Kötelezők – hangosan

A Kötelező olvasmányok nevű – magánkezdeményezésre létrejött – android applikáció legnépszerűbb vonása a Google Play tanulsága szerint a hangoskönyvként forgalmazott kötelező olvasmányok elterjesztése. Mi a titka a hangoskönyvek hazai népszerűségének? Miért fedezte fel az előnyeit magának a Z-generáció?

A képen könyvek láthatók.


Daniel Pennac tanár úr és a kötelező olvasmányok

„(…) a kamasz ott ül a szobájában, asztalán nyitott könyv. Nézi. Olvasnia kellene. Addig nem mehet ki a szobájából, amíg be nem fejezi. A sorok összemosódnak a szeme előtt. Még csak a negyvennyolcadik oldalon tart! Nem mer az órára nézni. Vajon mennyi ideig tartott, míg idáig elvergődött? A könyv pontosan négyszáznegyvenhat oldal. Csaknem ötszáz! Atyaúristen, ÖTSZÁZ oldal!” Bizonyára sokan éreznek úgy a magyar diákok közül, mint a Daniel Pennac Nemkötelező olvasmány című művében hivatkozott fiatal(ok). 

A könyvet idézve azonban nemcsak a kötelező olvasmányoktól irtózó diákok iránti együttérzésünk nőhet: érdemes felfigyelni azokra az erőfeszítésekre is, amelyeket a könyv szerzője tett tanárként annak érdekében, hogy a diákok magukévá tegyék a feladott műveket. Az egyik ilyen „kísérlete” – könyvének tanúsága szerint – az volt, amikor hangosan olvasott fel a kötelező olvasmányokból.  Úgy tűnik, a magyar iskolások is élveznék óráit – egyre nő ugyanis azok száma, akik hallás útján, hangoskönyvek és ezekhez kapcsolódó mobilalkalmazások segítségével „olvassák el” a feladott műveket.

Kis magyar hangoskönyvtörténet

Bár hangoskönyvek már az 1960-as évektől készültek Magyarországon is, a köztudatba csak 2000-es évek elején kerültek. Nem véletlenül: míg korábban a Vakok és Gyengénlátók Intézetének Stúdiójában készültek ilyen dokumentumok, elsősorban egyéni használatra, önkéntesek felolvasásával, addig röviddel az ezredforduló után széleskörű használatra, kereskedelmi forgalomba kerültek ezek a kiadványok. 

Időközben változtak a körülmények is: a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének könyvtárából a 70-es évek közepéig csak orsós magnón lehallgatható hangoskönyveket lehetett kölcsönözni, ezután jelent meg a kazettás magnó. Ezt követően közel 10 éven keresztül egyaránt lehetett orsós és kazettás hordozón szereplő műveket kölcsönözni. Az első CD-n hallgatható könyv a 2000-es év folyamán került a gyűjtemény állományába.

Az is tény, hogy számos irodalmi mű – főként tematikus versgyűjtemények, hangjátékok és meselemezek – is évtizedek óta népszerűek minden korosztály körében. Ám a hangoskönyvek – maga az elnevezés is ekkorra tehető – az utóbbi időben a CD-formátum elterjedésével vált igazán népszerűvé, sőt, manapság gyakori a frissen megjelent könyvek ilyen típusú kiadása is. A szöveget leggyakrabban ismert emberek, főleg színművészek tolmácsolják. A számítógépeken időközben megjelentek „felolvasó programok” is, a használó választhat, hogy az adott művet női, férfi, vagy elektromos géphangon kívánja meghallgatni.

Házi olvasmányok – hangosan 

A hangoskönyvek a kötelező olvasmányok vonatkozásában is egyre népszerűbbek Magyarországon. A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) letöltési adataiból és kommentjeiből is egyértelműen kiderül, hogy egyre többen töltik le a kötelező olvasmányokat ilyen formátumban. Nem csoda: a MEK honlapján már több mint 300 – zömében – magyar klasszikus érhető el mp3-as formátumban is. A Magyar Elektronikus Könyvtár mobilapplikációja jelenleg csak a katalógust jeleníti meg, az olvasáshoz internetkapcsolat szükséges A Kötelező olvasmányok nevű – magánkezdeményezésre létrejött – android applikáció a MEK adatbázisát használja. A Google Play tanulsága szerint a 2014-es indulás óta nem bővült vagy frissült a kínálata. Ennek ellenére rendkívül népszerű. A hozzászólásokból kiderül, hogy a felhasználók elsősorban azért kedvelik, mert hatékonynak és problémamentesnek tartják. Nem csoda: használata jóval egyszerűbb, mint például egy vaskos fóliánsé a zsúfolt tömegközlekedési eszközön. 

A hangoskönyveket felolvasó színészek szakavatott előadásmódja pedig nyilvánvalóan segíti az értelmezést: a hangsúlyokból egyértelműen megállapíthatók olyan vonások, amelyek a betűk révén nehezebben jutnak el az olvasóhoz: ilyenek a bonyolultabb érzelemkifejezések, mint például a gúny, az irónia eszközei. A hangoskönyvek további előnye, hogy az elhangzó szöveg tempója nyilvánvalóan lassabb, mint a „néma” olvasás esetében – és ez alkalmat adhat az elmélyülésre. (Természetesen csak akkor, ha nem további három tevékenységet űz közben a diák…)

A Z-generáció és a hangoskönyvek reneszánsza

A Z-generáció tanulási és információszerzési szokásainak ismeretében elmondhatjuk, hogy a „hangos” kötelező olvasmányok sikerének (egyik) titka abban rejlik, hogy jobban megfelel a „mai gyerekek” igényeinek a papírformátumú műveknél.

Kutatások igazolják ugyanis, hogy míg az írásbeliség megjelenése és elterjedése a logikai elemző gondolkodást megerősítve a lineáris és módszeres gondolkodásnak kedvezett – ezzel szemben a mai fiatalok esetében más típusú gondolkodás került előtérbe. Az újabb generációk tagjainak gondolkodása ugyanis jellemzősen átfogóan kezeli az információkat és teret enged a téri-vizuális képességek kibontakozásának. 

Ez a jelenség Gyarmathy Éva szerint azzal magyarázható, hogy a digitális eszközök mind széles körű elterjedésével és gyakori használatával megváltozott az agyi dominancia is. Az elsősorban az analitikus, szekvenciális, egymás utáni és verbális műveletekért felelős – a beszéd, az írás, az olvasás, a számolás vagy a logika funkcióit ellátó – bal agyfélteke dominanciája csökken. Ebből adódóan háttérbe szorul a részletekre irányuló, elemző gondolkodás. Ugyanakkor erősödik a globális, a szimultán, az egyidejű, illetve a téri-vizuális műveletekért felelős jobb agyfélteke, mely a zeneértésért, a képzeletért és a humorért is felel. Ennek következtében a „digitális generációk” számára az írás, az olvasás és a számolás egyre inkább a nehezen elsajátítható készségek közé sorolódnak. 

A hangoskönyvek tehát „kiküszöbölik” azokat az esetleges nehézségeket, amelyek az olvasás során problémát jelentenek a Z-generáció tagjai számára. Használatuk során jóval egyszerűbb szimultán tevékenységet végezni, mint a papír alapú könyvek esetében – ami láthatóan egyre inkább lételeme a fiataloknak –, és a színészi interpretáció révén az elemzéshez, értelmezéshez is adnak némi kapaszkodót. 

Jelen pillanatban nehéz megjósolni, hogy a fent vázolt jelenség – vagyis a hangoskönyv formátumú kötelező olvasmányok népszerűsége – mennyire terjed el és hosszabb távon milyen következményekkel jár. Okkal lehetünk azonban bizakodók: a hordozók változása nemcsak elválaszthatja, hanem össze is kötheti a különböző korok és korosztályok olvasóit.