Közösségek darabokban: Klikkek az osztályban

A felnőttek közösségei, ugyanúgy, mint a gyerekekéi, gyakran tagolódnak alcsoportokra, osztályok klikkesedéséről mégis általában negatív értelemben beszélünk. Milyen veszélyeket hordoz magában ez az alapvetően természetes jelenség, és pedagógusként mikor kell ebbe beavatkoznunk?

alt


A magas osztálylétszámok megnehezítik az egységes osztályközösségek kialakulását, hiszen a fiatalok nehezen kapcsolódnak ugyanolyan mértékben több, mint harminc társukhoz. Érdeklődés, közösségben betöltött szerep, személyiségbeli hasonlóság alapján jellemzően kisebb alcsoportok szerveződnek, amiknek saját magukra jellemző, belső szabályrendszere alakul ki. Ez határozza meg az elfogadott viselkedéseket és a többi csoportokhoz fűződő alapvető viszonyulást. Ezek az alcsoportok saját határt képeznek maguk köré, aminek átjárhatóságát, tehát, hogy mások csatlakozhatnak-e ideiglenesen, vagy a tagok csapódhatnak-e más csoportokhoz, az elfogadott normák határozzák meg. Ezek általában kimondatlan elvárások, de erős nyomást képesek gyakorolni tagokra. 

Ha az alcsoportok, baráti körök létrejötte természetes folyamat, miért érdemes figyelmet fordítani az osztályban lévő klikkekre? Ennek két fontos oka van: 

Az egyik ok már megjelent a fentiekben. Ez a klikk belső élet szintjén jelenik meg. Ha belső szabályrendszere merevvé válik, az negatívan hathat a csoporttagokra. A klikk dinamikája, hogy kizárással fenyeget, akkor, ha a tagja nem cselekszik az elvárásoknak megfelelően. Például nem utálja ő is a közös ellenfelet. A valahova tartozás szükségletének fontossága felülírhatja a morális dilemmákat. A diákok számára, különösen kamaszkorban, kiemelt fontosságú a kortárs csoport elismerése, ezért hajlandóak a csoporthoz tartozás érdekében szélsőségesen alkalmazkodni. Zárt klikkekben a csoportnyomás drasztikussá válhat, például különböző veszélyes bátorságpróbáknak teszik ki a tagokat. 

A másik ok a klikkek közötti kapcsolatban rejlik. Egy szociálpszichológiai kísérlet kimutatta, hogy ha egy egyént csoportba sorolnak teljesen véletlenszerű tényezők alapján, már kialakul az a viselkedés, hogy döntés esetén a saját csoportjának kedvez. Ez alapján számunkra fontos, hogy a csoport, amihez tartozunk, jobb megítélésű legyen. Innen már csak egy lépés vezet ahhoz, hogy ha saját csoportunk a jobb, akkor a társas összehasonlításban a másik csoport a rosszabb. Ez a szociálpszichológiai jelenség a csoportok, jelen esetben klikkek közötti feszültség egyik fő forrása. Egy osztályközösségben, ha több zárt klikk van, az gyakori konfliktusokhoz vezethet. 

A baráti társaságot az különbözteti meg a klikktől, hogy normarendszere több egyéni szabadságot enged meg, illetve a baráti körök között van átjárhatóság. Ha inkább baráti körökre épül egy osztály szerkezete, és alapvetően az osztályba járó tanulók jónak ítélik meg az osztály hangulatát, nincs szükség pedagógusi beavatkozásra. 

Amennyiben a klikkek közötti feszültség elharapódzik, illetve a klikkeken belül egyes tagok túlzó nyomás alatt állnak, az osztály hangulata feszültté, ellenségessé válhat. Ekkor érdemes átgondolni annak lehetőségét, hogy közösségfejlesztés során támogassuk az osztály struktúrájának változását. Az osztályklíma felmérése és szociometria alkalmazása segítheti az osztályfőnököket, annak felismerésében, hogy van-e szükség osztály szintű csapatépítésre. 

A klikkesedés prevenciójaként alkalmazhatunk csoportmunkát a tanórák során, amikor figyelünk arra, hogy ne mindig ugyanazok dolgozzanak egymással. Adhatunk különböző szempontokat, ami mentén más-más társat választanak maguknak a diákok. Emellett megváltoztathatjuk az ültetési rendet, vagy osztályfőnöki óra keretében csapatépítő játékokkal segíthetjük elő, hogy azok is kapcsolatban kerüljenek egymással, akik eltérő alcsoporthoz tartoznak. Ha az egész osztály együttműködésének fejlesztésére koncentrálunk, az jótékony hatással lehet a kisebb csoportok közötti kommunikációra is.

(A szerző tanácsadó szakpszichológus.)