Ha azonban azt látja a gyerek, hogy a szülő folyamatosan a telefonját nyomkodja, amint egy kis ideje van, akkor őbenne is ez az igény, ez a minta fog kialakulni. Tény, hogy példával lehet a legjobban nevelni. Ha azt mondjuk a gyermekünknek, hogy menj, olvass el egy könyvet, nem fogja megtenni. De ha azt látja, hogy mi is olvasunk, akkor talán mondani sem kell majd neki, mert látja a példát. Nem csak szavainkat, modorunkat, stílusunkat, de szokásainkat is másolják gyermekeink, és ez így is van jól, érdemes vigyázni hát, mi az, amit tőlünk lát.  

A mintaadás azért is fontos, mert ha egy gyerek nem tudja, milyen lehetőségei vannak, akkor nincs igazán a szabad választásnak a birtokában. Kínáljunk neki szabadidős lehetőségeket, amelyekből választhat, hagyjuk, hogy megtapasztalja az alkotás örömét, hagyjuk, hogy a saját kreativitását használva fejlődjenek képességei a nyáron!