Keserűek-e a „tudomány gyükerei”?

Mitől érzi magát jól a diák az iskolában? A kérdésre természetesen sokféle szempontból számtalan válasz adható, ám az bizonyos, hogy gyereknek, szülőnek és pedagógusnak egyaránt érdeke ennek kutatása. A kapcsolódó felméréseket természetesen nem nekik kell elvégezniük: nem is gondolnánk, milyen sok – magyar vonatkozású – vizsgálat foglalkozott ezzel az elmúlt időszakban.

Apáczai kontra Csíkszentmihályi

Ha tekintetbe vesszük, hogy az iskola oktatási intézmény, azaz a tanulás színtere, érdemes megvizsgálni a kérdést ebből a szempontból: okoz-e örömet a diákoknak az ismeretszerzés? A magyar származású Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat: A tökéletes élmény pszichológiája című, 1997-ben magyarul is megjelent könyvében cáfolni igyekszik Apáczai Csere János művének azon (Joachymus Fortius ihlette) gondolatát mely szerint „Az tudomány gyükere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges.” 

Csíkszentmihályi meglátásai szerint ugyanis a „tudás gyökere”, azaz a tanulás nem szükségszerűen keserű: örömteli is lehet – ráadásul azok az ismeretek, melyeket élményszerűen (jó érzésekkel, örömmel) sajátítunk el, hatékonyabban rögzülnek bennünk, és később is könnyebben előhívhatók memóriánkból. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tudás megszerzését akkor élvezhetjük leginkább, ha semmiféle erőfeszítést nem kell tennünk hozzá! Sőt, a flow elmélete szerint cselekedeteink sokszor akkor a legkönnyedebbek, akkor élünk át úgynevezett áramlat (flow)-élményt, mikor kitűzött feladataink a legnehezebbek, teljesítésük jelentős koncentrációt igényel. De mi is az a flow, és milyen szerepe lehet a tanintézményekben?

Az áramlat

Csíkszentmihályi a pozitív pszichológia jeles képviselője. Ezen irányzat alapköveit Martin Seligman tette le, szemléletének középpontjában „az optimális működés és a pszichés »jó közérzet« (well-being) áll”. A kapcsolódó kutatások elsősorban azokat a lehetőségeket és gyakorlati módszereket vizsgálják, melyek segítségével az élet tevékennyé és értelmessé válhat. Csíkszentmihályi Mihály is elsősorban azokat a tevékenységeket kutatja, amelyek közben átélhető a kiteljesedés élménye. Ennek kapcsán ő fogalmazta meg az úgynevezett flow-elméletet is, melynek során a tökéletes élményről mint flow-ról, azaz áramlatról beszél. Véleménye szerint ez egyszerre vált ki sikerességet és megelégedettséget – kíván belemerülést és koncentrációt. 

Csíkszentmihályi 1975-ben publikált tanulmánya szerint a flow kialakulásához kilenc összetevő együttes jelenléte szükséges, egy harminc évvel későbbi vizsgálat azonban már csak három ilyet emel ki: az egyértelmű, tiszta célt; a kihívások és a képességek egyensúlyát; valamint a közvetlen és folyamatos visszacsatolást. Maga a flow élmény olyan célok (egyértelmű) meghatározásában rejlik, ami képességeinknek éppen megfelelő nehézségű. Amennyiben ezek nincsenek megfelelő összhangban, anti-flow élmények alakulhatnak ki: apátia, unalom és szorongás.

„Ábrándozás az élet megrontója…”?

Az idők során több kutatás is foglalkozott már a flow élmény iskolai jelenlétével – vagy éppen hiányával. Az egyik ilyen vizsgálat során – melyről Csíkszentmihályi 2011-ben magyarul is megjelent művében számol be – a serdülők tanórai időtöltését vették górcső alá. A tanulóknak feltett kérdések arra is kitértek, hogy mennyire figyelnek, összpontosítanak a diákok a tanórán – vagy éppen merre kalandoznak el gondolataik.  A kutatásban szereplő diákok főleg (56%) egyéni munkával, kisebb részben (32%) passzív figyeléssel töltötték az órát.

A kérdezettek 54%-a számolt be tananyaggal kapcsolatos gondolatokról – tehát a tanulók 46%-a valami mással foglalkozott az órán. De vajon mivel? „A diákoknak a tananyaggal össze nem függő gondolatai saját személyükkel, barátaikkal, romantikus érdeklődésükkel, az evéssel, a hazamenéssel kapcsolatosak, illetve sok esetben éppen nem gondolnak semmire”. A kutatásnak természetesen nem az volt a célja, hogy lerántsa a leplet az ábrándozó diákok órai tevékenységéről – sokkal inkább az az érdekes ebben az eredményben, hogy a résztvevő tanulók csaknem fele eleve nem részesülhetett flow élményben az iskolában a kapott információk révén, hiszen nem a tananyagra koncentrált… 

Természetesen nem feltétlenül érthetetlen és megmagyarázhatatlan tevékenység az órai ábrándozás – amint azt saját tapasztalatainkból, vagy akár az idevágó szak- és szépirodalomból is ismerős lehet. („A gömbölyű kis felhők puha lengéssel úsztak ismeretlen tájak felé, valahol egy vonat pöfögött, és ígéretes kőszénszag úszott be az ablakon, utazásszagot vegyítve a törtek és aránypárok közé. A kőszénszag egy közeli sütöde kéményében született, és semmi köze nem volt a pöfögő mozdonyhoz, de illúzió és képzelet is van a világon, amiből némelyik hetedikes többet kapott a kelleténél” – írta Fekete István a Tüskevárban.) Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a tapasztalatok szerint sokszor éppen az a tevékenység nem nyújt örömöt vagy kellemes érzéseket a diákoknak, amiért elsősorban az adott intézménybe látogatnak.

Diákok az „unalomcsatornában”

A fenti eredményekkel összhangban állnak Oláh Attila kutatási tapasztalatai is. A kutató számos vizsgálatot végzett a serdülők különböző élethelyzeteiben (iskola, család, barát, egyedüllét). Eredményeiből leszűrhető, hogy a serdülők flow élményekkel legtöbbször a baráti körben találkoznak, másodsorban család, majd az egyedüllét következik e téren – csak azután az iskola. Ez önmagában – ismerve a vizsgált csoport életkori sajátosságait – voltaképpen nem is meglepő. Az viszont annál inkább, hogy az iskolai környezetben a serdülők gyakrabban találkoznak az anti-flow élményekkel – a már említett unalommal, apátiával és szorongással. 

A kutatások szerint ennek egyik legfőbb oka a nem megfelelő feladatmeghatározás – vagyis az, hogy a diákok „nem kapnak a képességeiknek megfelelő feladatokat és sok időt kell emiatt az »unalomcsatornában« tölteniük”.  Ennek pontos feltérképezése nyilván további kutatási feladatot jelent, az azonban valószínű, hogy e tekintetben is fontos feladata lehet a pedagógus tanórai attitűdjének. A tanár személyiségének a kutatási eredmények szerint más tekintetben is jelentős szerepe van: „a pedagógus/edző flow-teremtő képessége szükséges ahhoz, hogy a tanóra keretén belül gyakoribb flow élményt alakítson ki a gyerekek számára.” Összefoglalóan tehát azt felelhetjük a címben feltett kérdésre, hogy a „tudomány gyükere” valóban lehet keserű. De – úgy tűnik – meg is édesíthető…