Második alkalommal rendezték meg a Pedagógus Expót

Több száz pedagógus látogatott a Budapesti Kongresszusi Központba, hogy módszerekkel, jó gyakorlatokkal ismerkedjenek meg, és az Expó jelmondatához híven még büszkébbek lehessenek arra, hogy a pedagógusi hivatást választották. Izgalmas előadásokon, workshopokon vehetett részt az érdeklődő. A kiállítók között szerepelt az Eszterházy Károly Egyetem, a Pesti Magyar Színház, a Csodaceruza Magazin is, és még megannyi szereplő a pedagógia főbb- és határterületeiről, akiknek a teljes sorát megtalálhatja az olvasó az Expó honlapján.  

A Pedagógus Expó standjai láthatók a képen.


Gyarmathy Éva pszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítója, arról beszélt Ritmusban a harmónia, avagy a közös élmény ereje című előadásában, hogy mennyire fontos is az, hogy a gyermekek belső ritmus- és egyensúlyérzékét már kisbaba kortól is fejlesszék a ringatás révén. Neurológiai kutatások bizonyítják, hogy az együttműködést a közös ritmus támogatja. A korai szakasz ringatóit később felválthatja többek között a tánc vagy a zsonglőrködés. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekek természetesek legyenek – hívta fel a közönség figyelmét Gyarmathy Éva, megtalálják a saját ritmusukat, engedni kell őket, hogy szabadon táncoljanak, akár mindennap kezdődhetne ezzel az óvodai foglalkozás, vagy kisiskolás korban az első tanóra. A következő lépésben, miután ráhangolódtak önmagukra, a közös tánc lehetőséget teremt arra, hogy egymással is megtalálják az összhangot, így a tánc már közösséget teremthet, megalapozhatja az együttműködést. Az ősi kultúrákban, már egészen a kőkorszakban is szerepe volt a közös ritmus megteremtésének, ami sok esetben az együttes munkavégzést támasztotta alá. Fontos, hogy arra ösztönözzük a gyerekeket – szólította meg a hallgatóságot Gyarmathy Éva, hogy a teljes testüket használják, amikor ritmust képeznek: tapsolhatnak, dobbanthatnak, szájukkal és kezükkel is csettinthetnek, illetve mozdulatokkal is ritmizálhatnak. A zsonglőrködés régen kötelező volt az indiai nőknek, hogy lássa a gyerek, megérezze a ritmust, amit az eszköz (a labda) kíván. A zsonglőrködés az agyi fehér állományban 5-6 százalékos növekedést okoz és számos pozitív idegrendszeri hatása van. Az atipikusan működő (SNI-s, BMT-s stb.) fejlődéshez a kulcs – ismertette Gyarmathy Éva – a következetes keret- és szabályrendszer, egyértelmű határok, a kevesebb = több szabálya, és a tevékenységben tartás.

Varga László a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának dékánja, a Karon zajló neuropedagógiai kutatások vezetője, arról értekezett, hogy milyen szerepe lehet a nevetésnek és a humornak a pedagógiában. A humor a kreativitással van erős korrelációban, ezt neurológiai kutatások bizonyítják, nagyon fontos ezért, hogy a tanórák, óvodai foglalkozások ne legyenek szárazok és humortalanok. Bár korunkban a pedagógia központjában a gyermek áll, nagyon fontos, hogy a pedagógusok is fókuszban legyenek, hiszen ők teremtik meg a pszichés klímát – vélekedett Varga László. Az első nyolc évben hálózatosodik az agy, 80 százalékban ezek a korai hatások formálják a személyiségünket, ezért a bölcsődei, óvódai nevelőknek és a tanítóknak óriási szerepe és felelőssége van. Döntéseink 40%-a nem tényleges döntéseken, hanem szokásokon alapul, éppen ezért megtanulni más utat választani nagyon fontos. A hibázás és az újratervezés fontos a tanulásban, ezért jó, ha megtanuljuk a hibáinkat már gyerekkorban humorral kezelni, sőt örülni a kudarcok által feltárult új lehetőségeknek. Azt is szem előtt érdemes tartani – hívta fel a közönség figyelmét Varga, hogy attól tanulunk, akit szeretünk, az érzelmek igenis hatnak a kognitív folyamatokra. Sokkal könnyebben tanul egy gyerek, ha érzelmi biztonságban lehet, ha a tanulási környezete felszabadítja, ha lehetősége van nevetni. A nevetésről szintén neurológiai kutatások bizonyítják, hogy pozitívan hat az agyműködésünkre, sőt gyógyító hatása van. 

Balatoni Kata a Pedagógus Expó főszervezője, az Így tedd rá program gazdája és Bajzáth Mária mesepedagógus, a paloznaki Meseközpont és a budapesti Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely szakmai vezetője Közösség mesében és játékban címmel adtak elő. Bajzáth Mária egy elgondolkodtató és megható érdekességgel kezdte mondanivalóját, miszerint voltak régebben Magyarországon olyan tájak, ahol, amikor egy asszony megtudta, hogy gyermeket vár, elkezdett bölcsőt szőni, de ebbe a bölcsőbe beleszőtte a születendő gyermeke életmeséjét is, azt az életet, amit a szíve alatt hordott babának ő megálmodott. Amikor nagyobbacska lett a baba, az édesanya a hátán hordozta a bölcső szőtteséből alakított hordozóban, később párnát a gyermek feje alá, majd úti tarisznyát, és az egyszeri gyermek életútjának végén újra párnát alakítanak ebből a szövevényből. Ma nincs nagyon olyan dolog az életben, ami a bölcsőtől a koporsóig tart. Ma a tárgyak túlzása, túlhalmozása kompenzálja az idő, a figyelem hiányát. A pedagógiai munka másik akadálya lehet az ingerszegény környezet is. A mese az iskolában elveszíti a közösségépítő, szórakoztató, tudásátadó jellegét. Az intézményes nevelésben elvesztette a mese a komplexitását, pedig amiről van népmese, arról van mondóka, találós kérdés, ének, játék is, így a mesék a legtöbb esetben csak a gyermekeink lexikális tudását bővítik – vélekedett Bajzáth Mária. Balatoni Kata kapcsolódva Bajzáth Mária gondolataihoz arról beszélt, hogy a népi játékok a nevelési intézményekben szintén kiüresedtek. A népi kultúrában a játékok állandó jellegű tulajdonságai a következők voltak: tudásátadás, készségfejlesztés, komplex feladatmegoldás, illetve sokszor spirituális tartalommal is bírtak – volt olyan játék, amit csak 12 éves lányok, csak a kút körül, csak bizonyos holdállás esetén játszhattak. Balatoni Kata szerint elfelejtettük a játékok eredeti funkcióját és célját, elfelejtettük, hogy a játék maga az élet. A két előadó arra a tanulságra jutott, hogy a mese és a játék világa feloldja a való világ szerkezetét, lebontja annak szilárd határait. Mesehallgatás és játék közben látható és láthatatlan (hiszen sok-sok generáció mesemondása és közös játéka áll a tevékenység mögött) közösség épül. A közösségnél kevés nagyobb élmény és érték van a világban. 

Jocó bácsi, azaz Balatoni József történelemtanár, az élménypedagógia lelkes szószólója, több könyv szerzője Taníts szabadon, tanulj szabadon címmel adott elő. Az előadás elején arról beszélt, hogy azok a pedagógiai alapelvek, mint hogy „A tanítás hivatás legyen”, „Szeresd a hivatásod!”, „Szeresd a gyerekeket!”, „Légy önmagad!”, vagy „Merj újítani!”, amikről azt hinnénk, hogy evidensek, a hétköznapok világában néha mégsem működnek evidenciaként. A gyerek csak akkor fog igazán tanulni Jocó bácsi hite szerint, ha a pedagógus szereti őket. A gyerekek az őszinteséget hálálják meg igazán. Nagyon megnehezíti a tanár dolgát, ha álarcot visel, ha nem hiteles. Az élménypedagógiában nehéz volt számára – vallja be Jocó bácsi, hogy az egóját legyőzze, hiszen ennek a pedagógiának az alapelvei szerint a tanár nem mondhatja meg, hogy mi a jó, mert azt a gyerekek rakják össze. 

(A fotókat Kaliczka Gabriella készítette.)