A logikai játékokból nyerhető tudás szinte minden tantárgyban hasznos lehet

Miért van „rossz híre” a matematikának a tanulók körében? Milyen szerepük lehet a különböző játékoknak a tanórákon? A Komplex Alapprogram Logikaalapú alprogramjának vezetőjét, Oláhné Téglási Ilonát kérdeztük.

alt


Melyek voltak pályája legfontosabb állomásai?

1989-ben matematika-fizika szakos középiskolai tanárként végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, ezt követően különböző középfokú intézményekben (gimnáziumban, szakközépiskolában) tanítottam. 2005-ben kerültem az (akkori nevén) Eszterházy Károly Főiskola gyakorlóiskolájába, majd négy év múlva a főiskola matematika tanszékére. 2009 óta tehát elsősorban matematika szakmódszertant tanítok. 2016-ban PhD-fokozat szereztem a Debreceni Egyetemen, „Matematikai kompetenciák vizsgálata, értékelése, fejlesztése a középiskolai matematikaoktatásban” című értekezésemmel.

Először középiskolásokat, majd tanárjelölteket tanított. Nehéz volt az „átállás”?

Valójában nem. Amikor tanárjelölteket kezdtem tanítani, már mögöttem volt 20 évnyi tanítási tapasztalat, ez biztonságot adott, hiszen „csak” át kellett adnom azt a tapasztalatot, (természetesen a megfelelő elméleti háttérrel kibővítve), amit a pályámon eltöltött évek alatt összegyűjtöttem. Az itt töltött időszak fontos hozadéka volt az is, hogy már jóval a Komplex Alapprogram elindulása előtt, 2005-ben elkezdtünk kollégáimmal olyan pedagógiai reformon gondolkodni, amely jelenlegi munkánkat is meghatározza.

Miért gondolták, hogy reformra van szükség?

Tapasztalataink szerint az oktatás szükséges modernizációja ugyan elkezdődött a 2000-es években Magyarországon: az Európai Unió ajánlására a közoktatásban bevezették a kompetencia alapú oktatást. Ennek során meghatározták az iskolai oktatásban elengedhetetlen kulcskompetenciákat is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az egyén a társadalomba beilleszkedve képes legyen aktív, önmagáért és környezetéért felelős állampolgárként élni, elhelyezkedni a munkaerőpiacon, alkalmazkodni a változásokhoz és elsajátítani az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségeket, képességeket. 

Ám az ehhez kapcsolódó folyamat a későbbiekben lelassult: azok a nemzetközi tendenciák, amelyek a jelzett időszakban meghonosodtak nálunk, sokszor nem tudtak kiteljesedni és megakadtak. Több kollégámmal úgy gondoltuk, hogy további módosításokra, változásokra lenne szükség. Például olyanokra, amelyek a gyerekek és a pedagógusok számára egyaránt élvezhetőbbé teszik az iskolai munkát.

Hogyan érintette ez a matematikaoktatást?

Átalakult a matematika tananyag struktúrája: új módszereket, munkaformákat és ennek megfelelően természetesen új típusú tankönyveket vezettek be. A „hagyományos” tartalomközpontú megközelítés helyett a készségek, képességek és attitűdök fejlesztése került előtérbe. Ugyanakkor a társadalmi hatások és a közoktatási struktúra változásainak eredményeképpen egyre több tanuló jár érettségit adó középiskolába, a szakiskolai képzés pedig visszaszorult. Vagyis a korábbi gimnáziumi képzésbe sok olyan tanuló kerül be, akinek célja nem feltétlenül a továbbtanulás, csak az érettségi megszerzése. Ebből adódóan a hagyományosan elméletibb, felsőfokú tanulmányokra felkészítő gimnáziumi tananyagnak is át kell alakulnia, mivel egyre kevesebb azok száma, akik matematikával szeretnének foglalkozni a későbbiekben. Ez sajnos csökkenti a tanulók motivációját is. Problémát jelenthet az is, hogy a hagyományos matematikatanítási módszerekkel nem könnyű a mai gyerekek érdeklődését felkelteni. 

Milyen okai lehetnek ennek?

Meglátásom szerint – és tapasztalataim is ezt igazolják – a matematika az alsó tagozatosok között, egészen az 5-6 osztályig a legkedveltebb tantárgyak közé tartozik. Ezt követően azonban gyökeresen megváltozik a helyzet: kevés olyan gyerek akad, aki szereti. Ennek nyilván az is oka lehet, hogy éppen ebben az időszakban a matematika a szemléletesebb, ám játékosabb tankönyvi megközelítése egyre absztraktabbá válik. Lehetséges, hogy ez a változás túl gyors és nagy váltást igényel a gyerekektől: lehet, hogy ha tovább lehetne tartani a konkrétabb, szemléletesebb formát, akkor talán kevésbé fordulnának el a matematikától. Különösen fontos lehet ez manapság, amikor hiszen nap mint nap annyiféle színes, érdekes, izgalmas inger éri a gyerekeket, hogy ezzel az iskola és pedagógusai nem könnyen veszik fel a versenyt. Ebből adódóan új módszertani repertoárt kell kialakítania a reál szakos pedagógusoknak is, hogy tantárgyukat minél színesebben tanítsák.

Van, aki ilyenkor azzal érvel, hogy nincs érzéke a reál tárgyakhoz… 

Úgy gondolom, ha kezdetektől fogva olyan módszerekkel tanítjuk ezeket, amelyekkel sikerül megszerettetni és érthetővé tenni a gyerekek számára, gyakorlatilag szinte bárki jó alaptudásra tehetne szert a reál tárgyakból is. Nem hiszem, hogy – a diagnosztizáltan problémákkal, például diszkalkuliával küzdő tanulók kivételével – van olyan átlagos képességű ember, akinek egyáltalán nincs „matematikai érzéke”, hiszen ide nem olyan jellegű tehetség kell, mint például egy-egy művészeti ág műveléséhez. Természetesen megfelelő alaptudással sem lesz mindenkiből világhírű matematikus, de az tény, hogy a logikus gondolkodást, a megfelelő problémamegoldó képességet – tehát a matematikai alapkészségeket – bárkivel el lehet sajátíttatni.

Beszéljünk a Komplex Alapprogramról! Logikaalapú alprogramjának nevében nem szerepel a matematika szó…

Valóban. Bár természetesen sokan nem alaptalanul kötik ehhez a tárgyhoz a logikus gondolkodást, nagyon fontos leszögezni, hogy a Logikaalapú alprogram nemcsak a matematikával (illetve annak tanításával) foglalkozik. Az alprogramunkhoz készített segédanyagokban is azt hangsúlyozzuk, hogy a logikai játékokból nyerhető tudás számos más tantárgyban is megjelenhet – a történelemtől az idegen nyelvekig.

Fontos célkitűzésünk, hogy olyan módszereket integráljunk a tanításba, amelyek segítségével motiválni lehet a gyerekeket. Ennek igen fontos elemei a különböző játékok – nem véletlen, hogy évszázadokon keresztül fennmaradtak a sakktól kezdve olyan szituációs játékokig, mint például a barkochba. Úgy gondoljuk, ma is szükség lenne az ezek által fejlesztett képességekre, ezért szeretnénk ezeket újra visszahozni a köztudatba. Abban bízunk, hogy ezek segítségével a tanulás öröm- és élményforrássá válik a gyerekek számára, amikor játszva tanulnak és nem érzik tehernek az iskolai munkát. Igyekszünk meríteni a különféle élménypedagógiai módszerek tapasztalataiból és eszköztárából is. Ennek szellemében igyekszünk felkészíteni a pedagógusokat is arra, hogy óráikon minél gyakrabban alkalmazzák ezeket és bátran nyúljanak a játékos elemekhez óravázlatuk kialakítása során.

A játék tehát elsősorban motivációs eszköz a Logikaalapú alprogram gyakorlatában? 

Nem csupán ennyi a játékok szerepe. Egyrészt természetesen a gyerekek alaptevékenysége, melynek motiváló hatásától nem lehet (és nem is kell!) eltekinteni. Másrészt viszont arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a természetes tanulás egyik módja is. Programunk alapvető elemei tehát a logikaalapú játékok – a táblás játékoktól kezdve a térbeli tájékozódást segítő játékokon át a stratégiai játékokig. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy ezeken keresztül számos olyan képességre és készségre lehet szert tenni, amelyek nagyon fontosak a tanuláshoz – ezek segítségével ugyanis olyan kognitív képességeket fejleszthetünk, mint például az algoritmikus képesség, az analízis-szintézis képessége, a rendszerezés képessége, a lényeglátás – sőt, maga a problémamegoldó gondolkodás is. Ebből a felsorolásból is látható, hogy ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valaki megtanuljon tanulni. 

Mit mondhatunk a Logikaalapú alprogram módszertani alapjairól? 

Alprogramunkban kulcsszerepe van a problémamegoldásnak, az algoritmizálásnak, a síkbeli-térbeli tájékozódási képesség fejlesztésének, a stratégiai gondolkodásnak. Ezek fejlesztésére szerencsére számos módszer áll rendelkezésünkre. Az egyik ehhez kapcsolódó irány az úgynevezett játékalapú tanítási módszer, amelynek nagyon fontos eleme a magyar Dienes Zoltán és Varga Tamás által kidolgozott matematikatanítási modell, amikor is magából a játékélményből, a játék végigjátszásából alakul ki a tudás. Ennek alkalmazása során olyan eszközöket, olyan speciális játékokat használunk, amelyek segítségével megismerhető például a halmazelmélet felépítése. A másik vonalat az úgynevezett játékstrukturált tanulás jelenti. Ennek alkalmazása révén magát a tanulási folyamatot szervezzük játékosan, „elrejtve” ezzel a tanulás komolyságát. Ezek a módszerek – szituációs játékoktól a kártyajátékokig – bármelyik tantárgy esetében alkalmazhatók. 

Mennyire tudatosítják a különféle játékok nyomán nyert tapasztalatokat a gyerekek számára?

Nagyon fontos a tudatosítás, vagyis a metakognitív tudás, amikor magukról az elsajátított ismeretekről is valamifajta ismerettel rendelkezünk. A játékok ugyan adnak egyfajta „erős alapot” a készségfejlesztéshez, de ez csak a kezdet, rendkívül fontos a belőlük nyert információkat és tapasztalatokat, célzottan „felépíteni”. A magyar matematikaoktatásban szerencsére komoly hagyományai vannak ennek – például a fogalomalkotásnál, illetve fogalomrendszerek, vagy éppen egy adott matematikai struktúra tanításánál. Dienes Zoltán például tudatosan dolgozott azon, hogyan lehetne egy adott matematikai struktúrához egy játékot „kitalálni”. Nem véletlenül fogalmazott a következőképpen: „A matematika egy aranybánya a játékok korlátlan kiaknázásához. Legyen megadva bármilyen matematikai struktúra, ki lehet találni hozzá egy játékot, melynek korlátai pontosan megfelelnek a kérdéses matematikai struktúrában megjelenőknek.”

A Komplex Alapprogram honlapján szó esik a közösség, a közös munka szerepéről is. Hogyan lehet ezt megvalósítani a Logikaalapú alprogram esetében?

Nagyon fontos lenne minden tantárgy esetében egyfajta konstruktív tanulásra, közös építkezésre alapozni. Magunk mögött kell hagynunk azt a szemléletet a 21. században, hogy a tanár a tudás egyetlen forrása az osztályteremben. Építenünk kell a gyerekek előzetes ismereteire, a körülöttünk lévő rengeteg információra. Ha ugyanis ezeket is figyelembe vesszük, sokkal összetettebb, komplexebb tudásuk lesz. A frontális osztálymunkával szemben előtérbe helyezett páros munkának, illetve csoportmunkának nagy előnye az is, hogy jelentős mértékben fejlődnek a gyerekek szociális képességei. A csoportos tanulási tevékenységek támogatják a kreativitást, a tanulói kérdéseket – sőt azt is gyakran tapasztalhatjuk ilyenkor, hogy a gyerekek bizonyos dolgokat könnyebben megértenek, ha társaik szavaival hallják az ezekkel kapcsolatos tudnivalókat, információkat.

Mi a tanár szerepe egy ilyen formában szervezett tanórán?

Az ilyen típusú órákon a pedagógus elsősorban egyfajta szervezőmunkát végez, tehát koordinál és segít, ha arra van szükség. Ugyanakkor egyáltalán nem „passzív elszenvedője” az iskolai történéseknek: az óra irányát alapvetően neki kell meghatároznia, tehát rendkívül fontos feladata van ilyenkor az óra előkészítésében. Olyan formában kell ugyanis megszerveznie a tanórát (az óra menetétől kezdve a segédanyagok összeállításáig), hogy az órán minden adott legyen tananyag lehető legnagyobb mértékű elsajátításához. Ehhez az is hozzátartozik, hogy bizonyos anyagrészek tanításához a hagyományos, frontális munka a leghatékonyabb. A tanárnak tehát az adott óra tervezése során eleve ki kell választania, hogy mely anyagrészek taníthatók játékokkal vagy egyéb fejlesztőeszközökkel.

Hogyan segíti a Komplex Alapprogram a pedagógusokat abban, hogy az ilyen típusú tanórákhoz szükséges készségeket elsajátítsák?

A projekt keretében minden alprogramhoz – így tehát természetesen a miénkhez is – 30 órás pedagógustovábbképzéseket dolgoztunk ki. Ezeken szeretnénk felkészíteni a tanárokat az ilyen típusú munkára – lényegében egyfajta szemléletváltásra. A továbbképzések struktúrája ennek megfelelően „kevert”: bizonyos részeik távoktatásban zajlanak, de 2/3 részük hagyományos, kontaktórás képzés. Ezek tartalmát olyan formában építettük fel, hogy az online tananyagban inkább elméleti kérdésekkel foglalkozunk, a kontaktórákon pedig tanórákat szimulálunk, módszereket mutatunk be, illetve próbáltatunk ki a résztvevőkkel. 

A képzés során természetesen szó esik magáról a Komplex alapprogramról, annak koncepciójáról és az általunk elképzelt „élménysuliról”, a képzés második része az alapvető módszertani stratégiákkal foglalkozik – melynek hivatalos elnevezése differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportokban. Ezek során tehát végigjátszunk, végigelemzünk olyan tanórákat, amelyeket a jelzett módon, a hagyományos gyakorlattól eltérően szervezünk. Összességében tehát magát a képzést is szeretnénk olyanfajta élményszerű tanulási folyamattá tenni a résztvevők számára, amilyet tőlük is várunk iskolai tanóráik során.

Megjelenhetnek ezek a módszerek az iskolarendszerű pedagógusképzésben is?

Természetesen erre törekszünk. Projektünk távlati célja, hogy a pedagógusképzés anyagába is beépüljön ez a gyakorlat. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a gyakorlóiskolák pedagógusai minél hamarabb elsajátítsák a módszert, hogy a tanárjelöltek megfelelő környezetben (elsősorban értő mentorálással) próbálhassák ki a Komplex Alapprogramot. A gyakorló pedagógusok és tanárjelöltek mellett azonban még egy fontos „célcsoportot” is meg kell említenem.

A mi projektünk fő célja a pedagógusok módszertani felkészítése és szakmai megújulásuk segítése – melynek eredményei természetesen a gyerekeket érintik. Ugyanakkor rendkívül fontos az is, hogy a Komplex Alapprogram szellemében tanuló iskolások szüleit is meggyőzzük az ilyen típusú ismeretszerzés és egyáltalán a tanulás fontosságáról. Sok iskolában tapasztalom az intézményi tájékoztatók során, hogy gyakran nem mérik fel a szülők a tanulás jelentőségét – például azt, hogy ez alapvető eleme a társadalomba való beilleszkedésnek.

Jelenleg milyen szakaszban van a Komplex Alapprogram működése?

A programot kidolgoztuk, ennek megfelelően a szükséges anyagaink (az alapkoncepcióval kapcsolatos dokumentumoktól kezdve a háttértanulmányokig) elkészültek és akkreditáltattuk is a képzések anyagait. Első továbbképzéseink májusban indultak, elsősorban természetesen azon iskolák pedagógusainak, amelyek a bevezető szakaszban, azaz 2018 szeptemberétől fogják alkalmazni a Komplex Alapprogramot – ez körülbelül 60 iskolát érint. Most tartunk tehát az első alprogrami továbbképzéseknél: ezek augusztus végéig lezajlanak. Ezzel párhuzamosan készítjük segédanyagainkat is, amelyek a világhálón is elérhetők lesznek a pedagógusok számára: óratervezetek, feladatbankok kerülnek ilyen módon a szélesebb nyilvánosság elé.

A szeptembertől induló iskolák számára egyfajta „utókövetést”, a körülményekhez folyamatosan alkalmazkodó, rugalmas szakmai támogatórendszert is biztosítunk – ennek munkálatai is folyamatban vannak. (A támogatórendszer nem csupán a konkrét esetekben igyekszik támogatást nyújtani: távlati célunk, hogy szükség esetén a tanév tapasztalatai nyomán módosítsuk, anyagainkat.)

Joggal várhatjuk tehát a Komplex Alapprogramtól, hogy változást hozzon a magyar oktatásba. Mit várnak tőle hosszútávon?
 
Ilyen esetekben mindig nehéz jósolni – annál is inkább, mivel minden pedagógiai reform sikere elsősorban az azt megvalósító pedagógusokon múlik. Fontos szerepe lesz annak is, hogy a Komplex Alapprogram által megkívánt szemléletet mi magunk hogyan tudjuk átadni kollégáinknak. Azt szeretnénk, ha az iskolákban olyan közegek alakulnának ki, ahová a gyerekek szeretnek járni, ahol szívesen tartózkodnak, biztonságban érzik magukat. Ahol a pedagógusok és a diákok egyaránt jól érzik magukat, a munka kölcsönös bizalmi légkörben zajlik. Azt gondolom, hogy elveink összhangban állnak például Comenius 1657-ben leírt elgondolásaival is: „Akárhonnan nézzük is, didaktikánknak az legyen a célja, hogy kifürkésszük és felkutassuk az oktatás gyakorlatát, mégpedig azért, hogy a tanároknak minél kevesebbet kelljen tanítaniuk, ugyanakkor a diákoknak minél többet kelljen tanulniuk. E didaktika jegyében az iskolákban legyen egyre kisebb a zűrzavar, ámde legyen egyre nagyobb a szabadság, az öröm, és minderre a valódi fejlődés nyomja rá a bélyegét.” Ilyen értelemben tehát nem újdonság az, amit képviselünk. Úgy gondolom azonban, hogy a 21. század kívánalmainak megfelelő eszközeinkkel és módszereinkkel a Komplex Alapprogram segítségével megújíthatjuk a magyar iskolák legjobb hagyományait. Reméljük, célhoz érünk.