Könyvek, automatából

A POKET nevű olvasásnépszerűsítési projektet a Sztalker Csoport hozta létre. De kik azok a sztalkerek? És mi közük a regényirodalomhoz?

A képen egy zsebkönyv, és szöveg (Zsebkönyvek automatából) látható.


„Nem a színpadon, sem telefonunkban, nem a mellettünk ülőben, sem a vászonról ránk nézőben, csakis bennünk, saját magunkban lehetséges, hogy megszülessen a történet, meglegyen a mondanivaló. Ez csak emberben érintéstől érintésig, tekintetben szemtől szemig, ma, most születhet meg” – olvasható a Sztalker Csoport honlapján. Már e pár sorból is kitűnik, nem mindennapi közösségről van szó. Láthatóan olyan emberek közössége, akik mind az emberi kapcsolatokról, mind a művészetekről, mind pedig a „kultúraközvetítésről” a megszokottól eltérő mélységben gondolkodnak. És tegyük hozzá: nemcsak gondolkodnak, cselekszenek is ezek érdekében. Például a Sufnival (Csoport állandó bútor- és asztalosműhelyével), a fiatalokat képző Sztalker Sulival és a Poket Projekttel is.

A Sztalker Csoport Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós vezetésével létrejött „képzeletbeli társulat” is, saját meghatározásuk szerint „gyűjtőhelye azoknak a fiatal alkotóknak, akik együtt kezdték a színházcsinálást, fórum olyan gondolkodóknak, akik egy irányban, közösen tervezik a jövőt”. Innen ered tehát névválasztás is: a beregszászi Sztalker Fesztivál eszmeiségét szeretnék továbbvinni.

A Sztalker név a legtöbbünk számára Andrej Tarkovszkij hasonló című filmjéből lehet ismerős: ott meghatározott célú határátlépőt jelent. Ez a határ azonban esetükben szinte sohasem földrajzi: sokkal inkább az ember belső és külső világa között kalauzolják a sztalkerek az arra vállalkozókat. A Sztalker Csoport értelmezésében: „a sztalkerek kevéssé ismert és nem ritkán veszélyes helyeket cserkésznek, kutatnak, az ilyen helyek ismerői és rajongói, és az ilyen utakon kísérnek, vezetnek másokat…” 

Zsebméretű klasszikosok – automatából 

A Poket Projekt keretében a Sztalker Csoport kezdeményezésére és szervezésében könyvautomatákat helyeztek el Budapest egyes csomópontjain – és ezekből zsebméretű klasszikus és kortárs regények vásárolhatók a Sztalker Csoport saját kiadásában. Az automaták egy-egy budapesti színházhoz vagy kulturális intézményhez kötődnek és az öt irodalmi műnek saját nagykövete is van.

Az öt beszerezhető zsebkönyv:
•    Szerb Antal – Utas és holdvilág (nagykövet: Rudolf Péter)
•    Esterházy Péter – És mesélni kezdtem… (nagykövet: Dés László)
•    Molnár Ferenc – A Pál utcai fiúk (nagykövet: Geszti Péter)
•    Csáth Géza – Egy elmebeteg nő naplója (nagykövet: Zacher Gábor)
•    Krúdy Gyula – Ady Endre éjszakái (nagykövet: Lábas Viki)

A könyvautomaták helyszínei:
•    Széll Kálmán tér (a Petőfi Irodalmi Múzeum automatája)
•    Vígszínház (a Vígszínház automatája, az Új Nemzedék támogatásával)
•    Keleti Pályaudvar (a Katona József Színház automatája)
•    Stadionok (a Müpa Budapest automatája)
•    Móricz Zsigmond körtér (a Radnóti Miklós Színház automatája, Újbuda Önkormányzat támogatásával)
•    Déli Pályaudvar (a MOMkult automatája, XII. kerület, Hegyvidék – ittlakunk.hu támogatásával)
•    Madách tér (az Örkény István Színház automatája, Budapest Főváros Kormányhivatala támogatásával)
A nyolcadik, mozgó automata egy mikrobusz hátuljában járja a nyári fesztiválokat országszerte.

A projekt küldetése azonban nem „csak” ennyi. (Noha önmagában ez is szép feladat!) A könyvautomatákkal ugyan a Csoport elsődleges célját Vecsei Miklós a következőképpen fogalmazta meg: „Értékes és érdekes műveket fogunk eljuttatni az olvasókhoz, megfizethető áron és minél könnyebben elérhető módon. Értékes és érdekes pillanatokkal szeretnénk kitölteni a közösségi közlekedés üresjáratait.” S hogy vajon miben látják elsősorban a könyvek által okozott pillanatok értékét? A csendben. A projekt ugyanis – ugyancsak Vecsei Miklós szavai szerint a „csendekről és az elmélyülésekről is szól”.

A projekt tehát elsősorban az olvasásélmény újraértelmezéséről szól, ezt tükrözi a megjelentetett művek listája is: egyik sem „tipikus” (fél szemmel, például megállókra, csomagokra figyelve is olvasható) úti olvasmány. A Sztalker Csoport nem titkolt célja ezzel többek között az – a projektben szintén szerepet vállaló Grecsó Krisztián szavai szerint – „hogy egy fiatalosabb, egymásra figyelőbb olvasóközösséget hozzon össze”. Ennek az elgondolásnak igen alkalmas eszközei ezek a korántsem egyszerű, olykor megdöbbentő mélységeket feszegető (beszélgetésekre, vitákra csábító) olvasmányok. A projekt ifjú ötletgazdái egyenesen úgy fogalmaztak, hogy a Sztalker Csoportot – és a Poket-projektet – „egy egymásra figyelő, egymás igazságát megérteni tudó generáció legyen”. 

A Poket projekt újdonsága tehát az olvasás újraértelmezésében rejlik – elsősorban azt a bátorságot érdemes értékelni benne, melynek révén ez a fiatalokból álló közösség erre a tevékenységre tekint. A projekt ugyanis egyértelmű igennel felel a Vörösmarty által (is) feltett kérdésre: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” A Sztalker Csoport egyértelműen előrevivőnek, sőt közösségformáló tényezőnek gondolja az olvasást és nem riad vissza attól sem, hogy „nehéz” szövegekkel kínálja meg az olvasókat.

A sztalkerek ebbéli elgondolásait messzemenőkig igazolja az igen aktív és 14 000 kedvelőt számláló Facebook-csoport – és nem mellesleg az a tapasztalat is, hogy az érdeklődők (a posztok tanúsága szerint) „kifosztják” a könyvautomatákat. A költészet napján, április 11-én indult tesztüzem minden várakozást felülmúlt: két hét alatt fogyott el a félévre szánt készlet! A lendületes szervezőközösség rá igen jellemző módon reagált: összegezte a tapasztalatokat, újabb kötetekkel (az úgynevezett retró sorozattal, „nagyszüleink könyveiből” szlogennel) és újabb automatákkal rukkolt elő. És számos újabb akcióval, tervvel is…