A kütyük korában is kellenek a közösségi élmények

Az okostelefon-függés, más néven nomophobia létező jelenség, de csak kevesen tartják magukat függőnek. Az ezzel járó tanulási problémák és a valós kapcsolatok elsorvadása miatt ez talán még komolyabban érinti a fiatalokat, ezért ma üde színfoltot jelentenek azok a közösségek, ahol a testi-lelki képességek fejlesztése, a közösségépítés a fő cél. Ezúttal a cserkészetet és a Regnum Marianumot mutatjuk be.

A képen három fatörzsön ülő, térképet böngésző kiscserkész látható.


Még a vécére is a telefonnal járunk

Tomi és Attila meccset néznek. Tomi híresen nagy Chelsea-drukker, de Attila is szimpatizál a csapattal, s látszólag várták is a közös esti programot, mégis furcsa érzés támad az embernek, amikor leül melléjük. Próbáljuk szóra bírni őket, de mindketten bőszen nyomogatják/simogatják telefonjaikat, az addigi közös szurkolást egy jó ideje felváltotta a csendes belefeledkezés az éppen kezük ügyébe kerülő kütyübe.  

Furcsa látvány, de lassan kezdünk hozzászokni. „A mobil segít, ha távol vagytok. De eltávolít, ha közel” – hangzott a Telekom társadalmi felelősségvállalását reklámozó film két évvel ezelőtti, ám ma is érvényes tételmondata. Buszon, villamoson, nagyobb asztaltársaságoknál gyakran megfigyelhető, ahogy a „hús-vér” interakciót egyre inkább háttérbe szorítja az online kommunikáció – egy órán belül akár többször is a telefonunkra nézünk, jött-e üzenetünk, értesítésünk a közösségi oldalakon, vagy éppen a legfontosabbnak hitt híreket ellenőrizzük, hiába ülünk egy társaság kellős közepén, vagy egy tömegközlekedési eszközön barátunk, kedvesünk mellett.
    
Hogy ez mennyire így van, elég csak a Huawei megbízásából 12 európai országban, köztük Magyarországon készített kutatás legfrissebb eredményeit citálni. A felmérés szerint a magyarok több mint fele a vécére is gyakran a kütyüjével megy, 45 százalékuk ébredés után elsőként a telefonja után nyúl, közel kétharmaduk pedig lefekvés előtt is a mobilját nyomkodja. Mindezek ellenére a megkérdezettek kevesebb mint harmada vallotta magát függőnek, és általánosságban úgy vélekedünk, hogy az okoseszközök inkább összekötik, mint eltávolítják egymástól az embereket. 

Cserkészek, regnumosok szevasztok!

Ebben a környezetben üde színfoltot jelentenek azok a közösségek, ahol ma is a testi-lelki képességek fejlesztése, a közösségépítés az elsődleges cél, s ahol a szabadban végzett foglalkozások még mindig meghatározóak. Éppen a fent említettek miatt renoméjuk megkopóban van, ha úgy tetszik, kicsit az árral szemben úsznak, de a cserkészet vagy mondjuk a Regnum Marianum évszázados története is azt bizonyítja, hogy igenis szükség van ezekre a közösségekre az ifjúságnevelésben.
    
Mi a közös Václav Havelben, Pierre de Coubertin báróban, gróf Teleki Pálban és Michelle Obamában? Mindannyian voltak cserkészek. A legfrissebb, 2010-es adatok szerint 38 millióra tehető a cserkészek száma világszerte, ezzel a cserkészet a világ legnagyobb gyermek- és ifjúsági mozgalma. Elsőre nem is gondolnánk, de a legtöbb cserkész nem az Egyesült Államokban, hanem Indonéziában tevékenykedik: több mint 17 millióan, ami a népesség 7 (!) százalékát teszi ki. Hazánkban a cserkészet legfontosabb képviselője az 1912-ben megalakult, majd a rendszerváltáskor újjáalapított Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ), amely mintegy 12 ezer tagot és 230 csapatot számlál és az összes megyében jelen vannak.
    
A cserkészet önkéntes, politikamentes, ifjúságnevelő közösség, amely nemre, származásra vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, anyagi háttértől függetlenül nyitott mindenki számára 7 éves kortól. Ahogy azt a minap Pótor József, az MCSSZ ügyvezető elnöke megfogalmazta: a cserkészet „a világ legnagyobb, legelterjedtebb és legvagányabb kompetenciafejlesztő programja”. Vállalkozói, vezetői, kommunikációs jártasságot, talpraesettséget, problémamegoldásra, csoportmunkára való készséget adnak át a fiataloknak – pontosan azokat az ún. soft skilleket, amelyek később a munkaerőpiacon is fontosak lesznek a munkaadóknak.
    
A hangsúly a közösségi léten, az önkéntességen, az állampolgári ismereteken, a magyar kultúra ápolásán és a népi hagyományok megismerésén van. A cserkészet a szabadban végzett tevékenységekre épít, tagjai sokat táboroznak, túráznak és sportolnak. A cserkésztörvények által megfogalmazott értékek a következők: becsület, kötelességteljesítés, segítőkészség, testvériesség, lovagiasság, természetszeretet, engedelmesség, vidámság, takarékosság, tisztaság.
    
Nem véletlenül emeltük ki a cserkészetet és a Regnum Marianumot, hiszen utóbbi a cserkészmozgalom magyarországi elterjedése után alapító tagja lett a Magyar Cserkészszövetségnek, 3. sz. Regnum Marianum Cserkészcsapatok néven. (A cserkészmozgalomból a közösség a második világháború folyamán lassan visszavonult). Az 1902-ben létrejött, majd a kommunizmus által évtizedeken át üldözött közösség 1991-ben alakult újjá és jegyezték be civil szervezetként Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület (RMKKE) néven. A Regnum Marianum (jelentése: Mária országa) közösség ma mintegy háromezer tagot, köztük harminc papot és két püspököt tudhat a soraiban.

A szintén ifjúságneveléssel foglalkozó, papokból és laikus hívekből álló közösség célkitűzése, hogy a gyerekek kiegyensúlyozott, egészséges, elkötelezett és boldog katolikus felnőttekké váljanak. Ebben fontos szerep jut a kirándulásnak, a közösségi játékoknak és – katolikus lelkiségi mozgalom lévén – az imádságnak. A kisközösségek 10-12 főből állnak, tagjaik hetente találkoznak, mely alkalmak középpontjában a hitoktatás, az ima, a játék és az ének áll, ezen felül havonta hétvégi programok vannak, nyaranta pedig egyhetes nomád (sátor)táborokat szerveznek.