A kutas ember és a nyelvi ellipszis

Az alábbi titkos, kódolt, de mégis megfejthető párbeszéd egy benzinkút pénztárosa és e sorok írója között hangzott el nem is olyan rég. És még most is izgalmas nekem nyelvileg.

alt


– Jó napot kívánok! Egy tíznaposat szeretnék! – mondtam a kút alkalmazottjának.
– Igen, máris! – válaszolta a kutas férfi, azonnal megértve azt, amit kimondatlanul is szerettem volna: tíznapos ... autópálya-matricát. (Nem mondtam ki a szót, persze, mert a magyarban ez odaérthető.)
– Mától? Rendszám? Áfás számla? – folytatta a férfi magabiztosan, az ismerős kérdéseket sorolva.
– Igen, mától. Áfás számlát nem kérek, köszönöm – válaszoltam elmosolyodva, és fizettem. 

Közben – nyelvet facsaró emberként – hálával gondoltam arra, hogy milyen szép is a sejtetések és asszociációk nyelve, a magyar. Azért értettünk szót a kutassal fél szavakból is, mert egy nyelvet beszéltünk, kimondatlanul is. 

A mögéértések nyelve

Az egy és közös – közös és egy nyelvünkben, a magyarban a beszéd során a szókapcsolatok egy-egy tagja, legyen az akár maga a jelzett szó, a főnöknek joggal kikiáltott név, a főnév is, elmaradhat, ha az üzenet értelme anélkül is kikövetkeztethető és világos, azaz biztonsággal odaérthető. 

Esetünkkel, a tíznapossal párhuzamos példákat hozva: farkas (állat), lábas (edény), sertés, vagyis sertékkel-sörtékkel rendelkező (állat), de ezekről majd legközelebb mesélek. 

A fentiekkel szemben csupán alkalmilag, egybekacsintással főnevesült „tíznapos” viszont innen már csak egy szabályos és a nyelvi normába illő ugrásra van a kommunikáció során, ha véletlenül nem a kirándulást vagy éppen a szabadságot tervezgettem volna éppen akkor és ott, a kutas füle hallatára, de azt általában nem a benzinkúton szoktam. Nézett is volna a kutas alkalmazott tágra nyílt szemekkel rendesen.

Menjünk kicsit messzebb. A nyelvi ellipszis, elliptikus szerkesztés más esetekben is működik, lássatok csudát. Ilyen a folyik az orra (persze, hogy nem az orra folyik, Jesszusom, hanem az orrából a váladék, ha ezt és a mindenki által közismert elnevezését el is hallgatjuk a megnyilatkozás során szemérmesen), vagy távozáskor, mikor gyakran ezt kérdezzük, teljes joggal: Bezártál? (ti. minden zárhatót, vagyis minden ajtót, ablakot, és nyilván nem engem, a kérdezőt).

Kellenek-e a redundánsok?

Anyanyelvünknek ez a gyönyörű és ökonomikus jelensége, az elliptikus szerkesztés és a mögéértés (a sugallás, a szabályos szerkezetbe rejtett sejtetés, idegen szóval az implikáció) kifejezetten költői vonás, amely kiapadhatatlan forrása tréfás nyelvi játékoknak is: – Fizetni szeretnék! – Jaj, nagyon örülök neki, maga az első ma ezzel a szándékával! – így a pincér. 

Ami más nyelvekben, például az angolban pozitív redundancia (pl. a nemek megkülönböztetése a személyes névmásokban és elhagyhatatlansága a szabályosan felépített mondatból: he, she, it stb., az a magyarban – talán éppen a nyelvi ökonómia és a mögéérthetőség miatt – negatív redundancia, azaz felesleges ismétlés vagy éppenséggel terjengősség. 

Ez a magyarban idegen, de az angolban természetes grammatikai jelenség ugyanis a mondat szigorú szórendjét és szerkezetét tartja egyben, és ráadásul a szöveg kohézióját, összefüggését is támogatja. Minálunk ez csak akkor jut szerephez, ha éppen nyomatékos helyen jelenik meg, pl. Ő tette! Te voltál! (és nem más).

Vissza a párbeszédhez

Egyébként nemcsak az én látszólag felépítetlen és pongyola megszólalásom, hanem kedélyes kutasunk kérdéssora is tele volt mögéértéssel, vagyis nem kifejtett, odaérthető, elliptikus részekkel, ahogy az a rendes anyanyelvhasználóhoz illik is, és tanítani valóan szabatos: Mától? (Azaz mától kéri az induló napot, az érvényességet?) Rendszám? (= Mi az gépjármű rendszáma? / Kérem az autó rendszámát, amire a matricát szeretné.) Áfás számla? (Áfás számla lesz hozzá? / Áfásszámla-igénye van? / Áfás számlát kér? Stb.) 

Kóda

Megérteni egymást, „egyet”-érteni egymással, ugyanazt érteni valamin mindig és mindenhol öröm, kutasnak, utasnak egyaránt. Még a benzinkúton is, ha éppen ott akaszt bennünket össze a sors.