A kézírás dicsérete

Ki szebben ír, ki csúnyábban. Van, aki szeret írni, van, akinek ez teher. Egy bizonyos: a számítógépek és okostelefonok térhódításával egyre többekben merül fel a kérdés: szükség van-e még kézírásra? A szakértők egyértelműen azt állítják: igen.

alt


Szeretem a vékony-hegyű tollakat, a keskeny finom lándzsahegyűeket, a vágott-gerincű hosszú fémleveleket, mert szeretem nagyon, írás közben ha látom: tollam hegyéből hogyan születik a betű, hogy formálódik a betű teste, hogy születik meg hajlékony, gyönyörű élete, hurkos, gömbölyű, madárcsőrszerű, tornyos, szálkás, hullámos, görcsös alakja, a k ámulatos hurokösszege, az e, vagy az a gömbölyded, köd-magzattal áldott asszonyisága, a z titokzatos ábra-keresztje, s mind a többié, a betűké, az l kanalasgémcsőre, az ü csigabigaszarva” – írta Juhász Ferenc 1969-ben A betű című prózaversében (ő maga versprózának nevezte írását).

Amint az írásából is kitűnik, különös, mondhatni bensőséges viszonyt ápolt a kézírásával. Ezirányú nézeteit sokan nem osztják manapság. Ez talán az idő múlásának is köszönhető. Egyre-másra merülnek fel ugyanis a nézetek a kézírás felesleges és a digitális eszközök korában szükségtelen voltáról. Elsősorban az, hogy a kézírás (és annak megtanulása) túlzottan időigényes és nem egységes. Holott számos előnye is van a billentyűkkel szemben. Ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.

Fejleszti a beszédkészséget és a kommunikációs készséget

Ehhez az állításhoz – melyet legutóbb Hámori József agykutató fejtett ki egy interjúban – szükséges némi biológiai alapú magyarázat. Kutatások igazolták ugyanis, hogy amikor kézzel írunk, az agyunk Broca-mezőnek nevezett része (amely a mozgatókéreg közelében, a frontális lebenyben helyezkedik el, és az ajkak, az állkapocs, a nyelv, a lágy szájpad és a hangszálak mozgását koordinálja), a tulajdonképpeni nyelvi mozgató mezőnk – nagyon aktívvá válik – éppúgy mint egy beszélgetés során. Gépíráskor viszont nyugalomban marad. Kézíráskor tehát a nyelvi mozgatóközpontunkat „eddzük”.

Fejleszti a kézügyességet

A kézírás nagyban segíti tehát a kreativitást és a térérzékelést is – és az sem lephet meg bennünket, hogy fontos szerepe lehet (az íráshoz szükséges mozgásfolyamatok elsajátítása révén)  a finommozgások kialakulásában, illetve fejlesztésében. Kevesen tudják, hogy az írás más mozgásformákkal is „kölcsönhatásban van”: „Sok gyerek nem tudja befűzni a cipőfűzőjét, nem áll meg egy lábon, és nem jó a kézírása: ezek a képességek összefüggenek egymással” – fogalmazta meg Stephanie Müller oktatáskutató.

Gondolkodásra és „memóriahasználatra” serkent

Amikor kézírással leírunk valamit, alkotótevékenységet végzünk. „Gondoljunk arra, hogy ha leírunk egy történetet, akkor megpróbáljuk formálni, megállunk kicsit, helyesbítünk, úgy haladunk tovább. Tehát működik egy állandó korrekciós mechanizmus, ami nagyon fontos része a bal és a jobb féltekének is. A jobb féltekében alakulnak ki azok a formai megoldások (például a térérzékelés), amelyek lehetővé teszik az írás közben az állandó korrekciót” – fogalmazta meg Hámori József. A tapasztalatok szerint gépíráskor utólag korrigálunk: ha helyesbítünk, akkor utólag nézzük át azt, amit írtunk, és ezt követően módosítunk vagy törlünk. A kézírásnál viszont többnyire „előre gondolkodunk” – az agyműködés szempontjából tehát egészen másképpen tevékenykedünk ilyenkor, mint amikor gépelés közben korrigálunk. 

A tapasztalatok szerint jobban rögzül az agyban, amit kézzel írunk le. Ennek elsősorban az az oka, hogy amikor kézzel jegyzetelünk, nem tudunk minden elhangzott szót leírni – ehelyett jellemző és kifejező szavakat, szövegrészeket keresünk. E folyamat során pedig nagyobb figyelmet fordítunk a lejegyzetelendő anyagra, mintha gyorsan begépelnénk. És minél nagyobb erőfeszítést teszünk valaminek a megértésére, annál erősebben jelezzük az agyunknak, hogy erre érdemes emlékezni.

Megnyugtat

Az írás ugyan lassabb, mint a gépelés, de éppen ezért megnyugtató hatása is van. Mivel önkéntelenül is az lebeg a szemünk előtt, hogy a kézírás „nem javítható” (legalábbis jóval lassabban, mint a számítógépes, gombnyomásra történő törlés), jóval lassabban, megfontoltabb tempóban végezzük. Bár időveszteséget okoz, a kézírás több teret biztosít egyfajta lassabb, meditatívabb tevékenységnek. Buzogány Dezső kalligráfus a következőképpen nyilatkozott erről egy interjúban: „A kézírás nyugalmat, monotóniatűrést vált ki az emberből, s képességet arra, hogy nagy odafigyeléssel és precizitással végezze teendőit. Az írás tehát – bizonyos értelemben – hatalmas erejű edzés.”

Kreatívabbá tesz

Virginia Berninger, a Washingtoni Egyetem pszichológusa alsó tagozatos gyermekek körében végzett kutatást 2006-ban. Az eredményei azt igazolták, hogy a folyóírás, a nyomtatott betűkkel való írás és a gépelés különböző agyműködési mintázatokhoz kapcsolható (ez logikusan következik az írásunk elején idézett Hámori-interjúban foglaltakból), azonban ezek az egyedi mintázatok pedig eltérő végeredményeket adtak. Amikor egy gyerek folyóírással írt le egy szöveget, nem csupán gyorsabban vetette papírra a betűket és a szavakat, hanem változatosabb ötletekkel is állt elő, mint a billentyűzetet használó társai. A kísérlet során az is bizonyítást nyert, hogy a kifinomultabb kézírással rendelkező gyerekek munkamemóriáért (azaz a rövid távú emlékezetért) felelős agyi területei aktívabbnak mutatkoztak.