Keményen dolgozni egymásért, egy közös cél érdekében – WRO csapatbemutató interjú

A World Robot Olympiad™ (WRO™) hamarosan (november 12-én) kezdődő döntőn részt vesz a Budapesti Műszaki Egyetem csapata, az InnoRobot-X is. Kapitányát, Lengyel Richárdot kérdeztük a versenyről, az előkészületekről – és természetesen terveikről is.

weo
(Fotó: wro.hu)


Kik alkotják az Önök csapatát?

Négyfős csapatunk minden tagja a BME Gépészmérnöki Karán tanul végzős mechatronikus hallgatóként, név szerint Emmert Gergő, Knébel Miklós, Ludvig András László és jómagam, Lengyel Richárd. 2014 őszén találkoztunk először az ún. német képzés keretében, ahol az első két egyetemi év alatt német nyelven hallgattuk az órákat, majd az ötödik félévben lehetőségünk volt a szemesztert Karlsruheban tölteni, szóval mondhatjuk, hogy jól ismerjük egymást.

A projekt során természetesen mindenkinek megvan a maga szerepe, de azért van átfedés is a feladataink között. Miklós felel a mechanikáért, András a képelemzésért, Gergő a robot szoftverével foglalkozott a legtöbbet, én pedig a feladatok menedzselése mellett a szoftveren is dolgoztam, de ezek tényleg inkább csak irányvonalak.

Mit tart a WRO legfőbb szakmai, illetve pedagógiai hasznának?

Saját tapasztalatomból kiindulva azt mondanám, hogy a verseny során szerzett legfontosabb tudás nem feltétlen mérnöki. Persze fontosak a megszerzett konkrét szakmai ismeretek a képelemzés, a programozás vagy a mechanika terén, az iskolában tanult elméleti jellegű tudás átültetése a gyakorlatba, de talán ennél is lényegesebb megtapasztalni és megtanulni, hogy mit jelent igazán keményen dolgozni egymásért, egy közös cél érdekében. A verseny előtt fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent teljes erőbedobással dolgozni, akár napi 14-16 órákat hónapokon keresztül, a sorozatos kudarcok és nehézségek ellenére, amely egy másik fontos tulajdonság, a kudarctűrés kialakulásában segít. Mindezt csapatban, egymással együttműködve, kreatívan új kihívásokat leküzdve... Meggyőződésem, hogy ezek rendkívül hasznos tapasztalatok nem csak általános vagy középiskolásoknak, de nekünk, egyetemistáknak is.
 
Hogyan készülnek a versenyre? 

Pár szót talán mondanék arról, hogy mi is volt az idei kihívás: egy olyan autonóm, azaz önműködő robotot kellett építeni, amely egy kb. 2x2 méteres pályán különböző színű és formájú fa építőelemeket gyűjt össze és helyez el a célnak megfelelően kialakított tárolóba, a régi Tetris játékhoz hasonlóan, vagyis a különböző elemeket úgy válogatva és forgatva, hogy azok minél több teljes sort adjanak majd ki a játék végén. Ehhez első körben természetesen kellett egy hardver és csak ezután tudtunk elkezdeni dolgozni a programon. A mechanika építése két fő részre bontható, az egyiket úgy kell elképzelni, mint egy kis önjáró autó alvázát, ez biztosítja a pályán való mozgást, a másik pedig egy robotkar, amely a különböző elemek felvételére szolgál. Ezek fejlesztése párhuzamosan történt, de azt látni kell, hogy ezt a feladatot nem lehet úgy megoldani, hogy az ember az elején megtervez mindent papíron, majd megépíti és az működik – én legalább is nem hiszek ebben –, ugyanis mindig közbejön valami, főleg mert sok dolgot csak a megvalósítás közben ért meg az ember. Rengeteg apróság van, ami a valóságban máshogy működik, mint ahogy azt először elképzeltük, és sok-sok olyan tényező, amivel először nem számoltunk, ami serkenti azt, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és olyan eszközöket és módszereket használjunk gyakorlatilag napi szinten, amiről előző nap még azt sem tudtuk, hogy lézik.

Milyen előzetes ismereteik, tapasztalataik vannak a versenyről?

A WRO-t rendkívül vonzó és sikeres kezdeményezésnek tartom, és talán két tényező van, ami még a többi robotika verseny közül is kiemeli. Egyrészt, hogy az indulás gyakorlatilag mindenki számára adott (én az egyetemi kategória feltételeit ismerem), hiszen a verseny hazai szponzora az NI (National Instruments) egy jelképes nevezési díj ellenében biztosítja a versenyhez szükséges hardvert és szoftvert, másrészről óriási motivációt jelent, hogy a győztes csapat a nemzetközi döntőn képviselheti az országot.

Személy szerint 2015 végén ismerkedtem meg a WRO-val és a tavalyi csapatommal sikerült is megnyernünk az országos döntőt, Indiában a nemzetközi döntőn pedig végül a legjobb EU-s csapatként végeztünk, de nem voltunk elégedettek, mert sokkal több volt abban a robotban, de egy műszaki hiba miatt ezt már nem tudtuk megmutatni. Tapasztalatszerzésnek mindenesetre jó volt, és sok robotikával foglalkozó embert ismertem meg a világ miden tájáról.

Mit várnak az idei versenytől?

A tavalyi balszerencse után, most próbáltam úgy felfogni a döntőt, mint egy remek utazást a világ másik felére, de őszintén szólva, azért ez nem sikerült teljesen. Azzal tudnék elégedett lenni, ha mindent sikerül úgy intéznünk, hogy a döntőben kihozzuk magunkból a maximumot, bármilyen helyezést is jelent ez. De ha tippelnem kéne, illetve a tavalyi ellenfeleket látva azt mondanám, hogy a világ legjobb 5-6 csapata között lehetünk valahol, itt pedig már tényleg nüanszok dönthetnek a végén.