Indul az új évad! – három darabajánló három korosztálynak a Pesti Magyar Színház kínálatából

Ősszel nemcsak az iskolák nyitják kapuikat és az új tanév kezdődik el: elindul az új évad és a színházak nézőterei is megtelnek. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a Pesti Magyar Színház már az új tanév legelejétől a fiatalok több korosztályának is kínál színházi élményeket – saját produkciói vagy épp egy koraőszi fesztivál révén.

alt


Mindhárom – alábbiakban részletesebben bemutatandó – produkció rendelkezik bizonyos „klasszikus” alapokkal, amennyiben Csehov Három nővére a világirodalom egyik leggyakrabban játszott műve, az Időfutár egyaránt népszerű volt rádió- és könyvsorozatként és Szabó Magda Tündér Lalája is igen népes rajongótáborral bírt hajdanán regényként és bábjátékként.

Középiskolásoknak – Csehov: Három nővér

Szeptember 3-9-ig rendezik meg a Budapesten a Vidéki Színházak Fesztiválját – kifejezetten abból a célból, hogy azok a nézők is megtekinthessék egy-egy vidéki színház nevezetes produkcióit, akik (bármilyen oknál fogva) nem juthatnak el az ország különböző szegleteibe e célból. (Természetesen – lévén szó vendégjátékról – ügyelni kell arra, hogy a fesztiválprodukciók csak egy alkalommal – esetünkben szeptember 3-án – tekinthetők meg a fővárosban.) A Csokonai Nemzeti Színház – Debrecen darabjának érdekessége, hogy az orosz anyanyelvű Ilja Bocsarnikovsz állította színpadra. Egy interjúban maga is bevallotta, hogy számára is fontos, új élményeket adott a magyar színészekkel töltött próbafolyamat. 

S hogy mit kell tudnunk az ő Három nővér-értelmezéséről? A darabismertető szerint a következőket: „A darabban mindenki boldogtalan, és minden egyes szereplő a boldogságról álmodozik. Moszkváról, mely oly közel van és a szerelemről, amelyet mindenki szeretne megérinteni. Egy valaki van, aki nem álmodozik: Natasa. Ő valós problémákon gondolkozik: család, ház, állás és társadalmi rang. A szenvedő, hat nyelvet tudó emberek „régi életének” már vége. Senkinek nincs erre szüksége. Szerelem? Ha nem tesz boldoggá, nincs rá szükség. Ki tesz jót nekünk? A nővérek, akik a lélekkel törődnek, de nem tesznek semmit, vagy Natasa, akit csak a „földi dolgok” és a családja boldogulása érdekel? Egyik sem és mindenki. Három bájos hölgy, akik belehalnak a kizökkent idejű életükbe… Vagy Natasa, aki teljesen a saját idejét éli… és a közöttük, mellettük és rajtuk kívül álló férfiak… Bárcsak tudnánk… Bárcsak tudnánk… Bárcsak tudnánk…”

Felső tagozatosoknak – Időfutár

A Pesti Magyar Színházban október 13-án mutatják be az Időfutár című kétrészes, „zenés időutazást”. A korábbi népszerű rádiós sorozat – majd a kapcsolódó regényciklus – nyomán készült színpadi játék (népes szerzői gárdája: Gimesi Dóra-Jeli Viktória-Tasnádi István-Vészits Andrea) igen izgalmas kalandokra invitál: „A 14 esztendős Hanna és barátai az internetgeneráció tagjai, a 21. század gyermekei. Amikor osztályfőnökükkel múzeumlátogatáson vesznek részt, az unatkozó Hanna felfigyel Kempelen Farkas sakkautomatájára és játszani kezd vele. Miután mattot ad a gépnek, váratlanul a múltban találja magát, 1791-ben, Bécsben, Kempelen Farkas műhelyében. A múlt s a jövő találkozása azonban cseppet sem veszélytelen…”

A fiataloknak szóló „időutazásos” történetek „természetes velejáróinak” tekinthetjük a fantasztikumot és a művelődéstörténeti ismereteket. Ezúttal érdemes lesz megfigyelni a történetfolyamból eddig nélkülözött vizuális elemeket is Tasnádi Csaba rendezésében.

Az Időfutár sikere (mely nyilvánvalóan előfeltétele volt a feldolgozásoknak) összetettségében (is) rejlik: a történetben egyaránt megjelentek a kalandok, a kamaszproblémák – és nem mellékesen történeti-művelődéstörténeti tartalmak is. A korábbi feldolgozások jelentős mértékben építettek a különféle modern kommunikációs csatornákra a chateléstől kezdve a Wikipédiáig. Ennek ismeretében különösen izgalmas lesz a színházi előadásban megfigyelni, hogyan jelennek meg (vagy éppenséggel tűnnek el) ezek az elemek a kőszínházi produkcióban.

Alsó tagozatosoknak – Tündér Lala

„A hatvanas évek vége felé a könyvkiadás egyik nagy eseményének számított, hogy megjelent Szabó Magda meseregénye, a Tündér Lala. […] Azért is beszéltek […] sokat erről a kötetről, mert valódi, jellegzetes Szabó Magda-írás volt. Egyenrangú társa az írónő nevezetes, első regényeinek” – fogalmazott az egyik kritika 1984-ben a Tündér Lala bábszínházi változatának előadása kapcsán.

Valóban, Szabó Magda meseregénye címe ellenére sem klasszikus tündérmese. Sokkal inkább az utópiaregények közeli rokona – amint nem állatmeséket tartalmaz a szintén utópia jellegű Sziget-kék sem. Azért lényeges ez, mert e műfaj sajátosságainak megfelelően sajátos tükörben láttatja a cselekményt: a tündérvilág furcsaságai a „saját világ” jellemzőit eltávolítják, új színben tüntetik föl. Ebből adódóan a Tündér Lalában szó szerint „élet-halál” kérdések merülnek fel – amellett, hogy a bizalomról az egyedüllétről is szó esik. Szabó Magda regénye azonban korántsem komor hangulatú – komoly témái ellenére sem. Érdekessé, izgalmassá teszi az írónő fantáziavilága – a csodás lények, a rendkívüli képességekkel rendelkező szereplők.

Érdemes tehát ellátogatni a Pesti Magyar Színházba és személyes tapasztalatokat szerezni arról, miként adaptálta az epikus anyagot Egressy Zoltán drámaíró, illetve számos gyerekelőadás rendezője, Halasi Zoltán. A bemutató október 27-én lesz.