Kollégium, tanulás, közösség

A kollégium valamennyire „átmeneti” intézmény: iskola, de mégsem, fiatalok közössége, de mégsem baráti társaság. Vagy mégis? És milyen szerepe lehet a tanulásban? Az alábbiakban a kollégiumi tanulás néhány sajátos vonására (lehetőségére vagy nehézségére) hívjuk fel a figyelmet.

A képen diákok tanulnak egy asztal mellett.
 

„Adok-kapok”

Kollégiumi közösségben akarva-akaratlanul is megosztja valaki az életét másokkal. Vagyis ebből adódóan egy ilyen közegben új értelmet nyer a magánszféra, illetve a magántulajdon fogalma is. Utóbbi két esetben természetesen nem arról van szó, hogy a kollégisták teljes vagyonközösségben élnek, netán ellopják egymás holmiját – ám tény, hogy egy kollégium lakói a helyzetből adódóan mindenképpen osztoznak a különböző tereken (szobákon, mosdókon, közös helyiségeken). Sőt, ha valaki kitesz a kollégiumi szoba falára egy képet, azt a szobatársai éppúgy látni fogják, mint ő – bizonyos értelemben közös tulajdonná válik. 

Azonban nemcsak az ilyen típusú „vagyonmegosztás” terepei a kollégiumi szobák: az ilyen közösségek fontos terepei az információk, és a tudás megosztásának is. Vagyis az itt együtt élők szükségképpen tanulnak egymástól, sőt természetesen adódik lehetőség arra is, hogy konkrét tanulmányi segítséget, korrepetálást kérjenek egymástól. A kollégiumban természetesen hivatalos keretek között is meg lehet osztani a tudást, például különböző programok, önképző körök formájában. Erre lehetőséget adhat maga a kollégium is (például könyvtárával, hagyományaival, vagy szokásaival), de ez történhet akár a szervezett kereteken kívül is, egy-egy kollégiumi lakótárs, vagy spontán alakuló kollégiumi közösség révén. 

Tanulástechnikák

Van, aki csak síri csendben képes hatékonyan tanulni – más hangosan felolvasva. Van, akit a zenehallgatás segít a memorizálásban – mást az, ha fel-alá sétálgat. Van, akit minél ingerszegényebb környezet kényszerít koncentrálásra – más csak kabalaállataival és némi elemózsiával felszerelve helyezkedik el a tanulóasztalnál. Van, aki éjjel tanul szívesebben, más kora hajnalban. Kollégiumban pedig a lakók számával egyenes arányban nő annak lehetősége, hogy olyan emberek kényszerülnek közös térbe, akiknek tanulási szokásaik eltérőek – vagy akár ki is zárják egymást. Ráadásul a kollégium falai közé érkezők adott esetben a fent vázoltaktól függetlenül is eltérő ízlés- és szokásvilággal rendelkezhetnek (vagyis nem elég, hogy az új lakótárs zenét hallgat tanulás közben, de arra sincs garancia, hogy az általa kedvelt zenei stílus és/vagy hangerő minden jelenlévő számára elfogadható).

Ebből a szempontból nyilvánvalóan kényelmesebb az otthoni tanulás, hiszen ott kevesebb szokáshoz és tanulási formához kell alkalmazkodni. Ugyanakkor lehetséges, hogy ez ösztönzőleg is hat a kollégistára: az is elképzelhető, hogy a kezdeti nehézségek után bővülhetnek tanulással kapcsolatos ismeretei, új tanulási technikákat sajátíthat el, illetve alakíthat ki. (Hozzászokik a fülhallgató használatához, újabb tanulási helyszíneket keres – netán rászokik a csendes tanulásra.)

Időbeosztás

A kollégiumnak jelentős szerep jut a szocializációban, sőt a fiatalok mindennapi élethelyzetekbe történő bevezetésben is. A kollégista lét ugyanis szükségképpen önállósággal jár – ennek alapja az egyéni időbeosztás kialakítása is, ami a tanulás szempontjából is kulcskérdést jelent. Az önállóság jó esetben támogatja az önismeretet és önreflexiós készségekkel is párosul: ezek része lehet az egyén számára ideális időbeosztás kialakítása és ezzel szoros összefüggésben annak felismerése is, hogy mi az, aminek megtanulására több időt kell szánnia az illetőnek, mi az amivel gyorsabban haladhat. Természetesen ezt az otthoni környezetben sem akadályozza meg semmi, de kétségtelen, hogy a kollégiumi környezetben ezt mindenképpen a családtól függetlenül kell megoldania. A kollégium tehát kiváló terepe lehet az ön- és valóságismeret, sőt, akár az önbizalom fejlesztésének is. Természetesen vannak, akiknek mindez problémát okoz, és nem feltétlenül tud mindenki egyformán élni az ilyen típusú „szabadsággal”. 

Csapat, közösség, szocializáció

Bizonyos, hogy egy kollégista helyzetéből adódóan több esetben kényszerül konfliktusmegoldásra, illetve közösségi problémák kezelésére. Vélhetően ez hasznára válik a későbbiekben, sőt, akár az esetleges iskolai kooperatív feladatok során. Kétségtelen, hogy az ilyen irányú készségek nem kizárólag kollégistaként sajátíthatók el, de az otthonitól gyökeresen eltérő közegben, más gondolkodásmóddal és hagyománnyal rendelkező emberek társaságában több ilyen lehetőség adódik. A kollégiumi gazdag interakciós közegben az otthon tapasztaltaknál változatosabb szerepminták állnak rendelkezésre, amelyek jelentős mértékben segítik a fiatalok szociális érését, személyiségfejlődését. 

A kollégium optimális esetben képes arra, hogy egyfajta emocionális biztonságot – bátorítást, megerősítést – nyújtson lakóinak. A közösségi tevékenységek, illetve az ezeken alapuló együttműködés, a közös élmények, a diákok esetleges szerepvállalása saját kollégiumi életük alakításában alkalmat teremt a szociális tanulás, a szociális képességrendszer – sőt, akár a vezetői képességek fejlesztésre is. Egy jól működő kollégiumi közösség gazdag és pozitív interakciós közegével adott esetben ki is egészítheti, támogathatja, sőt szükség esetén akár  ellensúlyozhatja is a családi, iskolai és egyéb szocializációs tényezőket, az esetleges káros környezeti hatásokat.