Jobb lesz-e a diák teljesítménye a béremeléstől?

A pedagógusok anyagi megbecsültsége fontos célkitűzés, ha viszont például a diákok eredményének javulását várjuk tőle, a címben feltett kérdésre nem tudunk kategorikusan igennel felelni. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézete oktatástudományi kutatócsoportja több érdekes megállapítása mellett arra hívta fel a döntéshozók figyelmét, hogy a bérfejlesztés szempontjából különösen a pályájuk elején levőket kellene megbecsülni.

A képen egy tanár látszik.
(Kép: Szántó György, Kakuk Dániel)


Nem vonzó a tanári pálya – halljuk nap mint nap, ahogy az a vádként is megfogalmazható állítás is gyakorta elhangzik, hogy a pedagógusi hivatást nem a legkiválóbb diákok választják. A jól képzett szakemberek bevonzása és megtartása nem csak Magyarországon jelent problémát, az iskoláknak sokszor a jóval versenyképesebb fizetéseket kínáló munkáltatókkal kell felvenniük a kesztyűt a munkavállalókért folytatott – néha egyenlőtlen – küzdelemben. Hazánkat is sújtja a pedagógushiány, például kevés a természettudományos végzettségű középiskolai tanár, s többször is megkongatták a vészharangot, hogy lassan elfogynak a fizika-és kémiatanárok.

Ahogy arra az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézete oktatástudományi kutatócsoportja is felhívja a figyelmet, a tanári fizetések növelése kézenfekvő szakpolitikai eszköz lehet, de hogy ez mennyire hatékony, arról már megoszlanak a vélemények és a lentebb ismertetett kutatási eredmények. 

Mit ér a tanár, ha külföldi?

A probléma elterjedtségét és súlyosságát jelzi, hogy a tanárok alulfizetettsége külön kifejezésként jelenik meg az angolszász szakirodalomban (teacher pay penalty). A teacher pay penalty pedig ma nagyobb, mint valaha, s erre több elemzés is felhívja a figyelmet. A washingtoni Economic Policy Institute tavaly augusztusban publikált kutatásának legfontosabb megállapítása, hogy az amerikai tanárok és a felsőfokú végzettségű, máshol dolgozó, de ugyanakkora tapasztalattal rendelkező munkavállalók közötti bérkülönbség folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedben.  A kutatás adatai szerint ez még csak 4 százalék volt 1996-ban, 2015-ban azonban 17 százalékra nőtt a szakadék.  

A közoktatásban dolgozó pedagógusok átlagbére (a dollár 2015-ös árfolyamán számítva) az 1996-os 1122 dollárról 1092 dollárra csökkent 2016-ra. Némileg meglepő módon a wage penalty sokkal jobban sújtja a férfi pedagógusokat, mint a nőket: előbbieknél a különbség 24,5 százalék volt, míg a szebbik nem esetében „mindössze” 13,9 százalék. A nagy bérkülönbség a fő oka annak, hogy az oktatói kar nemi összetétele miért nem változott számottevően az elmúlt évtizedekben. A tanulmány végül arra a megállapításra jut, hogy az alacsony pedagógusi bér miatt választja egyre kevesebb fiatal a tanári pályát, s ezzel magyarázható a magas lemorzsolódási arány is. 

Hasonló megállapításokra jutott a brit School Teachers’ Review Body (STRB) júliusi felmérése is, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy a pedagógusi bér Nagy-Britanniában 9-16 százalékkal alacsonyabb az alternatív – más szakmákban elérhető – jövedelmekhez képest. A megszorítások miatt ráadásul a brit iskolák nem tudják felvenni a versenyt a versenyszférával. A tanintézmények nehezen tudják magukhoz csábítani és ott tartani a frissen végzetteket, a probléma pedig egyre inkább akut. A STRB szerint egy minimális, 1 százalékos (!) béremelés is elég lenne, amit idővel további bérfejlesztésnek kellene követnie.

Kevés a férfi 

A pénzügyi válság közvetlen hatást gyakorolt a tanári fizetésekre is: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országainak átlagát tekintve 2009 és 2013 között vagy befagyasztották, vagy csökkentették a fizetéseket, igaz, azóta újra emelkedésnek indultak. Hogy a bérfejlesztés mennyire nem mindenható eszköz, azt az is mutatja, hogy nem biztos, hogy sikerül kedvezőbbé tenni a tanári kar összetételét. 

Annak, hogy az alapfokú és az alsóbb középszintű közoktatásban miért alacsony a férfiak aránya, társadalmi-kulturális és gazdasági oka is van. Előbbi a nemek és a hivatás közötti, társadalmi percepciókon alapuló összefüggéssel magyarázható. A gazdasági szempontot vizsgálva megállapítható, hogy a hivatásválasztásban nagy szerepet játszik a várható fizetés: a fiatalok inkább választanak maguknak a tanári pálya helyett más karriert, ha tudják, hogy ugyanolyan végzettséggel magasabb bérre tehetnek szert. A 25 és 64 év közötti férfi tanárok az OECD-országokban az alapfokú oktatásban átlagosan 29 százalékkal kevesebb fizetést vihetnek haza, mint az ugyanolyan végzettségű, más területen dolgozó férfi társaik.

Az OECD legfrissebb, 2016-os Oktatási körképének megállapítása szerint „minél kisebb a férfi tanárok és a felsőfokú végzettségű, máshol dolgozó férfi munkavállalók közötti bérkülönbség, annál nagyobb a férfiak aránya az alapfokú és az alsóbb középszintű közoktatásban”. A gazdasági szervezet az egyik oldalról Magyarországot hozza fel példaként, ugyanis hazánkban az általános iskolákban oktatóknak mindössze a 3 százaléka férfi, akiknek bére az 57 százalékát éri el a felsőfokú végzettséggel rendelkező társaik fizetésének. Ugyanez a bérkülönbség Luxemburgban alig 2 százalék, ráadásul a férfi tanárok aránya 25 százalék a közoktatásban. Az OECD szerint érdemes lenne kutatni a nemi egyensúlytalanság esetleges hatását a tanulói eredményekre és motivációkra, különösen ott, ahol kevesebb a férfi – arra egyébként az eddigi kutatások szerint kevés bizonyíték van, hogy a tanár neme számottevő befolyással lenne a diákok teljesítményére.

Magasabb tanári fizetés = jobb tanulói eredmények?

Érdekes megállapításokat tett Varga Júlia, aki arra kereste a választ, hogy rövid távon a tanári bérek változásai befolyásolják-e a tanulók teljesítményét az európai országokban, amihez a 2003 és 2012 közötti PISA-felmérések adatait és az OECD tanári bérekre vonatkozó statisztikáit elemezte. Ahogy azt a kutató is kiemeli, nagyon sok ország küzd azzal, hogy a tanárok nem eléggé képzettek, s erre gyakorta szokott elhangozni az a javaslat, hogy növelni kell a tanárok bérét, mivel a jobb fizetés segít bevonzani és megtartani a magasan képzetteket. A gazdasági szervezet legújabb körképe hazánkat illetően arra figyelmeztet, hogy – amellett, hogy a pedagógustársadalom öregszik – a tanári pálya alternatív jövedelmei jóval magasabbak, igaz, a tanárok bére emelkedett 2012 és 2014 között. (A pedagógus életpálya-modellt a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény vezette be, és 2013. szeptember 1-én vált hatályossá.)

Az eddig ismert tanulmányok vegyes képet festenek azt illetően, hogy mennyire van összefüggés a bérfejlesztés és a tanulói teljesítmény javulása között. E. A. Hanushek és S. G. Rivkin például több száz kutatást összegzett, de ezek közül csak kevés mutatott ki szignifikáns hatást. Vannak olyan tanulmányok, amelyek szerint a fizetésemelés negatív visszacsatolásként működhet, s hozzájárulhat ahhoz, hogy a kevésbé képzett pedagógusok hosszabb ideig maradjanak a pályán, ha megtörténik a béremelés. Több kutatás is van, amely ennek ellenkezőjét bizonyítja, ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a jobb munkaerőpiaci lehetőségekkel bírók kevesebb ideig maradnak a tanári pályán.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott kutatásból megtudhattuk, hogy a pályakezdő tanárok magasabb besorolás szerinti bére, valamint a tanári pálya első felében a besorolási bérek gyorsabb emelkedése nyomán a tanulók eredményei sokat javulnak matematikából és természettudományokból, ám ugyanez már nem igaz az olvasás-szövegértés eredményekre. Sőt, Varga Júlia vizsgálatából az is kiderült, hogy a jövedelem változása a tanári életpálya második felében (15 éves tanítástól a fizetési maximum eléréséig) egyetlen kompetenciaterületen sem hatott a tanulók teljesítményére.