Kövér gyerek volt, ma a világ egyik legjobb kosarasa

Komoly súlyfelesleggel küzdött gyerekkorában, ma viszont már a legjobb centerek között tartják számon, és dollártízmilliókat keres évente. A szerb Nikola Jokic inspiráló története azt mutatja: nincs lehetetlen. Cikksorozatunk első része.

alt


A pufi srác a legjobbak közé vágyik

Megidézte Wilt Chamberlain szellemét Nikola Jokic. Az észak-amerikai profi kosárlabda-ligában (NBA) szereplő Denver Nuggets kosarasa októberben úgy ért el tripladuplát (amikor valaki három statisztikai mutatóban – például pontokból, lepattanókból és gólpasszokból – kétszámjegyű értéket jegyez egy meccs alatt) a szebb napokat is látott Phoenix Suns ellen, hogy nem tudott hibázni. A szerb center összes dobási kísérlete sikeres volt, 30 pontos, hibátlan mezőnymutató mellett elért tripladuplára pedig legutóbb az egy mérkőzésen szerzett 100 dobott pontjával máig megdönthetetlen NBA-csúcsot jegyző nagy előd volt képes még 1966-ban és 1967-ben. A 23 éves szerb kosaras idén a tavalyi szezonját is felülmúlja, az irányítókat meghazudtolva osztogatja a szebbnél szebb gólpasszokat, emellett a triplavonalról is életveszélyes, és ami a legfontosabb, csapatával is egyre eredményesebb.

Hosszú utat járt be azonban a zombori (korábban Czoborszentmihály) származású játékos, mire eljutott a csúcsra – már ha elérte egyáltalán, látva azt, hogy évről évre milyen sokat fejlődik, s már most a világ legjobb magasemberei között tartják számon. Sokatmondó tény, hogy jelenlegi kenyéradója, a Nuggets sem látott benne eleinte sok fantáziát, mivel a 2014-es játékosbörzén csak a második körben, mindössze a 41. helyen csapott le rá, ami nem azt vetítette előre, hogy Jokic hosszú és eredményes karrier elé fog nézni a tengerentúlon. Sőt, a draft előtt 10 nappal Jokic azt fontolgatta, hogy visszalép a megmérettetéstől, és hazatér Szerbiába kosarazni (nem sokon múlott az sem, hogy a spanyol kosárlabda-bajnokság egyik legjobb csapata, a Barcelona igazolja le). Nem így lett szerencsére, s ma már az NBA másik 29 csapata bánhatja, hogy a drafton nem Jokicot választotta, aki első szezonjában a legjobb újoncötösbe is bekerült, a szerb válogatottal pedig később szerepelt a 2016-os riói olimpián is.

Jokic, a dzsóker 

Védelmükben talán meg kell említeni, hogy Jokicról gyerekkorában talán senki nem mondta volna meg, hogy egyszer a világ legjobb kosárlabda-bajnokságában fog pattogtatni. A sportoló egyszer azt nyilatkozta, ő „rossz példát” mutat a kosárlabdapalántáknak, hiszen sokat sírt gyerekként az edzések előtt az apja szüntelen vegzálása miatt, és egyáltalán nem vette komolyan a kosárlabdát, ezért nem is álmodozhatott az NBA-ről. Ugyan nagyon szeretett kosarazni, de 17 évesen a labdarúgás, a vízilabda, a röplabda és a fogathajtás is ugyanúgy érdekelte.

alt


A szerb magasember első útleveléről készült – valóban megmosolyogtató – fotó két és fél évvel ezelőtt végigsöpört a közösségi oldalakon, nem kis derültséget kiváltva a fórumozók körében, látva a kis pufók Nikolát. Sokat kellett dolgoznia azon, hogy ne a testsúlya szolgáltassa a legfőbb témát vele kapcsolatban. Ami azt illeti, Jokic még a 2014-es draftra is túlsúllyal érkezett: 213 centiméteres magasságához több mint 130 kilogramm párosult, szinte öntötte magába a kólát (állítólag 3 litert ivott belőle naponta), szerb lévén nem vetette meg a csevapcsicsát, habzsolta az édességeket, reggelire bureket evett burekkel. Amikor 17 évesen profi szerződést kötött a belgrádi KK Mega Basket csapatával, egy fekvőtámaszt sem tudott csinálni. 

Jokicot sokat kritizálták testsúlya miatt, ügynöke, Misko Raznatovic például a következőképpen motiválta a fontos meccsek előtt: csukd be a szemed, és képzeld azt, hogy ellenem és a kislányom ellen játszol a csokis kekszekért. Szintén kosaras testvére elmondása szerint a fiatalabb Jokic sokáig puszta szórakozásnak vélte a kosárlabdát, szerette a látványos passzokat, de inkább a 3-3 elleni félpályás játékot preferálta, ahol nem kellett sokat futni és védekezni. A Denver csapatának erőnléti vezetője, Steve Hess felidézte, hogy Jokic eleinte teljesen helyénvalónak tartotta a magas cukortartalmú üdítők mértéktelen fogyasztását, és az édességekről is ezt gondolta. A szakember beleborzong, amikor visszaemlékszik, hogyan kellett az édesszájú kosaras étrendjéből kiűzni a kólát. De nem volt mit tenni: kemény, alacsony zsírtartalmú diétát vezettek be, napi hatszori (!) étkezéssel. 

alt
Fotó: David Zalubowski, The Associated Press


Még a denveri stábot is meglepte, hogy a Joker becenévvel illetett Jokic mennyire komolyan veszi a diétát, és hogy nap mint nap milyen kemény munkát végez – s mindezt alázattal teszi. „Ő az egyik legszerényebb ember, akivel valaha találkoztam. Számára a határ a csillagos ég, mivel szerény tudott maradni” – nyilatkozta a kosarasról Hess. A súlyproblémákkal küzdő center összesen 13 kilogrammtól szabadult meg, a test-zsír százaléka pedig imponáló módon 21-től 9 százalékra csökkent. Ami bár figyelemreméltó adat, a stáb úgy véli, a folyamat elején vannak. Denverben az szerették volna, hogy Jokic testsúlya lassan, szépen fokozatosan csökkenjen, tudva azt, hogy az életmódváltozás komoly változásokkal jár. Ma már nem kell napi hatszor étkeznie a szerb óriásnak, így az is belefér, ha egyszer-egyszer a héten csal egy kicsit a nassolással.

A jövő pedig nem is lehetne fényesebb a zombori srác számára. Tudják ezt Denverben is, miután még idén nyáron ötéves, teljesen garantált maximum szerződést kötöttek vele összesen közel 148 millió dollár értékben. A coloradói egylet idén remek szezont fut, nem utolsósorban a – csak átvitt értelemben – szárnyaló szerb centernek köszönhetően. Hiszen Jokic tudja, hogy valószínűleg soha nem lesz Superman alkatú, nem fogja átugrani a palánkot; ő azt vallja, hogy a kosárlabdában egyetlen izom kell, ez pedig az agyban van. Malone apja, a korábban több csapatnál is segédedzőjeként dolgozó Brendan Malone azt szokta mondogatni fiának, hogy a néhai legendás kosaras, Pete „Pistol Pete” Maravich azon kevés kosarasok egyike volt, akiért régebben hajlandó volt fizetni, ha meccsre akart menni, s ma ugyanezt érzi Jokiccsal kapcsolatban. „De nem azért, mert átzsákolja az ellenfeleket (…) hanem ügyessége, szimata, öröme miatt”. Ennél nagyobb elismerés aligha kell.