Megdicsért a tanár!!! – Van ennél jobb érzés?

Sokat lehet olvasni a pedagógusi dicséret módszertanáról, arról, hogy melyik dicséret hasznos, és melyik nem annyira, de abban mindenki egyetért, hogy a dicséret az egyik legerősebb motivációs eszköze mindenkinek, aki gyerekekkel foglalkozik.

alt


A legtöbb ember fel tud eleveníteni olyan mozzanatot diákéveiből, amikor egy-egy tanári dicséret nagy hatással volt rá, sokan akár olyat is, ami későbbi pályájukat meghatározta, valamely irányba terelte őket. És valóban, ha valós teljesítmény áll mögötte, akkor az őszinte pedagógusi dicséret szárnyakat tud adni egy diáknak.

Hadd világítsam meg egy saját példával! „Szép írás. Nem is annyira elemzi, hanem szinte költői erővel idézi fel a művet.” Ezt a mondatot egy ötös kíséretével Jelenits István, piarista atya írta egy magyar fogalmazásomra, gimnazista koromban. Erre a dicséretre kifejezetten büszke voltam, és megerősített abban, hogy érdemes írással foglalkoznom. Nyilván nem mindegy, hogy kitől jön a dicséret, és az sem mindegy, hogy van-e mögötte tényleges teljesítmény, de emlékszem arra az örömre, amellyel szüleimnek mutattam a papírra vetett, tehát változhatatlan, dicsérő szavakat.

Miért fukarkodunk a dicsérettel?

Dicsérni nem is olyan könnyű. Pláne jól dicsérni. Ha ötöst hoz haza a diák, ha tudja a választ a tanár kérdésére, az természetes, az magától értetődő, nincs abban semmi különös. Ha viszont hibázik, otthon felejti a házi feladatát, nem tudja felidézni az elmúlt órán, rosszabb esetben az elmúlt félévben tanultakat, akkor könnyen kicsúsznak a szájunkon, és a pedagógusok száján is olyan korholó szavak, melyek lehet, hogy a mi szemszögünkből igazak, de a gyerek fejlődéséhez nem biztos, hogy pozitív módon járulnak hozzá. 

Nyilván az sem jó, ha arra kondicionáljuk a gyereket, hogy a dicséretért tanuljon. De arra jó, ha tud figyelni egy ügyes pedagógus, hogy észrevegye a diák igyekezetét, szorgalmát, erőfeszítéseit. Tudok olyan esetről, amikor egy tornatanár az ügyetlenebb mozgással rendelkező dundi gyerkőcöt dicsérte meg a tornaórán, mert díjazta az igyekezetét, azt, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy jól végezze el a testgyakorló feladatokat, még ha nem is volt képes olyan „szépen” végrehajtani azokat mint a társai. Ugyanakkor érdemes figyelni arra is, hogy mindenkinek kijusson a dicséretből. Szintén saját élmény, amikor egy évekig ketteseket halmozó diáktársamat dicsérték meg azért, mert tudott javítani az eredményein, és bennem, kamasz igazságérzetem minden darabkájában fellángoltak a rossz érzések, mert akik eleve ötösre tudták az anyagot, fele annyi dicséretet sem kaptak, mint az, aki csak az elmúlt félévben szedte össze magát. Most, az idő távlatából ez kicsinyesnek tűnik, de az egyértelműen látszik belőle, hogy mindenki vágyik a dicséretre.  

Túlzásba vitt dicséret

Lehet túlzásba vinni a dicséret? A szakirodalom azt mondja, hogy az a lényeg, hogy a dicséret összhangban legyen a gyerek önértékelésével, vagy legalábbis ne legyen köztük óriási különbség. Ha egy gyengébb önértékelésű gyerek túl nagy diszkrepanciát érez a teljesítménye és a dicséret mértéke között, akkor egyszerűen nem fogja elhinni, hogy igaz a dicséret. Aztán ott van az a vékony mezsgye is, amin jól kell egyensúlyoznia egy pedagógusnak, hogy milyen helyzetben, kik előtt és mennyiszer dicséri meg a diákjait. Ehhez jól kell ismernie az osztályt, valamennyire éreznie kell a viszonyokat, és arra is érdemes ügyelnie, hogy az általános dicséret helyett („Ügyes vagy!”) inkább egy konkrétumot emeljen ki, mert abból jobban épül a gyerek. Például: „Ezt a példát jól vezetted le, szép munka volt!”. Azt is mondják, hogy a képességek dicsérete helyett („Okos vagy!”), a teljesítményt („Jól építetted fel a fogalmazás szerkezetét!”), vagy az igyekezetet („Látom, hogy sokat foglalkoztál vele!”) díjazzuk inkább. 

Az is bizonyos, hogy a dicséretek hozzájárulnak a pozitív önkép kialakításához, a sorozatos negatív vélemények pedig a pesszimizmust, depressziót, bezárkózást építhetik. Tanárként időről-időre érdemes tehát elgondolkodnunk és monitoroznunk a saját gyakorlatunkat a dicséreteket illetően, hogy minél jobban tudjuk alkalmazni ezt a nevelési módszert a mindennapok során.