Ki hozza az ajándékot: A Mikulás vagy a Télapó?

December 6-án minden gyermek izgatottan kel ki az ágyból, hogy megtudhassa, mennyire volt „jó” vagy „rossz” az évben. Ez a fontos döntés egy személy kezében van… De vajon ki lehet ő? A Mikulás vagy a Télapó? A válasz nem egyértelmű, ezért érdemes megismerni a legendájukat!

alt


Szent Miklós legendája

Szent Miklós legendája Kisázsiából, Anatóliából származik. Myra város püspöke életének és vagyonának nagy részét arra áldozta, hogy a szegényeket és a gyermekeket megsegítse. Ennek egy apró szelete miatt vált világszerte ismertté. A legenda úgy tartja, hogy Miklós püspök szomszédságában egy nagyon szegény ember élt, akinek három eladósorban lévő leánya volt. Olyan nyomorúságos helyzetbe került a család, hogy a három lány azon vitatkozott, melyikük adja el magát rabszolgának, hogy megmenthesse a többieket. Ezt meghallva Miklós püspök úgy döntött, hogy valahogy segíteni próbál a bajba jutottakon. Aznap éjjel álruhába burkolózott, s egy pénzzel megtömött piros erszényt hagyott a családi ház ablakában. A zajra az egyik leány felriadt, de már csak a piros ruhás alak sziluettjét láthatta a sarkon befordulni. A következő évben, ugyanebben az időpontban Miklós püspök megismételte jó cselekedetét. A harmadik évben a zord idő miatt a család bedeszkázta az ablakokat, ezért a püspök felmászott a tetőre, és a kéményen keresztül dobta be ajándékát, ami éppen a legkisebb lány kandallóban száradó harisnyájába esett. A titkos ajándékozó kilétére később fény derült. Innen ered a szokás, miszerint a gyerekek megtisztított csizmájukat, cipőjüket december 5-én este az ablakba teszik, hogy elnyerjék jutalmukat a Mikulástól. 

A magyar „Láncos Miklós”

A különböző népek mind-mind másként értelmezték a legendát, és saját képükre formált szokásokat, hagyományokat alakítottak ki. A nem túl barátságos megnevezés egy igen sajátos értelmezési módot takar, amely hazánkban is szokássá vált. Magyarországon a hagyományos Miklós-napi szokás az alakoskodás vagy más néven miklósolás volt. Az 1900-as évek előtt az álarcos vagy kormos képű, szarvakat viselő fiatalok – többnyire diákok – házról-házra jártak december 6-án, s hosszú láncaikat csörgetve ijesztgették a lakókat. Ez a népszokás kevésbé tekinthető a karácsonyra való lelki felkészülés hagyományának, sokkal inkább gonoszűző jellege lett hangsúlyosabb. Természetesen voltak olyan területek is, ahol nemcsak az ijesztgetés jelent meg Miklós napon, hanem a jól ismert ajándékozási szokás is: Szil faluban a gyerekeket, Felsőszemeréden pedig a menyecskéket imádkoztatták meg, s ha teljesítették a kérést apró ajándékokat osztottak érte, ha viszont ellenszegültek, akkor a korbáccsal jelképesen megbüntették az engedetleneket. 

A kedves piros ruhás öregúr és a Coca-Cola

Nem vitatható, hogy a Mikulás kövérkés, jókedvű, piros ruhás ábrázolásának elterjedéséhez nagyban hozzájárult a Coca-Cola 1931-ben indult karácsonyi kampánya is, amelynek főszereplője St. Nick a mára már klasszikussá vált joviális figura. Az üdítőgyár azzal a céllal hozta létre St. Nicket, hogy télvíz idején fellendítse az ilyenkor lappangó üdítőpiacot. A klasszikus 1931-ban megjelenő alkotás Haddon Sundblom reklámgrafikus munkája, aki soha nem is állította, hogy saját elképzelését vetette papírra, de tagadhatatlan, hogy egy kialakulóban lévő Mikulás-kép megerősítésére szolgált rajza. 

Tévhit tehát, hogy ez lett volna az első ilyen jellegű ábrázolás, hiszen példaként felhozható, hogy már egy korábbi (1928-as) hazai gyermekkönyvben is hasonló formában jelenítették meg a Mikulást. 

A Télapó eredete

A Miklós-napi ajándékozás ma ismert formája nem túl régi hagyomány, csak a 19. század végén, 20. század elején kezdett elterjedni. Az ajándékok kezdetben még nagyon szerények voltak, de nagy örömet okoztak a gyerekek körében: a „jó” gyerekek többnyire krumplit, cukrot, diót, piros almát és mogyorót, míg a „rossz” gyerekek virgácsot kaptak. 

A Mikulás szót egészen az első világháború végéig mindenki szívesen emlegette hazánkban, viszont a háborút követő időszakban, a negatívként értékelt politikai történések miatt már rossz szájízzel használták, hiszen a szó szlovák eredetével sokan tisztában voltak. Tehát már a két világháború közötti időszakban felmerült az igény egy helyettesítő kifejezésre, ezért a Mikulás szinonimájaként használatba került a Télapó kifejezés is. 

Elterjedt nézet, hogy a magyar Télapó szó az 1950-es években keletkezett mesterségesen a szovjet-orosz Gyed Maróz (Fagy Apó) tükörfordításaként, s a kommunista vallásellenesség miatt teljesen le kívánták cserélni a Mikulás elnevezést. Az orosz Fagy Apó, akinek alakja a szláv területeken is megjelenik, párjával, Bábuskával (Fagy Anyóval) és unokájukkal Sznyegurocskával (Hópelyhecskével) közösen osztja az ajándékokat. 

A Télapó szó eredetének felkutatását a MTA Nyelvtudományi Intézete se hagyhatta ki. Gyűjtése során kiderült, hogy a szó sokkal korábbi nyelvi hagyományokra tekint vissza, mint azt gondolnánk. Igaz: jelentése folyamatosan alakul és újabb tartalmakkal töltődik fel, de mely szavunk és hagyományunk nem ilyen? A Tél apót, így külön írva már Arany János is használta Téli vers című művében, 1850-ben: 

„Ej, ej, garázda tél apó!
Ki ördög hítta kelmedet,
Hogy sz. Mártonnap tájba' hó
Borítja házi telkemet?” 

(Arany János: Téli vers) 

Ezt követően, az 1800-as évek második felétől (különböző értelmezésekben) többször is olvasható a kifejezés, de az első adat, ami arra utal, hogy a Télapó Mikulás-szerű alakként jelenik meg, Kiss Lajos Mikulás, télapó, krampusz című cikkében tűnik fel a Magyar nyelvőrben, 1962-ben. Kiss Lajos írásában az utóbbi évek fejleményeként említi, hogy a Mikulás és a Télapó alakja nagyon közel került egymáshoz, és a folyamatot ő hozta összefüggésbe az orosz Gyed Maróz alakjával. 

Ma már persze a Mikulás és a Télapó elnevezés is egyaránt elfogadott, és úgy gondoljuk, hogy talán már senkinek nem jut eszébe, hogy negatívan különböztesse meg egyiket a másiktól. 

Télapó és a Mikulás variánsai a nagyvilágban

  • A németeknél a Weihnachtsmann, (szó szerinti fordításban Karácsonyapó) a neve.
  • Az angoloknál Father Christmas.
  • Amerikában a magyar elnevezéssel rokon, Szent Miklósnak megfelelő Santa Claus.
  • Svédországban a Jultomten manó hozza az ajándékokat.
  • Dániában a Julemand, a Karácsonyember látogat és Grönlandon lakik.
  • Az igazi Télapó, Joulupukki Finnországban, Lappföldön lakik. 
  • Hollandiában a „Sint(er) Klaas”-nak nevezett Mikulás fehér lovon jár.
  • Olaszországban egy nő, La Befana az ajándékozó.
  • A spanyol kisgyerekek a napkeleti bölcsektől (Háromkirályok: Los, Reyes, Magos) várják az ajándékot.
  • Portugáliában ilyenkor Télapó és Karácsonyapó is dolgozik.
  • Mexikóban, Costa Ricában és Kolumbiában a Jézuska (El Nino) veszi az ajándékokat.
  • Brazíliában és Peruban a Papa Noel a Karácsonyapó.
  • A hideg Oroszországban ilyenkor Gyed Maróz (Fagy Apó) ajándékoz, aki Babuskával (Fagy Anyóval) és unokájával Sznyegurocskával (Hópelyhecskével) jár.
  • Lengyelországban a Mikołaj látogatja meg a gyerekeket.

Források: 
https://www.nyest.hu/hirek/mikulas-telapo-es-gyed-moroz
https://www.nyest.hu/hirek/nyomozas-a-telapo-utan
http://lexikon.katolikus.hu/M/mikl%C3%B3sol%C3%A1s.html
http://www.urbanlegends.hu/2005/10/coca-cola-mikulas/