Könyvajánló – Ishiguro: Ne engedj el!

Kazuo Ishiguro, japán szármású brit író 2017. október 5-én Irodalmi Nobel-díjat kapott. A neves elismerés alkalmából Ne engedj el! című regényét ajánljuk. (Vigyázat, írásunk nyomokban spoilereket is tartalmaz!)

Ishiguro hatodik regénye, a 2005-ben publikált Ne engedj el! a kilencvenes évek Angliájában, egy alternatív valóságban játszódik. A regény főszereplője és narrátora a harmincegy éves Kathy H., aki műtét előtt álló betegek gondviselőjeként dolgozik. Élete az elmúlás. Régi barátja, Ruth felbukkanása felidézi Kathy-ben gyermekkoruk színhelyét. 

A Hailsham nevelőotthon mindennapjait Kathy introvertált személyiségén keresztül ismerjük meg. Az elit gyermekotthonban töltött évek a szigorú rendszabályok ellenére még a boldog tudatlanság időszaka Kathy, és két barátja, Tommy és Ruth számára. A biztonságosnak hitt, steril környezetben azonban hamar körvonalazódik az otthon lakói elől rejtegetett titok: hogy nem mások ők, mint eszközei, kiszolgálói a társadalomnak, amitől elszigetelve élnek a vidéki Angliában. 

Miért nem léphetik át Hailsham határát? Miért idegenkednek tőlük az őket körülvevő felnőttek? Miért kell gondosan vigyázniuk az egészségükre? Mi célt szolgál a titokzatos galéria? A gyerekek, hogy az életüket átszövő kérdésekre választ találjanak, (rém-)történeteket gyártanak, és misztikus legendák egész sora épül fel képzeletükben. 

Mikor Hailsham zárt világából kilépve Norfolkba, gyermekkoruk egyik mitologikussá vált helyszínére érkeznek, egy nem várt találkozás fájdalmas felismeréseket hoz a fiatalok számára: szembesülniük kell saját életük behatároltságával, a társadalomban betöltött valódi szerepükkel. A felkavaró események a három barát között feszülő érzelmeket felszínre hozzák, ami Tommy és Kath bimbózó vonzalmának is útjába állnak. 

Mikor egy évtizeddel később újra találkoznak, hármuk barátsága új fejezetet nyit. A hailsham-i évekkel és egymással történő őszinte számvetés arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek a kíméletlen valósággal. Ruth kisajátító féltékenysége elengedésbe fordul, nem áll többé Kathy és Tommy újra fellángolt szerelme közé. Érzelmeik végre szabad utat kapnak, igaz, tudják, ez a szabadság csak pillanatokig tarthat. 

Bár Kathy regény végi nyugodt beletörődése ami igazán felzaklató, Ishiguro regénye az elveszett fiatalságot sirató, mindent átható nosztalgiánál jóval többet nyújt. A regénynek címet adó dal, ahogy a regény maga is, túlmutat a bugyuta szerelmes vágyakozás tematikáján. Kathy a félreértelmezett dal, a Never let me go szövegében egész egzisztenciájának nyomasztó kérdéseit foglalja össze. Ishiguro szívszorító disztópiája a lélek mibenlétéről, az emberi élet méltóságáról mereng el.

A gyakorlott Ishiguro-olvasó talán nem véletlenül fedezhet fel hasonlóságot a szerző más történeteivel: a Napok romjai (1989), csak úgy mint Az eltemetett óriás (2015), a fájdalmas emlékezés regényei. Ishiguro disztópikus sci-fi regénye - mely valójában inkább fejlődésregény - számos irodalmi díj jelöltje és nyertese volt. 2005-ben másodszor is Booker Prize-ra jelölték (1989-ben a Napok romjai című regényéért meg is nyerte az elismerést). A Time magazin 2005 legjobb regényeként nevezte meg, és a magazin 100 legjobb angol nyelvű regény listájára is felkerült. A regényből 2010-ben nagysikerű filmadaptáció is készült azonos címmel, Keira Knightley és Carey Mulligan főszereplésével.