Miért érdemes Lázár Ervin-műveket olvasni?

… van, aki számára ez nem is kérdés. Mindenesetre felsorakoztattunk néhány érvet. Hátha ezek új színben tüntetik fel az egyes írásokat a Lázár Ervin-rajongók körében is…

alt


… mert kinőhetetlenek 

 „Hol felnőtteknek mesélt, hol gyerekeknek. Ritmusa van az életműben, ahogy megosztotta magát” – írta Komáromi Gabriella Lázár Ervinről. Megállapítását természetesen természetesen számtalan könyvészeti adat is alátámasztja: A kisfiú meg az oroszlánok (1964) című Lázár-meseregényt, a Csonkacsütörtök (1966), majd az Egy lapát szén Nellikének (1969) elbeszéléskötetek követik. Ez után jelent meg A nagyravágyó feketerigó (1969) mesekönyv, majd a felnőtteknek szóló A fehér tigris (1971). 

A „küzdelem” ugyan látszólag a gyermekirodalom javára dől el, hiszen a 70-es és a 80-as években inkább gyerekkönyvei jelentek meg – A Hétfejű Tündér (1973), az Öregapó madarai (1974), a Bikfi-bukfenc-bukferenc (1976), a Berzsián és Dideki (1979), a Gyere haza, Mikkamakka (1980), a Szegény Dzsoni és Árnika (1981), valamint a Négyszögletű kerek erdő (1985). Ezzel szemben kimondottan „felnőtt-művei” ez idő tájt „csak” két elbeszéléskötete volt (Buddha szomorú, 1973, A Masoko Köztársaság, 1981). Ugyanakkor a gyerekkönyvei sem kizárólag a legfiatalabbaknak szólnak. Így aztán egy-egy Lázár Ervin-mese ma is gyakran közös élmény. Komáromi Gabriella megfogalmazása szerint „a Lázár-meséken fel lehet nőni. A kicsiké A manógyár, A nagyravágyó feketerigó, A kisfiú és az oroszlánok, a Bogármese (amit Zsófia lányával együtt írt). A kiskamaszoké a többi. Valójában kinőhetetlen meséket írt.”

Annál is inkább, mivel az általa írt mesékben van valami – jó értelemben vett – felnőttes. Mentesek a gügyögéstől, az édeskés megfogalmazástól és gyakran élnek a groteszk és az abszurd eszközeivel is. Sőt… Komáromi Gabriella megfogalmazása szerint „Valójában Lázár Ervin életművének jelentős hányadáról elmondható, hogy meseszerű, de az is, hogy ott van benne a mágikus, mitikus (…) Szövegvilágában a valóság és a fantasztikum szinte megérintik egymást.”

… mert szellemesek és szórakoztatóak – emellett bölcsek is

Lázár Ervin szó- és névjátékairól legendák keringenek. Például arról, hogyan lett Miska macskából Mikkamakka, mivel egyik kislánya csak így tudta kimondani – később a népszerű gyermeklap is erről a mesealakról kapta a nevét –, vagy feleségéből, a szintén író Vathy Zsuzsából Vacskamati álnéven a négyszögletű kerek erdő lakója. Vagy a zsebenciklopédiából Zsebenci Klopédia…  Lázár Ervin történeteiben valóban rézangyalok fütyülnek a fűzfákon és Berzsián (nevét állítólag Berzsenyi Dánieltől „örökölte”, és sokak szerint ő az író alteregója is egyben…) dühétől virágba borul a város... És ott vannak a legendás mondatok is:  „Egy csendeske, vékonypénzű horkolás kiment az ablakon.” Meg lehet tudni, ki az, akinek kápos a feje (vagyis nem káptalan…)

Ezek a nyelvi lelemények sokszor elhomályosítják Lázár Ervin „szentenciáit”: szép és nagyon egyszerűen fogalmazott bölcs mondásait, „történetfoszlányait”. Például ezt a szomorkásat: „Akkor már úgy hívta az egész világ: a bolond kútásó. Azok is, akik az ő kútjai vizét itták.” Vagy az amúgy egyik leggyakrabban idézett szövegrészt a Manógyárból: „…a világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos…” És talán nem mindenki gondol bele A kislány, aki mindenkit szeretett című szomorkás meséjének szeretetteljes, a megértés és megbocsátás gesztusát sem nélkülöző első mondatába: „Egyszer mindenki eltéved.” 

… mert néha valóra is válnak

„Van egy hely a világon / ahol van sok barátom, / ez a hely nincs térképre festve” – énekelte egykoron a Bojtorján együttes Lázár Ervin négyszögletű kerek erdőjéről. A dal refrénje a következő aranyigazságot is megfogalmazta a terület hollétéről: „A négyszögletű kerek erdő / nincs sehol, de létezik.” Az ellentmondásokra egyszerű a válasz: „És ha kéred mondjam el, / oda hogy juthatnál el, / azt hiszem önmagadban kell keresned.”

Ugyanakkor a négyszögletű kerek erdő részévé vált a mindennapi szóhasználatunknak is – például az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum révén, melynek Négyszögletű kerekasztal néven vált híressé beszélgetéssorozata. De egy kórházi vezető, egy intenzív terápiás orvos is a következőképpen nyilatkozott kollégáiról: „Ha valaki betévedt a mi négyszögletű kerek erdőnkbe, rögtön megérezte, velünk van-e a helye.” Ettől függetlenül sokan vélelmezték földrajzi helyként és vonatkoztatták Alsó-Rácegrespusztára, ahol az író gyermekéveit töltötte – de Lázár Ervin egy interjúban bevallotta: a „modell” valójában Pécel és Gödöllő közt található.

Sőt, a IX. kerületi, egykori Lenhossék parkot Kerekerdő parknak nevezték el az író tiszteletére, akinek 2017-től szobrát is elhelyezték itt. A terület helyismertetőjében pedig rendkívül pontosan fogalmazták meg Lázár Ervin kapcsolódó történeteinek legfontosabb gondolatait: „olyan helyről van szó, ami szokatlan, ahol a teremtmények kicsit elütnek a megszokottól, de ez nem gond. Itt van helye annak is, aki kék (miként Ló Szerafin), aki fenyőfa létére lépkedni tud (mint akár Nagy Zoárd), vagy aki fékezhetetlen agyvelejű, szeleburdi, öreg vagy csak annyit tud mondani: »dömdödöm«. A szereplők csupa kedélyes lények, akik együtt töltik idejüket, barátok, a szó legnemesebb értelmében. Ez a történet nem szól másról, mint a szeretetről, a barátságról, a segítőkészségről – azaz csupa közhelyről, amit gyakran mégsem lelünk hétköznapjainkban.”