Marhák, birkák és a normannok – enni való mesék 6.

Utazzunk vissza az öreg Angliába, a normann hódítás, Hódító Vilmos és a hastingsi csata idejére, az ánglusok zivataros XI. századába. Bár minket ez egy cseppet sem érint, és jó rég is volt, de ma is érdekes az ételnevekben itthon és külföldön egyaránt.

alt


Annak ellenére, hogy a történelem színpadáról hamar letűnt normannok skandináv, azaz északi, germán nép voltak, és maga a név is északi (nor-dik, nor-th, nor-vég stb.) embert jelöl, pár százados kalandos hódításaik során okosan viselkedtek: nem lenézték, hanem megtanulták a meghódított népek műveltségét, és így piszkosul megtanulták az akkori francia nyelvet is, hisz arra is jártak egy csöppet. 

Ezt a hódítást a leghívebben a Normandia szó mint a francia koronabirtok néhai tartománya, és persze a világháborús partraszállás őrzi. Hát így hurcoltak be a XI. században Angliába és a feudális királyi udvarba is latinos, franciás szavakat. Ők disznót (pig), birkát (sheep), bárányt (lamb), tehenet-marhát (cow) sosem fogyasztottak, hisz nem is tudtak ó-angolul.

Csakhogy ugyanazt az állatot, annak húsát ették mégis – az anglo-szaxonok számára sejtelmesen, lebegtetősen, amolyan franciásan, a büdi és persze valószínűleg lenézett állathoz képest, királyi udvarhoz illően és méltóan: másképpen megnevezve. Mondhatnám úgy is, bár a kétlábúakra, a szárnyasokra, így a csirkére sincs így ez megkülönböztetve az angolban azóta sem: pipiskedve is egy kicsit. 

Hát így kezdték a királyi udvarban, majd a nép nyelvén is nevezni a sült és párolt, flambírozott és simán csak főtt finomságokat: pork (sertéshús), mutton (birkahús), veal (bárányhús), beaf (marhahús)… – Holott a latin nyelvekben, így a franciában is ezek a szavak az élő állatra is utalnak, és nem csupán a húsára korlátozódnak, ahogy a mai angolban ez már mára bizony elhasadt. 

Amerikai expatriótákat valaha magyarra tanítva tapasztaltam: ők tök hamar megértették, és logikusnak is találták a tükörfordításaimat: pig meat, lamb meat stb., ahogy mi magyarok ezeket megkülönböztetjük, már ha meg kell: a gulyás (szegény ember) nyilván marhahúsból, hisz marhagulyát őrzött, a rántott borda pedig bordacsontos disznókarajból, azaz karéjból, szeletből készül.

A halászlé pedig… De ezt rátok bízom.

A francia nevelőnőkről és az angolkisasszonyokról pedig majd legközelebb.