Kis különóra-körkép

A napokban széles körben ismertté vált a Formatex Kft. felmérése, amely az óvodások és kisiskolások különóráira vonatkozott. Melyek a legnépszerűbb, iskolán kívüli foglalkozások? Miért éppen ezeket választják a családok? Milyen egyéb tanulságokat rejt magában ez a felmérés? Rövid írásunkban ilyen és hasonló kérdésekre kerestünk választ.

A képen egy úszó gyermek látható a víz alatt.

Egy felmérés (pénzügyi) tanulságai

Az óvodás és kisiskolás gyermekek különóráira a családok nagy része havonta körülbelül 5-10 ezer forintot költ gyerekenként – derül ki az országszerte nyolc Játékszigetet működtető Formatex Kft. MTI-hez eljuttatott kutatásából. A több mint 700 megkérdezett szülő válaszai nyomán megállapított adatok szerint a kisebb gyerekek esetében a családok 80 százalékának havi tízezer forintnál kevesebbe kerülnek a foglalkozások, de az iskolásokat illetően már minden tizedik család 20 ezer forintot, sőt a válaszadó szülők 3,5 százaléka 30 ezer forintot is kiad erre gyerekenként. 

Talán meglepő, hogy éppen egy bolthálózat működtetői készítenek ilyen típusú felméréseket, de tény, hogy a cég vezetői gyakran készíttetnek hasonló, profiljukhoz is kapcsolódó felméréseket. Egy korábbi kutatásuk a gyereknapi ajándékozási szokásokra, egy másik a gyerekek kedvelt játékaira vonatkozik. Jelenlegi, különórákra vonatkozó felmérésük azonban a kereskedelmi szempontokon túl sok egyéb tanulságot is hordoz. 

A legnépszerűbb az úszás

A felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek közül legtöbben (83 százalék) óvodás gyermekeiket úszótanfolyamra íratják be. Elsősorban – 78 százalékban – azért, mert úgy vélik, ez a mozgásforma egészséges a gerinc és az egész test számára. Az úszást pártoló szülők 48 százaléka véli úgy, hogy az úszás legnagyobb értéke az, hogy kitartásra tanít, 25 százalék szerint azért fontos, mert nem terheli meg az ízületeket és segít koncentrálni. A több mint 700 megkérdezett szülő harmada úgy véli, már 4-5 éves korban érdemes tanfolyami keretek között úszni tanítani a gyerekeket, 27 százalék 3-4 éves korban, míg közel 20 százalék már csecsemőkorban elkezdené az úszótanfolyamot, a döntő többség heti két alkalommal.

A felmérés készítői vélelmezték, hogy az úszás népszerűségében a magyar sportolók sikereinek is szerepe van, ezért ilyen irányú kérdéseket is feltettek. A megkérdezettek közül 43 százalék Hosszú Katinkát nevezte meg gyermeke példaképeként, 30 százalékuk a férfi vízilabda válogatottat és 16,6 százalékuk állította azt, hogy nincs magyar vízi sportot űző példaképe csemetéjének. Ezek nyomán nem meglepő, hogy a felmérésben résztvevők között a vizes világbajnokság sportágai közül az úszás a legkedveltebb, ezt követi a vízilabda és a szinkronúszás.

A szülők – annak ellenére, hogy sok esetben ismert élsportolók gyermekeik példaképei – láthatóan nem a versenyzést, hanem elsősorban az úszás egészségre, illetve a személyiségre gyakorolt hatását tekintik fontosnak. Ennek érdekében igyekeznek legkésőbb óvodás korban megkezdeni az úszástanítást, hetente többször is, „hivatalos keretek között” – és ennek érdekében anyagi áldozatokat is hajlandók hozni. 

Mit mondanak a szakértők? 

A legtöbb pedagógus óvodában még nem tanácsolja a különórákat – de éppen az úszást tartják kivételnek ez alól, bár nem teljesen abban a formában, ahogyan azt a Formatex Kft. felmérésében megkérdezett szülők elképzelték. Az úszást ugyanis valóban ajánlott óvodás korban elkezdeni – de csak nyáron, amikor a gyerekeknek nem kell rendszeresen oktatásra járniuk és megszokott pihenési fázisaikat felborítaniuk.

Ehhez kapcsolódóan még egy kereskedelmi adatot kell megemlítenünk: „Az úszás és a víz szeretete az úszásoktatók és a szülők szerint is a vízi játékokkal kezdődik. Nyár elején jelentősen megnő a vízi pisztolyok, vízibombák, strandcikkek, labdák, homokozó készletek, kishajók és más vízi játékok forgalma, az összforgalom 2 százalékát is elérheti” – mondta el Borhi János, a Formatex ügyvezető tulajdonosa. Azaz bizakodhatunk abban, hogy az úszásoktatással és a kapcsolódó különórákra vonatkozóan több ponton is találkozik a szakértői vélemény és a hazai gyakorlat.

És a többi különóra?

Az úszás vitathatatlan elsőségét a mozgásfejlesztő, a tánc- és a nyelvórák követik a szülők népszerűségi listáján a Formatex felmérésében, sorrendben 36, 27 és 20 százalékkal. A válaszadók 4,3 százaléka gondolja úgy gondolja úgy, hogy óvodás korban még semmilyen tanfolyamra nincs szükség, ennél valamivel többen érdeklődnek a harcművészeti, kevesebben pedig a drámafoglalkozások iránt. Könnyen elképzelhető, hogy a mozgással összefüggő különórák esetén hasonló szempontok vezérlik a szülőket, mint az úszás esetében: úgy gondolják, hogy egészséges és pozitív hatással van a személyiségfejlődésre, valamint segíti – óvodások esetében előkészíti – az iskolai munkát.

A Formatex Kft. felmérésében is szereplő táncórák és küzdősportok a tapasztalatok szerint igen alkalmasak a mozgásfejlesztésre – emellett növelik, javítják a gyerekek koncentrálóképességét. Sokrétű, játékos fejlesztést biztosíthat a drámaszakkör és a zenetanulás is. Az óvodás és kisiskolás korban történő nyelvtanulásról azonban megoszlanak a vélemények. Sok szakértő szerint hasznos, ha a kisdiákok minél hamarabb megismerkednek az idegen nyelvekkel különórák keretében is, mások azt mondják, hogy a gyermeknek először az anyanyelvét kell megtanulnia, hogy később megértse más nyelvek szerkezetét.

Mikor? Hogyan? Miért?

Sok szülő szerint érdemes már korán – óvodás korban – felmérni gyermekük képességeit, a különórák kiválasztása előtt mindenképpen érdemes pedagógus véleményét kikérni. Elsősorban azért, mert minden gyermek egyéni adottságokkal rendelkezik, ezért nemcsak azt célszerű felmérni, mennyire tehetséges egy adott területen, hanem azt is, hogy mennyire terhelhető, hogyan viselkedik idegen közegben – és hogyan illeszthető be a különóra a család életritmusába. Kisiskolás kortól már elfogadott külön foglalkozásokra beíratni a gyerekeket, viszont ekkor sem mindegy, hogy mennyit és hova járnak. Fontos, hogy a szülő odafigyeléssel, gyermeke igényeihez alkalmazkodva, rugalmasan kezelje a különórák kérdését: ha a kisiskolás panaszkodik, betegségre hivatkozik, fáradt, vagy romlik az iskolai teljesítménye, csökkenteni kell a különórák számát, intenzitását. A szülőknek ügyelniük kell arra is, hogy ne hajszolják túl korán versenybe a kicsiket, viszont egyéni teljesítményüknek megfelelően biztassák, dicsérjék őket. 

Vannak (és a Formatex-felmérésben is megjelennek) olyan családok is, amelyekben egyáltalán nem támogatják a különórákat. Erre számos indítékuk lehet az elveken túl (a nehezen elérhető különóráktól kezdve a család anyagi helyzetéig). A szakértők szerint ilyenkor különösen fontos, hogy a szülők figyelemmel kísérjék óvodás vagy alsó tagozatos gyermekük szabadidejét – és óvják meg őket a túlzott mértékű televíziózástól, internetezéstől. A szakkörök „segítségével” többnyire jól leköthetők a nagy mozgásigényű gyerekek. A kisiskolás különórák mellett nyomós érv a kitartásra, rendszerességre szoktatás, és a tehetség „kiaknázása” is. Fontos azonban arra is ügyelni, hogy ez utóbbi semmiképpen sem a szülők be nem teljesült vágyait jelentse – a gyerek elképzeléseitől és képességeitől függetlenül.