Játszani is engedd! Tehetséggondozó művészeti tábor

2018. augusztus 21. és 26. között került sor a Játszani is engedd! Tehetséggondozó művészeti tábor megrendezésére Egerben, a Nemzeti Tehetségprogram Támogatásával. Az alábbiakban Demeterné Mérai Mária beszámolóját olvashatják.

alt


Már a tábor helyszíne is szerencsés volt, hiszen a szabad, illetve fakultatív programok számára rendkívül széles kulturális hátteret nyújtott Eger városa. A hagyományosnál sokkal mélyebben ismerkedhettek a tanulók a város építészeti, képzőművészeti különlegességeivel pl. a Bazilikában, a Dobó téren, a Fazola kapunál és természetesen a várban. A Varázstorony a Természettudományi, pályaorientációs és módszertani központban, az Eszterházy Károly Egyetemen, természettudományi érdekességeket mutatott be a gyerekeknek és persze Eger látványa is elbűvölte őket a Látványteraszon.

A tanulók jelentős része vidéki városokból, illetve kis falvakból érkezett. Számukra az, hogy az őket érdeklő színház, színjátszás kultúrájával; a napi szinten a vizuális hatások tömegével találkozó, de most teljesen más megközelítésből szemügyre vett jelenségeivel foglalkozhattak, nagy élmény volt.

A foglalkozások után – esténként – szívesen beszélgettek, kisebb nagyobb csoportokban és immár kötetlen formában, a látott filmekről, a felvetett gondolatokról. Voltak olyan gyermekek, akik korukat meghaladva, klasszikus, kultikus filmek ismeretében is otthon mozogtak. Ezek a beszélgetések, viták, amelyek néha irodalmi, zenei területre is tévedtek Dénes László médiatanár közreműködésével, nagyon sokaknak – még ha csak hallgatólag is vettek részt – külön kulturális kurzust jelentettek.

A színpadi mozgás alapjait Uray Péter koreográfustól leshették el a program résztvevői. Csakhamar kiderült, hogy a mozgáshoz alapvetően jó ritmusérzékre van szükség. A közösség tagjai együtt mozogtak, s az is, aki nem folytatott zenei tanulmányokat, vagy kevésbé volt gyakorlata az ütem érzékelésében, egy idő után fel tudta venni a kívánt ritmust.

Meglepően aktívak voltak a finommozgás, a testtartás, a testüknek, saját izmaiknak a felfedezésében; abban, hogy hogyan lehet a saját adottságaikat felhasználni és kifejezni vele érzéseket, érzelmeket. Szívesen próbálták ki magukat apró, hangtalan, hétköznapi gesztusokban, szituációkban. 

A legutolsó foglalkozáson csodálatos dolgok születtek, zenére egyéni és társas, csoportos, összehangolt mozgássort tudtak a gyerekek bemutatni. Ez azért szép eredmény, mert a csoportok tagjai nem ismerték egymást, csak a táborban találkoztak. Sok különböző korú, szociális helyzetű, különböző iskolatípusból érkező gyermek össze tudta hangolni a tevékenységét, s többször csiszolva, átírva, variálva újra és újra elpróbálva hozott létre egy neki is tetsző alkotást.

A színészmesterség alapjaiba Ficzere Béla színművész vezette be a gyermekeket. Itt is hamar kiderült, hogy a színpadi játék csapatmunka eredménye, amelyben jól kell ismerni a másikat, illetve meg kell bízni a másikban. Nagyon komolyan vették a tanulók a bizalmi játékokat, igazi csoportalakító feladatokat oldottak meg. A beszédtechnikai alapoknál nem csupán a színpadi levegővétel, a helyes hangképzést tanulhatták meg, hanem azt is, hogy összpontosítani kell a feladat megoldására, és közben figyelni kell a másikra is. A gyakorlatok csúcsa az volt, amikor kitalált szituációban maguk alkotta szövegekkel léptek elő, sőt egymástól vették át a helyzetet, s az érzelmet, amelyet szintén továbbfejlesztettek, miközben mindehhez igazodott mimikájuk, mozgásuk, hangszínük.

Az egyik esti programban zenei vetélkedőre került sor. A Vajk Zsuzsanna vezette versenyen a véletlenszerűen kiválasztott tagú csapatok zeneelméletet tanítottak egymásnak, 18. századi dalokkal foglalkoztak, az egyik szerelmi témájú dalt a régi nyelvezetéről átírták mai magyar nyelvezetűre, miközben egy sördal ütemét lejegyezték és megtanulták a szerelmi dal egy versszakát. Mindezt olyan hangulatban, mintha természetes lenne, hogy egy 18. századi dal a téma, és olyan elánnal versenyezve, hogy észre se vették, már éjszaka van.

Az egész tábor igazi értékét nem csupán a tartalom jelentheti, hanem a fiatalok személyiségére tett hatása. Szemmel látható volt, ahogy haladtunk előre a tábor idejében, hogy egyre összecsiszoltabb, felszabadultabb, magabiztosabb gyerekekkel folyik a nagyon intenzív, feszített időbeosztású munka. Még azoknál a tanulóknál is látható volt a változás, akik kimondottan visszafogottak voltak, látható kisebbségi érzéssel küszködtek, hiszen kipróbálhatták magukat olyan helyzetekben, amiről álmodni sem mertek, és megoldották, volt sikerélményük, s mindez közösségben történt, tehát mások segítségével, mások előtt, mások elismerésével. Ez az érzés hihetetlen önbizalmat adott nekik. S az sem utolsó szempont, hogy megtanultak csapatban dolgozni, bízni a másikban.

A tábor után, már a hazaúton, majd a közösségi oldalakon is megjelentek a lelkes köszönetek a tábor szervezői felé, s az a gondolat, hogy máskor is szívesen részt vennének egy ilyen programon.

Demeterné Mérai Mária