Lángvirág, szentestevirág – mindent a mikulásvirágról

A karácsonyi csillag nemcsak süteményfajta, hanem a mikulásvirág másik neve is. Karácsonyi funkcióját tekintve kiválóan alkalmas hangulatos ünnepi díszítésre, vagy akár családi-osztálytermi – sőt, osztályfőnöki! – ajándéknak is.

alt


A „harmadik helyezett”

Egy pár évvel ezelőtti európai felmérés során a megkérdezetteknek 17 hagyományos karácsonyi jelkép közül kellett kiválasztaniuk a legjelentősebbeket.  A felmérés első helyezettje természetesen a karácsonyfa lett (a szavazók 90 százaléka jelölte meg), második a csillag lett, 84 százalékkal, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig a mikulásvirág álhatott fel (a kérdezettek 60 százalékának szavazatait elnyerve). Nem tudható, hogy ez a szavazás Magyarországon is hasonlóképpen alakult volna – de tény, hogy a miklulásvirág nálunk is egyre elterjedtebb.

A növény zöld és piros színkombinációját eleve a karácsonyhoz kötik a hagyományok (elsősorban a fenyő zöldjéhez és az alma pirosához), felleveleinek elhelyezkedését pedig a napkeleti bölcseket a kisded Jézus jászolához vezérlő csillaghoz – nem beszélve a nevében is rejtőző Mikulás-pirosról. 

Poinsett úr és a szegény leány története

A kutyatejfélékhez tartozó növény őshazájában, Mexikóban örökzöld cserje, amely akár 3-4 méternyire is megnőhet. Hagyományosan a közép-mexikói aztékok termesztették (mára azonban csak a hegyvidéki klímán marad meg). A növény az Amerikai Egyesült Államokon keresztül került Európába: 1825-ben Joel Robert Poinsett, az USA első mexikói nagykövete révén vált szélesebb körben is ismertté. Kun Erzsébet leírása szerint „Épp karácsony táján foglalta el új állomáshelyét, és már útban odafelé felfigyelt a vidék lángvörös színben pompázó mezőire, melyeken úgy tűnt, nincs is virág, csak sok-sok pirosra festett levél. Mivel érdekelte a botanika, hamarosan rájött, hogy mégiscsak virág az, amit lát, s magában elnevezte bemázolt levelű virágnak. Aztán, mikor érdeklődni kezdett a valódi neve után, kiderült, hogy a mexikóiak nyelvében három neve is van: lángvirág, szentestevirág és karácsonyvirág.”

Ezek a nevek ugyanarra a legendára utalnak: egy szegény leányra, akinek annyi pénze sem volt, hogy egyetlen szál olcsó virágot vegyen helyi szokás szerint a templomi betlehemben fekvő kis Jézus számára. „A város népe már mind bevonult az éjféli misére, csak ö sírt egyedül a templomtéren, mert virág nélkül nem merte átlépni a küszöböt. Egyszer csak nagy fényességben megjelent előtte egy angyal, s kezébe nyomott pár, vékonyka ágon nőtt zöld levelet, mely úgy festett, mint az út menti gaz, és felszólította, hogy e kis csokrot tegye a templomi jászolhoz. A lány furcsállta a dolgot, de engedelmeskedett. És csodák csodája, ahogy a csúnya kis leveleket a jászolra helyezte, azok hirtelen lángot vetettek, s midőn ellobbant a láng, a parányi csokor tele lett tűzpiros levelekkel, amelyek szép lassan terebélyesedve körülfolyták az egész kis betlehemet. Egy évre rá az új virág ellepte egész Mexikót. Azóta is ezzel díszítik karácsonykor ott a templomokat, a kápolnákat és a harangtornyokat, de még a karácsonyi vacsorához terített asztalt is.”

A történetet megismerve Poinsett úr néhány palántát küldött Kaliforniában élő családjának. Állítólag minden ott elültetett növény megfogant – s röviddel ezután az Egyesült Államok jó részén elterjedt. Ekkoriban nevezték el karácsonyi csillagnak. E nevet vették át a németek, akik máig Weihnachtsstem néven emlegetik a növényt, ami szintén karácsonyi csillagot jelent. Rendszertani neve megőrizte Poinsett úr nevét is, lévén Poinsettia pulcherrima. De Euphorbia pulcherrimának is nevezik, mivel a kutyatejfélék (Euphorbiák) családjába tartozik. 

A későbbiekben kaliforniai R. Buist, majd a 20. század első évtizedében Albert Ecke kezdte Hollywoodban népszerűsíteni és terjeszteni a mikulásvirágot. Európában 1920-tól termesztik, térségünkben az 1960-as évektől. Érdekes módon először vágott virágként került forgalomba – ma ezt már szinte el sem tudnánk képzelni, hiszen kizárólag cserepes növényként termesztik. 

Virág, de mégsem az

Ahogyan eddig is utaltunk rá, a Poinsettia pulcherrima (vagy Poinsettia pulcherrima) virág ugyan, de legkevésbé a virágjáról ismerhető fel: a jellegzetes fellevelek mellett alig tűnnek fel a szár végén található, jelentéktelen, zöldessárga virágok – amelyeket körülveszik a már említett, körülbelül 20 cm hosszúságú, színes, általában piros (újabban akár rózsaszín, fehér vagy sárga) fellevelek. A növény változatossága, díszítőértéke ugyancsak a fellevél színében rejlik. 

Vásárláskor érdemes figyelni arra, hogy szép, sötétzöld levelű növényt válasszunk, amelyen a fellevelek is telt színűek. A sárguló, száraz szélű levelek a nem megfelelő nevelési körülményekre, fény- vagy tápanyaghiányra, illetve túlöntözésre utalnak – és még véletlenül sem érdemes olyat választani, amely jól láthatóan kopaszodni kezdett, vagyis elveszítette alsó leveleit.  

A mikulásvirág 18-20°C fokon 3-4 hétig, szerencsés esetben akár február derekáig is díszíthet – ellenben 23°C fok felett a növény biztosan pusztulásra van ítélve. Ha elvirágzott, minimum 10°C-on, mérsékelt öntözés mellett teleltethető, a későbbiekben dugványozással szaporítható. Júniusban, amikor úgyis vissza kell vágni, a levágott hajtásokat érdemes vízben gyökereztetni, vagy nedves homokba dugni. A mikulásvirág rövidnappalos növény, vagyis  fellevelei csak akkor színeseknek meg, ha nyolc héten át legfeljebb tíz órányi világosság éri. Ennek megfelelően szeptemberben már elkezdődik a virágképződése és novemberre újra beszínesednek fellevelei.