Kiki nyúgalomba…

Így, Arany Jánossal reggel beesteledve, veletek egy családi körben folytatódik a meselánc, a szűket szükséges rossznak elfogadó, a tűrést türelemként felfogó, békés, szent nyugalomban.

a


Számos szavunk magánhangzója rövidül meg a tő belsejében vagy a végén, ha toldalékot kap (hízik, de hizlal; bízik, de bizalom; sír, de siránkozik, siralom; rí, de riad, riadalom; kultúra, de kulturált stb.). 

Meg is izzasztja rendesen a helyesírást gyakorló gyerekeket. De olykor még a felnőtteket is, hisz ezeket írásban is jelöljük, és a facebook bejegyzések, blogok korában már nemcsak a gyerekeknek kötelező penzum mindez, hanem a fölnőtteknek is ildomos ezt betartani.

Az okot, amiért ez a nyelvi rendszerben így alakult, most hadd ne firtassam, izgalmasabb az, ahogy kibomlik az ilyen szavak családja, bokra a nyelvi gondolkodás hálózatos vándorútján, a szent ösvényről olykor le-letérve. 

A szűket tűrni

Ilyen például a szűk. Ma már nem is gondolnánk, hogy a szükség, amely törvényt mindig, de olykor vécéajtót is bont, és a ’hiányzik, kell, kevés’ értelmű szükséges is a szűkmarkúan szűkszavú szűk származékai: szűk, szűkös, szűkösség (’ínség’), szükség.  Szűkölködöm benne, szükségem van rá, tudatosan és még mindig k-val írva. A kutyus nem ezért szűköl persze, csak mert így halljuk. Vagy mégsem?

A türelem (az melyben való kitartáshoz ugyancsak áldott nyúgalom szükségeltetik, no de biztató módon rózsát terem, ha kellő ideig tart) is efféle. De a nyelv talán még a közmondásnál is bölcsebb. A türelem – nem titok – a tűr szavunk származéka, akkor is, ha mára már összeférhetetlennek is tűnnek, mint a mesékben eltűnő tündérek, a tüneményes, csalfa, vak tünemények. 

Ha sokáig tűrünk, azaz (el)viselünk valamit, nem mást, mint türelmet, nyugalmat, teremtett pillanatot idézünk elő. Az izgága kifeléből a nyúgodalmas befelé fordítja a figyelmeinket. 

… Na persze a más, nyelvükben élő nemzetek is képesek ilyenre. Tekintsünk ki röviden.

Miért beteg a páciens?

A latinból számos más nyelvbe, így pl. a franciába vagy az angolba is átkerült szó, a patient (ebből a gyökérből való a páciens-paciens szavunk) ennyit tesz főnévként: beteg. Beteg, vagyis akinek fájdalmai vannak, vmit tűrnie, türelemmel viselnie kell, mert maródi, mert szenved. Az univerzális nyelvi gondolkodás szerint nem meglepő, hogy melléknévként ezt is jelenti még: béketűrő, elnéző, türelmes. 

Mikor máskor lenne az, ha tényleg gyógyulni szeretne – teszem hozzá én.

A türelem, ha képesek vagyunk és el is szántuk magunkat rá, tűrést-türelmet, ezáltal javulást, jobbulást és gyógyulást tanít a tűrés előidézőinek is, nem csak az iskolában. 

Hamvas szempillákat hunyorgatva

Aranynak a ború után három évvel keletkezett csoda versét így, e felől a felébredett költői nyugalom, mindent beölelő szent elfogadás felől olvastam újra most. Mert ma erre vágytam kora reggel, még álmosan, de máris nyughatatlanul, és tudtam, hogy a remekművek képesek erre. Nem csalódtam. Ti sem fogtok.