A legfontosabb dolog odafigyelni a gyermekre

Hogyan ismeri fel a szülő, ha pedagógiai szakszolgálathoz kell fordulnia gyermekével? Kik tartoznak bele a SNI fogalomkörbe? Miért fontos a korai fejlesztés? Hargitai Katalin gyógypedagógussal, tankönyvszerzővel beszélgettünk.

alt


Kiket nevezünk összefoglaló néven sajátos nevelési igényű, azaz SNI gyerekeknek?

Létezik a különleges bánásmódot igénylő gyerekek nagy halmaza és ezen belül az egyik  csoport, a sajátos nevelési igényű, rövidítve az SNI-s gyermekeké. Azokat a gyermekeket nevezzük így, akik diagnosztizált, súlyosabb problémával küzdenek. A megyei szintű szakértői bizottságok, illetve az országos szakértői bizottságok mondhatják valakire, hogy sajátos nevelési igényű. Érdemes tudni, hogy az országos szakértői bizottságokhoz közvetlenül lehet fordulni, tehát az intézmény és a szülő is kérheti a vizsgálatot. A megyeihez a gyerek három éves kora előtt fordulhat közvetlenül a szülő, három éves kor felett pedig először a járási szintű szakértői bizottságok vizsgálják a gyermeket. Ha vélelmezik, hogy a gyermek sajátos nevelési igényű, kérik a megyei szakértői bizottságok további, kiegészítő vizsgálatát, és a sajátos nevelési igény megállapítását. Többszintű vizsgálati folyamatról van szó, ami lehetővé teszi a pontosabb diagnózist.

Vannak olyan gyermekek, akiknél rögtön lehet látni, hogy valami nem stimmel, tipikusan ilyen a mozgásukban korlátozott gyermekek. De vannak olyan esetek is, amikor csak egy részképességzavarra gyanakodnak a szülők, óvónők. Ebben az esetben mi a protokol? Az óvónők küldik a gyermeket a szakszolgálathoz?

Az érzékszervi fogyatékosságot az országos szakértői bizottságok vizsgálják, és igen, van olyan, amikor akár már a születés után egyből látszik, hogy valami probléma van, és a gyermek bekerül az egészségügyi ellátó rendszerbe, illetve a fejlesztőpedagógiai, gyógypedagógiai hálózatba. Nagyon sok olyan részképesség-fejlődési zavar van aminél kicsi korban nincsenek egyértelmű, markáns tünetek. Ha óvodás korban a szülő, vagy az óvódapedagógus mégis észrevesz valami gyanúsat a gyermek fejlődésében, akkor kérelmezik a vizsgálatot és elindul a járási szintű vizsgálati folyamat. Az intézménynek és a szülőknek együtt kell működniük. Általában az intézmény kérésére, a szülő beleegyezésével kezdődik a diagnosztizálás. 

Hova fordulhat a szülő, ha részképességzavart észlel a gyermekénél?

A szülő közvetlenül is fordulhat a szakszolgálatokhoz, ahol nagyon sok fejlesztést tudnak nyújtani. Lehet kérni logopédiai ellátást, mozgásfejlesztést stb., mindenféle előzetes diagnózis nélkül is. Ha beviszi a szülő a gyereket, akkor a szakszolgálatnál dolgozó szakemberek meg fogják vizsgálni. Megállapíthatják, hogy a gyermek fejlődése minden területen átlagos ütemű, és semmilyen fejlesztésre nincs szüksége. Lehet, hogy egy- egy területen valamilyen nehézséget állapítanak meg. (beilleszkedési, és/vagy tanulási és/vagy magatartási nehézség, rövidítve BTMN). Ebben az esetben a gyermek fejlesztése elkezdődik a szakszolgálatnál. Természetesen kérheti a szülő és az intézmény az észlelt tünetek alapján a vizsgálatot, ebben az esetben elindul a már említett többszintű vizsgálati folyamat.

Miért fontos a korai fejlesztés?

Elsősorban a hatékonyság miatt. Amikor megszületik a pici baba, az idegrendszere tulajdonképpen éretlennek tekinthető, rengeteg minden alakul, fejlődik, változik nulla és hat éves kor között. Minél korábban kezdjük el az indokolt fejlesztést, segítést, annál jobb a  prognózis. Vannak olyan  területek,  mint például a mozgás- és beszédfejlődés, melyeknél, elég pontosan lehet tudni, hogy egy adott életkorban hol tart a gyerek.  A szakemberek ezeket figyelik, illetve ezekhez az átlagos értékekhez viszonyítják az adott gyereknek az érettségi, fejlettségi szintjét. Sokat tud segíteni a védőnő és a gyerekorvosi hálózat is a probléma felismerésében. A szakszolgálatoknál a korai fejlesztés abszolút prioritást élvez. 

Lehet azt mondani, hogy manapság, az utóbbi években több olyan gyermek van, aki ilyen ellátásra szorul? Vagy csak az a helyzet, hogy korábban nem figyeltek oda kellőképpen a diagnosztizálásra, és korábban is hasonló számú olyan gyermek volt, akinek fejlesztést kellett volna kapnia?

Több a sajátos nevelési igényű gyerek, pontosabban a különleges bánásmódot igénylő gyerek több mint korábban. Ebbe ugye beletartozik a hátrányos, és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek is, beletartozik a beilleszkedési, tanulási magatartási nehézséggel küzdő is, és ide tartozik a sajátos nevelési igényű gyerek is. A növekedést nem indokolja csak a pontosabb diganosztika, a korai felismerés,  de kétségtelen, hogy sok minden olyat észreveszünk, amit korábban nem.

Gyógypedagógusként mi a legfontosabb tapasztalata SNI gyerekek tanításakor, fejlesztésekor? Mire a legfontosabb odafigyelni?

Arra az adott gyerekre a legfontosabb odafigyelni. Van egy vezető tünet, például hogy a gyermek enyhe fokban értelmi fogyatékos. De nagyon nem mindegy, hogy milyenek az esetleges járulékos tünetek, hogy egy adott intelligencia sávon belül a gyerek képességei hol helyezkednek el, milyen részképesség fejlődési zavar társul még esetleg hozzá. Megvannak a tipikus lépések, hogy hogyan is kellene tanítani, de az egyéni ráhangolódás és differenciálás nélkül ez biztosan nem fog eredményesen zajlani.

Mondhatjuk akkor azt, hogy amint minden gyerek egyedi, a személyre szabott terápia az, ami legjobban működik mindenkinél?

Igen, az alkotó értelmiségi attitűd szükséges. Bármilyen jó is egy adott tankönyv, az egy „konzerv”, elképzelt tipikus haladási ütemet feltételez, ezt a pedagógusnak a gyerek üteméhez kell igazítani. Tananyag-szisztematizálás, harmonikus tanár-diák interakció, elfogadás, segítés, követelménytámasztás szükséges a sikeres tanításhoz.

Hogyan épül fel a Játék-sorozat? 

Kétféle fejlesztési utat választottunk. A Játék-sorozat most első osztálytól hatodikig az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyerekeknek készült, a másik ág pedig a ez ép intellektussal rendelkező, de részképesség-fejlődési zavarral küzdő gyerekeknek készült. Nekik normál intelligencia szint mellett kell azt a plusz pedagógiai segítséget nyújtani, amivel  haladni tudnak. 

Említette, hogy a tankönyv csak „konzerv”. Mennyire fontos a tankönyv a nevelési folyamatban? Csak egy a sok egyéb fejlesztési segédeszköz közül?

Én bízom benne, hogy egyre többen és eredményesebben fogják használni. Ez több egy átlagos fejlesztési segédeszköznél. Ebben a tankönyvcsaládban ugyanis olyan általános tanulási törvényszerűségeket követtünk, melyek megkönnyítik a gyerek tanulását és könnyebbé teszi a pedagógusnak a tanítást is. Ha a tankönyv szerkezetét nem bontják meg, akkor tulajdonképpen automatikusan érvényesül nagyon sok minden. Például az aprólékosan felépített fokozatosság, hogy hogyan követi az egyik feladat a másikat. A tananyag spirális elrendezése megint nagyon lényeges, többször visszatérünk egy adott területhez, sokszor többféleképpen láttatjuk. A tudástartalom kiépítésekor a heterogénné tétel mindenkinek nagyon fontos lenne, tehát ha olyan dolgokat tanítunk egyidejűleg, amik nagyon hasonlóak, az a normál intelligencia szintű gyereknek is nehéz.

Leginkább akkor a módszertanban van különbség a normál tankönyvekhez képest?

Igen, a módszertanban van különbség, valamint a lépések nagyságában. A normál intelligencia szintű gyerekek sokkal gyorsabban tudnak haladni, „nagyobbakat lehet lépni velük”.

Visszatérve kicsit a Játék-sorozatra, hogyan ajánlanád ezt a pedagógusoknak?

A feladatok könnyen értelmezhetőek, és a feladattípusok ismétlődnek, nagyon sok az analógiára épülő ami egyrészt a gyereknek is megkönnyíti a munkáját, másrészt a pedagógusnak is. A feladatok a motiváló hatásúak. azt kell sugallniuk, hogy „hű de nehéz, de én még éppen meg tudom oldani”. Akkor nekiáll a gyerek, és összeszedi magát, és megoldja. Ha olyan a feladat, hogy „hű de nehéz, és úgysem tudom megoldani”, akkor a gyerek hozzá se kezd, ha pedig egy feladat teljesen érdektelen, mert „mindenki meg tudja oldani”, akkor megint nagy baj van. Erre próbáltunk ügyelni, hogy kiváltódjon ez  a belső késztetés,  hogy „meg fogom tudni oldani”.

A tanóraszervezés kapcsán fontos, hogy a pedagógusnak elérhetővé kell válnia a gyerek számára. Tehát ha úgy érzi a gyerek, hogy meg tudja oldani a feladatot, de mégis elakad, akkor azonnal kapjon segítséget – ez a modern tanóraszervezésben, a mozaikszerűen felépített tanórákkal, a kooperatív technikák használatával jól megoldható. 

Milyen jelekre érdemes figyelnie egy szülőnek, ha arra gyanakszik, hogy gyermeke fejlődése nem a 
megfelelő ütemben halad?

Összességében a gyereket egészben kell nézni. Egy-egy terület fejlődése eltérő ütemű lehet természetesen, de ha például a hároméves gyerek még nem szólal meg, vagy a kétéves gyerek még felülni se nagyon tud, akkor ott valami gond van. Kérni kell a szakember segítségét, élni a törvény által biztosított jogokkal és lehetőségekkel. 

Kapcsolódó tartalmak

SNI-s tankönyvszemle – „Játék”-sorozat

Sorozatunkban az EKE OFI legújabb, SNI (sajátos nevelési igényű) tanulók számára fejlesztett tankönyveit vesszük sorra, melyek pedagógiai módszertanukban a gyógypedagógia modern szemléletét képviselik. Boldizsárné Kovács Gizellával és Sándor Csillával, a Játékvár, Játékváros, Játékország, Játékbirodalom, Játékvilág sorozatok szerkesztőivel beszélgettünk.