Komplex tanulmányi verseny – a tanulásban akadályozott tanulók tehetséggondozásáért

Írásunkban ezúttal a tanulásban akadályozott tanulók komplex tanulmányi versenyéről adunk hírt – ennek kapcsán szót ejtünk Kádas György munkásságáról és a hazai gyermekvédelemben betöltött szerepéről is.

Képességek, teljesítmények, pályaorientáció

„Valósuljon meg a tanulásban akadályozott tanulók nevelését, oktatását ellátó általános iskolák 6. és 7. évfolyamos tanulóinak a tehetséggondozása, a versenyzők kiemelkedő képességének, teljesítményének bemutatása; pályaorientációjuk segítése” – a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan ez a célkitűzése a tanulásban akadályozott tanulók nevelését, oktatását ellátó általános iskolák tanulóinak XLIV. Országos Komplex Tanulmányi Versenyének.

(Versenykírás)

A verseny témakörei közül magyar irodalomból Arany János Toldija, történelemből – tekintettel az évfordulóra – az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc a feladatok témája. A magyar nyelvi (egyéni verseny) feladatainak mottóját Kosztolányi Dezsőtől kölcsönözték a szervezők: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.” Az életvitel és gyakorlati ismeretek kategóriájában a közlekedésé a főszerep, a földrajzéban Magyarország, a természetismeretében a víz.

Az országos döntő versenyfeladatait a rendező iskola, vagyis a Kádas György Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium gyógypedagógusai állítják össze, az Oktatási Hivatal megbízásából.

Ezt a megmérettetést – a többi, általunk is bemutatott versennyel ellentétben – nem nevezték el hazánk valamely kiemelkedő gyógypedagógusáról. Ugyanakkor jó alkalom nyílik arra, hogy méltassuk a főszervező intézmény névadója, Kádas György munkásságát. 

Ki volt Kádas György?

Kádas Kolozsvárott tanítói, Budapesten gyógypedagógusi képesítést szerzett, majd gyógypedagógusként tevékenykedett Szegeden, a Vakok Intézetében. 1925-ben közreműködött a Békés vármegyei Pártfogói Egyesület Gyógypedagógiai Intézetének megszervezésében – három évig az intézmény igazgatója is volt. Ezt követően is hasonló megbízatást teljesített: 1928-ban Kisújszálláson is gyógypedagógiai intézet vezetésével bízták meg. Itt dolgozta ki az értelmi fogyatékos gyermekek és fiatalok differenciált gyógypedagógiai ellátásának tervét.

Munkája mellett elsősorban gyermekvédelmi tevékenységéről vált ismertté. különböző gyermekvédelmi feladatokat is vállalt. Hozzá köthető például a Gyermekrendőrség szakmai alapjainak kidolgozása is. Bár az elnevezés talán kissé félrevezető (és ellenérzést is kelthet), valójában azonban arról van szó, hogy a szervezet az első világháború idején Szeged térségében a hadi helyzet miatt gondozó nélkül maradt kiskorúak – elsősorban a hadiárvák – patronálását, kallódásuk megelőzését tűzte célul: „A Gyermekrendőrség tagja különösen a következő cselekmények, mulasztások és esetek alkalmával avatkozik be: ha a gyermek csavarog, koldul, robbanó- és tűzvészt okozó tárgyakkal, lőfegyverrel játszik; ha épületeket, közműveket, ültetvényeket stb. piszkít, rongál, ha állatokat kínoz, ha szeszesitalok kimérésével foglalkozó helyiségeket és nyilvános éjjeli mulatóhelyeket látogat; ha káromkodik és trágár beszédet folytat; ha kijelölt helyen kívül fürdik, ha munkaerejével visszaélnek s végül ha a gyermekszemmel láthatólag nyomorúságban szenved.”

A leírtakból talán egyfajta büntetésvégrehajtó attitűd érződik, az intézmény célkitűzései azonban éppenséggel szociális alapúak voltak: éppúgy foglalkoztak – az akkori viszonyok között korántsem egyszerű – egészségvédelemmel (ingyenes orvosi- és gyógyszerellátással), oktatási kérdésekkel, szabadidőszervezéssel, és mint a fentiekből is érzékelhető, bűnmegelőzéssel. Kádas megfogalmazása szerint: „Ha a társadalom minden tagja mint egy ember fog a gyermekek és a fiatalkorúak ügyével és sorsával törődni, ha tapasztalják a gyermekek, hogy minden olyan lépésüket, amellyel a jó határát átlépni akarják nemcsak a jó Isten, hanem az emberek is mindenkor és mindenhol meglátják, akkor ők ismét visszatérnek a jó magaviselet útjára s nem lesz szükség a javítóintézetek, valamint a fiatalkorú végeredményben felnőtt bűnösök börtöneinek szaporítására.”

A Gyermekrendőrség tagjai igyekeztek számon tartani minden olyan tényezőt, amely a háborús idők következtében a gyerekek és fiatalok nyugodt fejlődését gátolta. Amint a vonatkozó szakirodalom is hangsúlyozza, a Gyermekrendőrség hozzáállását a problémához leginkább Szalay József (Szeged város főkapitánya) szavai tükrözik:  „A túlzás mindenütt káros; a gyermekrendőrség működésében azonban egyenesen a célba vett eredményt semmisítené meg […]. Inkább el kell nézni száz pajkosságot, mint elnémítani a világ legszebb muzsikáját: a gyermekszívből fakadó kacagást”.