Kamasznyüszögéstől egyenesen a tragédia felé

Egy fiatal lány tragédiába torkolló története. Almássy Bettina, Csúszda című drámájának ősbemutatója a KIMI színpadán. Hugyecz Magdolna írása.

Mából metszett történet a fiatalokra jellemző hangvétellel, stílussal, és humorral. Az előadás a gyermekség és a felnőttség határának elmosódásának mezsgyéjén játszódik. A szereplők bontogatják a szárnyaikat, mindent meg akarnak tapasztani a világból… Ha valamire kíváncsiak, megnézik a guglin, megbeszélik a facén, megskubizzák a jutyubon. Egymással is leginkább gépen kommunikálnak, gépen játszanak, ismerkednek. Mivel mindeközben még elég fiatalok, hibákat is vétenek... 

A mai gyermekek, köztük kiemelkedően az előadás célcsoportjának tekintett tinik, az életről, és értékekről szóló ismereteik többségét nem a szüleiktől, az iskolában vagy a templomban szerzik, hanem a médiából és az internetről. A tinik körében a népszerűség fokjelzője, hogy mennyire vannak jelen online, hány barátjuk van a Facebookon, és az Instán, és hogy fotóik, videóik milyen számú like-kal rendelkezik. S mivel a fiatalok körében ennyire meghatározó az internet, fel kell hívni a figyelmüket az internethasználat csapdáira. A téma feldolgozására, tovább gondolására kínál jó alkalmat az Almássy Bettina Csúszda című drámájából készített ifjúsági előadás.  
A modern Piroska és a farkas-történet egy tinédzser lány online térben bolyongásáról, egy minduntalan megjelenő, el nem fogadott anyai kézről, az erdőben való eltévedésről, a kiútkeresés kilátástalanságáról, a helyes útról való letérés kínjairól, az öntudatlan önpusztító önvédelemről szól, ahonnan egyenes út vezet a legvéresebb Farkas asztalára, aki mindig készen áll enni!  

A színház ereje abban rejlik, hogy a publikum képessé válik arra, hogy együttérezzen a szereplőkkel. A színház ezen sajátosságát használhatjuk arra is, hogy  a Csúszda kapcsán a gyermekeinkkel, tanítványainkkal párbeszédet kezdeményezzünk az információs társadalomban jelentkező modernizációs veszélyekről. Hiszen veszélyt jelentő sűrű sötét erdők a virtuális világban is léteznek, könnyű bennük eltévedni, és olyan emberek is bolyongnak ott, akik a gyerekek és kamaszok jóhiszeműségét, kíváncsiságát módszeresen kihasználják. Ott vannak a fórumokon, a chatszobákban, beférkőznek gyermekeink bizalmába és vonzó csillogó terített asztalukhoz lépve nem is sejtik, hogy ők maguk lesznek a főfogás…

Ha csúszdába ülsz, és elindulsz, már nincs vissza út! Csak csúszol, csúszol a pokoli mélységek felé. És ha ki akarsz szállni, meg akarsz fogódzkodni, kezedről húsig égeted a bőrt. És az fáj, nagyon fáj!

A Csúszda főhősei, éppúgy, mint a nézőtéren ülők, naponta több órán át használják az internetet, miközben nem rendelkeznek még a szükséges készségekkel, és nem tudják kellő magabiztossággal kezelni a felmerülő problémákat. Fel sem mérik, hogy az egymással megosztott információk, személyes adatok, fotók nem csak általuk lesznek elérhetőek, hogy kicsúszhat a kezükből az irányítás és egy meggondolatlanul elküldött fotó kontrollálatlanul élheti tovább életét, amivel vissza lehet élni. Az előadás kitér az egymást névtelenül, arctalanul posztokkal, kommentekkel szekáló, cikiző, alázó cyberbullying jelenségre is, ami ellen a fiatalok nem tudnak védekezni. 

A rendezés nem kívánja a valóság illúzióját kelteni, a néző nem az élet egy szeletét látja, mint inkább egy szürreális elemekben gazdag látomásélményben részesül, ahol lépten-nyomon titokzatos hangok szólalnak meg, furcsa alakok tűnnek fel, szemek villannak és arctalan árnyak lebbennek. A minduntalan felcsendülő kórusművek nem egy életszerű jelenet részeként, nem a szöveget aláfestő, kiemelő jelleggel illeszkednek az előadásba, hanem tisztán teátrális elemekként, amelyeknek a szöveg mögöttes tartalmait, az érzelmi hangulati állapotokat kell közvetíteniük. A zenei megvalósítást a játékhoz hasonlatos egyszerűség és letisztultság jellemzi, a szövegben megjelenő gyermekdalok tisztaságát vegyíti „alantasabb” zenei megnyilvánulásokkal, mulatósdallamok töredezett beidézésével. Mindeközben megőrizve az élőzene varázsát és azt, hogy minden zenei megnyilvánulás és hangkeltés, elejétől  a végéig a játszók által születik, és hozzájuk kötődik az előadásban. A zeneszerző Pap Gábor saját módszerével, a Dramatikus Zenei Gyakorlatokkal tárta fel a színészek vokális és instrumentális képességeit, ezek alapján alkotta meg a darab dalanyagát, valamint a produkció teljes akusztikus síkját. Az egyes jelenetek gyorsan váltanak egymásba, a homályban hagyott játéktérből a fény metszi ki azt a térrészt, ahol az adott jelenet játszódik. A jelenetek így egymásba úsznak, s szinte a fény által születnek meg a sötétségből.

A bemutató időpontja: október 25. 16.00 óra, KIMI színházterme 

Játsszák: Kocsonya Zsófi, Kormos Gyula m.v., Kovács Boróka, Molnár Dorka, Németh Erik   
Zeneszerző: Pap Gábor
Rendező: Almássy Bettina 

Az előadás létrejöttét az NKA támogatta.         

Az előadás januártól a Kolibri Pincében látható!

Időpontok:
2019. január 29. 17.00 óra
2019. január 31. 17.00 óra