A kommunizmus áldozataira emlékeznek ma a középiskolákban

2001 óta minden február 25-én megemlékezést tartanak a kommunista diktatúrák áldozatairól a középfokú oktatási intézményekben. A megszálló szovjet katonai hatóságok 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.

alt
(Kép forrása)


Ez a részben szimbolikus tett, Kovács Béla letartóztatása és 25 évnyi kényszermunkára ítélése, melyből végül 8 év fogság lett, mondhatjuk, hogy leginkább a kommunistáktól távolságot tartó erőkkel szembeni megfélemlítés és erődemonstráció volt, és ezt tekinthetjük a rettegett kommunista diktatúra kiépülése egyik első lépésének.

Kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.

Csak Magyarországról 600.000 embert hurcoltak el szovjet kényszermunkatáborokba, vagy ismertebb nevén a Gulágra, vagy a „malenkij robot” (kicsi munka) névvel illetett kényszermunkára. A Múlt-kor történelmi portál 10 pontba szedte, hogy mi az, amit mindenképpen érdemes tudni a Gulágról, érdemes elolvasni a cikküket.

Az országszerte megtartott megemlékezés célja ugyanaz, amit Milan Kundera, cseh író fogalmazott meg: „A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek”.