Mi fán terem az adventi kalendárium?

Honnan ered az adventi kalendárium? Mikor terjedt el Magyarországon? Írásunkban ilyen és hasonló kérdésekre keressük a választ – de igyekszünk hasznos ötleteket megosztani néhány különleges ünnepváró naptár elkészítéséhez és használatához is.

adventi naptár


A krétavonalaktól a csokoládét rejtő ablakokig

Az adventi kalendárium készítésének szokása a XIX. század elején kezdődött, elsősorban vallásgyakorló protestáns családok körében: december elsejétől szentestéig minden nap egy krétavonalat húztak ajtajuk elé. Voltak, akik krétavonalak helyett újabb és újabb gyertyákat gyújtottak, mások bibliai képeket akasztottak a falra. 

Az első „előre gyártott”, vagyis nyomtatott, megvásárolható adventi naptár 1908-ban került forgalomba: Gerhard Lang (1881–1974) készíttette, Richard Ernst Kepler illusztrációival látott napvilágot. Ezen még nem ablakocskák voltak: színes képeket lehetett feltűzni naponta egy kartonra. Lang vélhetően édesanyja hajdani ötletét hasznosította, aki ünnepváró kisfiának készített hasonló kalendáriumot. Egyes források szerint Lang asszony is képecskéket fűzött egymás mellé – mások úgy vélik, hogy már az ő „naptárain” megjelentek az édességek. A későbbiekben Lang ötletét felkarolta a Sankt Johannis Printing Company – ennek révén terjedtek el az „ablakocskás” kalendáriumok, amelyek mögött bibliai idézetek vagy vallásos tárgyú képek rejtőztek. Ezzel az izgalmas, titkokat sejtető megoldással vált igazán népszerű, keresett termékké a „bolti naptár”. 

Népszerűségét csak a második világháború törte meg – de nem a gyerekek érdektelensége, hanem a papírhiány volt az átmeneti visszaesés oka. 1946-től kezdték újra nagybani forgalmazásukat – elsősorban Richard Sellmer munkáiból ötletet merítve. Az ő változata nyomán alakult ki a máig ismert, csokoládét rejtő prototípus.

Az adventi kalendáriumok divatja a 90-es évek elején „tört be” Magyarországra. Gyorsan népszerűvé váltak az édességboltok kínálta termékek (tulajdonképpen speciális csomagolású bonbonok), sőt, a textilből készült „zsebgyűjtemény” is, amely a falra akasztható tárolók szabásmintáját követte, s amelyet évről évre elő lehetett venni és a háziak ízlésének megfelelő ajándékkal megtölteni.

Mézeskalácsos kalendárium

Már a kilencvenes évek elején népszerűvé váltak a saját készítésű adventi kalendáriumok – sőt, annak legtöbb előkészítést és munkát igénylő változatai, a mézeskalácsból készült darabok is. Divatosak voltak a betű alakú süteményekre épülő megoldások: az érintettek minden nap egy betűt fogyaszthattak el belőlük karácsonyig. A naponta fogyasztandó, édes betűkből összeolvasható egy-egy, ünnepekkel kapcsolatos szó vagy mondat („Boldog karácsonyt!”, „Itt a Karácsony!” stb.) –, de ismeretes olyan variánsa is, amit kifejezetten iskolásoknak ajánlottak az ABC gyakorlása céljából: ebben az esetben minden nap egy betűt kellett elfogyasztaniuk (és átismételniük) a kisiskolásoknak. (Mindez természetesen számjegyekkel is megvalósítható!)

E sorok megjelenésekor valószínűleg már nem lesz idő a teljes magyar abc megsütésére – a 90-es évek egyik népszerű mézeskalácsreceptjét mégis közzétesszük: rövidebb felirat, karácsonyfadísz, vagy egyszerűen csak ízletes majszolnivaló is készülhet belőle.

„Hozzávalók: a tésztához: 600 g méz, 70 g víz, 500 g búzaliszt, 300 g rozsliszt, 25 g mézeskalács-fűszerkeverék, kicsivel több mint fél teáskanál szódabikarbóna, ugyanannyi sütőpor, szóróliszt, margarin a kenéshez. Ezen kívül: víz a kenéshez, 50 g finom csíkokra vágott cukrozott citromhéj, 80 g lehéjazott, félbevágott mandula. A díszítő bevonathoz: 200 g porcukor, 8 teáskanál tojásfehérje

Elkészítési idő: 2 óra, energiatartalom: 260 Kcal/db. 

Készítése: A tésztához a mézet és a vizet egy edényben felforraljuk, majd hagyjuk kihűlni. A búza- és rozslisztet a fűszerekkel, szódabikarbónával és sütőporral egy tálba tesszük. A még langyos (de már nem forró) mézet hozzáöntjük, és az egészet sima tésztává gyúrjuk. Letakarva egy éjszakán át pihentetjük. 

Másnap a tésztát liszttel beszórt nyújtódeszkán fél centiméter vastagra kinyújtjuk. Vékony kartonpapírra rajzoljuk a betűket – magasság 10 cm, szélesség 2 cm –, és kivágjuk őket. Ezeket a sablonokat a tésztára fektetjük, majd egy éles késsel kivágjuk. A sütőlemezt margarinnal kikenjük, és a mézeskalácsbetűket ráfektetjük. Helyezzünk a sütőlemezre sütőfóliát, és ezt zsírozzuk be. A betűk felületét kenjük meg vízzel, és szórjuk be mandulával. A sütőlemezt toljuk az előmelegített sütő középső sínjére. A tészta kb. 2,5 lemezre elég. 

Sütési idő: elektromos sütőben 15 perc 220 C fokon, gázsütőben 4-es fokozaton vagy 1/2 nagylángon ajánlott elkészíteni. A megsült tésztát kivesszük a sütőből, hagyjuk kihűlni. Közben a szitált porcukrot és a tojásfehérjét felverve elkészítjük a cukormázat. A tojásfehérjét csak apránként adjuk hozzá, nehogy túlságosan híg legyen a máz. 

Hólyagpapírból kicsi zsákot formálunk, a felvert habot beletöltjük, és a csúcsát levágjuk, úgy, hogy egy 1 -2 mm vastag csíkot húzhassunk. Kis sormintákat és virágokat rajzolunk vele. (…) Egy jól záródó dobozban tároljuk, és mindennap egy betűt veszünk ki belőle.”

Adventi naptár – időszűkében

Manapság szinte reneszánszukat élik az adventi kalendáriumok – különösen a saját készítésűek. Tény azonban, hogy egyre gyakoribbak azok az ötletek, amelyek az időszűkében lévő karácsonyvárókat segítik. Az ötlettárak szerint ilyenkor leginkább „hozott anyagból”, azaz már meglévő tárgyak újrahasznosításával érdemes dolgozni: befestett, illetve papírral vagy textíliával bevont gyufásdobozok összeragasztásával, esetleg kartonra tűzésével a „klasszikus”, nyitogatható kalendáriumot készíthetjük el.

Használhatunk megfelelő számú kisebb-nagyobb befőttesüveget, textilzacskót, kisebb-nagyobb papírtasakokat – sőt papírból vagy műanyagból készült, eldobható poharakat is. Ezeket beszámozva, vagy akár egyformán feldíszítve és sorba rendezve, netán felfűzve is használatba vehetjük.

A lehetőségek száma szinte végtelen a kalendárium tartalmát illetően is: ez utóbbinak elsősorban természetesen az apró ajándék mérete szab határt: általában kisméretű édesség, apró ajándéktárgy kerül zsebeibe, dobozaiba, rekeszeibe vagy egyéb tárolóeszközeibe. De számos kreatív ötlet gazdagíthatja a beltartalmat is: lehetnek összefüggőek is az ádventi ajándékok (például egy puzzle darabjai, egy karácsonyváró mese újabb és újabb epizódjai stb.) – de rejthetnek a zsebek élményajándékokra (kirándulás, közös fényképnézegetés), sőt karácsonyig elvégzendő játékos feladatokra (mézeskalácssütés, karácsonyfadíszek készítése, madáretető készítése és „gondozása”) vonatkozó cédulákat is. Belecsempészhetünk ünnepre hangoló idézeteket, közösen eléneklendő dalokat, találós kérdéseket és eljátszandó játékokat is.

A „cédulás” megoldás segítséget adhat egy-egy osztály vagy iskolai csoport ünnepvárásához is. A közös programok – a korcsolyázástól a tanterem feldíszítéséig – és az elvégzendő, alkalomhoz illő feladatok (karácsonyi versek, énekek tanulása, alsóbb osztályok megajándékozása, ünnepi műsor szervezése) mind-mind fontos szerepet kapnak a meghitt, bensőséges hangulat megteremtésében.

Az adventi kalendáriumokkal kapcsolatos ötletek természetesen szabadon bővíthetők és variálhatók. Lényeges bennük, hogy ritmust adjanak a napoknak, színesítsék az ünnepi készülődést – és nem utolsó sorban közös élményeket nyújtsanak, ráhangoljanak az ünnepre.